Bővült a lehetőségek köre a hétvégi tartományi választás után Németországban

Az őszi szövetségi parlamenti választás kampánylégkörében élő német közéletben a szokásosnál lényegesen nagyobb figyelem övezte a kevesebb mint kétmillió lakost számláló Szász-Anhalt kelet-német tartomány hétvégi választását. Az esetet sokan egyfajta főpróbának is tekintették a majdani szeptemberi voksolás előtt, különösen annak fényében, hogy ez volt az első tartományi szavazás azóta, hogy immár mindhárom nagyobb párt megnevezte kancellárjelöltjét.

A tavaszi felmérések rendre a zöld párt előretörését mutatták, a CDU meg – de különösen új pártelnöke, Armin Laschet – látszólag reménytelenül csúszott lefelé. Aztán az elmúlt hetekben némileg fordulni látszott a trend, a zöldjelöltek kisebb-nagyobb baklövései érezhetően visszavetették nyomulásukat, de még nem volt világos, hogy melyik párt fog mindebből profitálni.

A hétvégi voksolást mindezek fényében tekintették sokan fontos indikátornak. Cserébe, az eddig csak botladozva haladó Laschet-ra nézve sokan döntőnek minősítették, hogy pártja nemcsak megőrizte vezető helyét Szász-Anhaltban, de 7 százalékkal még növelte is az őt támogató szavazatok számát (37,1 százalékon végeztek). És bár az eredményt egyes jelentések inkább az eddigi kereszténydemokrata tartományi miniszterelnök Reiner Haseloff személyes sikerének tudják be – Haseloff 2011 óta áll a tartomány élén –, ám egy országos választási kampány közepén minden azonnal átszámítódik a szövetségi képletbe is.

Annyi bizonyos – jegyezte meg a brüsszeli Euractiv a végeredmény láttán –, hogy

egy CDU-kudarc Száz-Anhaltban jóvátehetetlen kárt okozott volna Laschet számára,

még akár a CDU/CSU-féle közös kancellár-jelöltség is megkérdőjeleződhetett volna.

Cserébe a vártnál jobb eredmény nem csupán több levegőhöz juttatta a posztjára év elején megválasztott új CDU-elnököt, de a Politico szerint akár újabb leendő koalíciós kombinációk számára is nagyobb mozgásteret nyithat.

Vége lehet a nagykoalíciónak

Eddig ugyanis mindenki abból indult ki, hogy a szeptemberi szövetségi voksolást követő koalíciós tárgyalások kihagyhatatlan szereplője lesz a zöld párt – áprilisban, az akkori közvéleménykutatások adatai alapján, egyes elemzők még annak lehetőségét sem zárták ki, hogy az új pártelnök Annalena Boerbock vezetésével a zöldek akár első helyen is végezhetnek, és ők állíthatnak kancellárt –, most viszont

ismét felmerült a hagyományosabbnak számító keresztény-liberális-szocialista pártok majdani összeállásának a lehetősége is.

Tény, hogy a zöldek nem végeztek fényesen a hétvégi erőpróbán – alig 0,7 százalékot javítottak az addig sem jelentős, 2016-os 5,2 százalékos részarányukon –, de az igazsághoz tartozik, hogy a gazdaságilag elmaradó kelet-német országrészben, ahol sokaknál egzisztenciális kérdés például a szénalapú energiához kötődés, a zöldek befolyása hagyományosan csekély. Ennyiből látványos helyi zöld előretörésre most sem számított senki.

Annál érdekesebbnek számít, hogy a hagyományosan piaci liberalizmus párti FDP javítani tudott 2016-os eredményén, és nemcsak bejutott a tartományi parlamentbe (a 6,4 százalékos aránnyal immár megugorva az 5 százalékos küszöbszintet), de nem mellesleg meg is előzte az 5,9 százalékos zöldeket. Ebből szempontból az is jó hír a CDU-nak, hogy a szocialisták viszont láthatóan tovább gyengültek, és a hagyományosan baloldalibb beállítottságú kelet-német terepen – szövetségi léptékben is most először – 10 százalék alá kerültek, és csak 8,4 százalékon végeztek.

