Elemzés: Európa két évtized alatt megduplázta a Kínától való függését

Hszi Csin-ping múlt héten öt év után járt újra hivatalos úton Európában, és több fontos gazdasági kérdésben, illetve lehetséges együttműködést illetően egyeztetett vezető politikusokkal. A kínai elnök Emmanuel Macron francia és Aleksandar Vucic szerb elnökkel, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, valamint a csak emiatt Párizsba utazó Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével is tárgyalt. A diplomáciai körút kapcsán a Nézőpont Intézet gazdaságkutatói az Eurostat külkereskedelmi statisztikáit alapul véve megvizsgálták, hogy gazdasági szempontból mit jelent Kína az európai gazdaságnak.

Talabér Krisztián az InfoRádióban elmondta: tanulmányuk elsősorban Kína és az Európai Unió tagországai között az elmúlt két évtizedben megvalósuló export és import termékértékesítéseket elemezte. A Nézőpont Intézet legfőbb megállapítása, hogy húsz év alatt a hatszorosára nőtt a kereskedelmi forgalom az EU és a távol-keleti ország között, a külkereskedelem belső arányait tekintve pedig Kína súlya megduplázódott. Az elemzés készítői úgy vélik, a külkereskedelmi adatok alapján egyértelmű, hogy a magyar kormány által hangoztatott konnektivitás fenntartása nemcsak Magyarország, hanem más uniós országok érdeke is.

Talabér Krisztián hozzátette: tavaly az uniós tagállamok csaknem 516 milliárd euró értékben importáltak különböző termékeket Kínából, míg az export mintegy 224 milliárd euró volt. A két érték egyenlege mínusz 292,3 milliárd euró, azaz

csaknem 300 milliárd euróval fizetett a kontinens többet Kínának, mint amennyi pénz onnan a kereskedelem során visszaérkezett.

Talabér Krisztián kiemelte, hogy ez az érték 2003-ban az import esetében még csak 89 milliárd euró volt, az export esetében pedig 38,7 milliárd euró. Míg húsz éve az Európai Unió összimportjának 3,7 százaléka származott Kínából, addig 2023-ra ez az arány már 7,9 százalékra nőtt. Az export esetében pedig 2003-ban még csak az összes eladott termék 1,8 százaléka ment Kínába, 2023-ra viszont már 3,3 százalékra változott ez az arány.

Az Európai Unió ugyanakkor nemcsak Kínával, hanem más fontos gazdasági nagyhatalmakkal is jóval többet kereskedett az elmúlt két évtizedben, mint korábban. A ázsiai ország mégis kiemelkedik az EU további partnerei közül, ugyanis a világ többi részéhez képest duplaannyi volt a gazdasági bővülés Kína esetében. „Nem túlzás kijelenteni, hogy Európa két évtized alatt megduplázta a Kínától való függését” – jegyezte meg a szakértő.

Az egyes uniós országok közül tavaly a hollandok, a németek és az olaszok importáltak legtöbbet Kínából. Ez a három ország adja együtt a 27 tagú Európai Unió teljes kínai importjának több mint ötven százalékát (a hollandok 22,8, a németek 18,4, az olaszok pedig a kínai import 9,2 százalékáért felelnek).

Kínai legjelentősebb európai gazdasági partnerei közül Hollandia több mint 117,7 milliárd, Németország 94,9 milliárd, míg Olaszország 47,6 milliárd euró értékben hozott be termékeket tavaly Kínából. Talabér Krisztián hozzátette: Hollandia úgy a legnagyobb európai importőre Kínának, hogy „csak” az ötödik helyen van az uniós gazdasági rangsorban, vagyis az ő esetükben is helytálló a Kína-függés erősödésének megállapítása.

A Nézőpont Intézet gazdaságkutatói a magyar–kínai relációt is vizsgálták:

2023-ban elérte a 11 milliárd eurót a behozatal értéke, ami az egész európai uniós közösség importjának mindössze két százalékát teszi ki.

Ami pedig az exportot illeti, 2023-ban Európából Kínába Németország vitte ki a legtöbb terméket – összesen 97,3 milliárd euró értékben. A sorban a második 25 milliárd eurós exporttal Franciaország, majd 22,4 milliárd eurós értékkel Hollandia következik. A felsorolt három ország együtt adja az Európai Unió Kínába irányuló exportjának csaknem kétharmadát (65 százalék), amelyből Németország egyedül 44 százalékos súlyt képvisel.

Magyarország másfél milliárd euró értékben exportált Kínába, ami az uniós közösség teljes exportjának 0,7 százaléka.

Az elemző elmondta: az adott ország körülményeitől és lehetőségeitől függ, hogy mely termékkörök válnak a leghangsúlyosabbá a Kínával való kereskedelemben. A német ipar például tipikusan az autóit exportálja a távol-keleti országba, míg a csehek leginkább textilipari termékeket hoznak be onnan. A hollandok élen járnak a „kacattermékek