Az alacsony szintről szerényen erősödő FDP és a hajdani erős pozícióból látványosan gyengülő SPD ugyanis annak lehetőségét vetíti előre a netán máshol is feljövő CDU számára, hogy az eddigi nagykoalíciós vergődés helyett két nagyságrendekkel kisebb párttal összeállva, egyértelműen kormányvezető pozícióból diktálhat majd egy esetleges hármas koalícióban.

A zöldek esélyeit persze még senki nem írta le végleg, jóllehet, visszaesésük már Száz-Anhalt előtt megkezdődött.

Ebben sokak szerint szerepet játszott az első hetekben ütőlapnak minősített zöld kancellárjelölt, Annalena Baerbock látható tapasztalatlansága és több baklövése is.

Kínos esetek

A politikusi pályáról most lelépő Angela Merkelhez képest üdítően fiatalnak számító, másfelől viszont mégiscsak a „női vezető” szerepkört továbbvihető Baerbock (akinek kancellárjelöltségét az első hetekben országszerte kiugróan magas helyeslés kísérte), az elmúlt hetekben többször is magyarázkodni kényszerült, ami sohasem tesz jót egy vezető posztra pályázó politikus imázsának.

Sajtójelentések rábizonyították például, hogy nyilvános önéletrajzában több olyan hivatkozás is szerepel, ami az adott formájában eltúlzott. Szervezeti „tagságot” állított például az ENSZ menekültügyi hatóságánál (UNHCR), holott az utóbbinak magánszemély nem lehet tagja, és Baerbock is igazából egy, a UNHCR munkáját támogató német szervezetnek a tagja.

Még kínosabb leleplezés volt, hogy a zöldek jelöltjét pénzügyi pontatlanságon is rajtakapták, midőn kiderült, hogy a rendes évi jövedelme bevállalásakor „kifelejtett” egy 25 ezer eurós extra juttatást, amit rendes bére felett kapott a képviselői munkájáért. Utóbb igyekezte „ostoba hibának” beállítani a kihagyást, és utalt arra, hogy mindez semmi a CDU-politikusokról a maszkbeszerzési panamák kapcsán kiderült többszázezres sikkasztásokhoz képest, de ez a megközelítés inkább csak rontott azok szemében, akik nem a kérdéses összeg nagyságát, hanem a nyílt lapokkal zajló politikusi működés sérülését kifogásolták a történetben.

Kampánytémákban is akadtak melléfogások. Baerbock például kissé pontatlanul úgy fogalmazott, hogy pártja a rövid távú repülőjáratok beszüntetését akarja elérni, amibe ő ugyan a Németországon belüli utakat értette, de mivel nem pontosított, sokan általában európai – például a németek körében igen népszerű mallorcai – járatok kipecézését is kihallották ebből, ami azonnal visszatetszést váltott ki. Ráadásul az eset alkalmat adott a zöldekkel nem szimpatizáló ellenkampányolók körében felmelegíteni a szokásos vádat, hogy zöldek mást se tudnak, mint mindent betiltani.

Közvélemény-kutatások

Ennek ellenére, a szeptemberi szövetségi voksoláson továbbra is a legtöbb felmérés a zöldeket várja a második helyre, miként Laschet kapcsán is többen hangsúlyozzák, hogy mivel

ősszel Németországban nem elnökválasztás, hanem parlamenti voksolás lesz,

ezért továbbra is az tűnik valószínűnek, hogy a hagyományosan középre húzó német választói többség Laschet-val együtt is első helyre hozza majd ki a CDU/CDU pártszövetséget. A többi már a koalíciós tárgyalások ügye lesz majd.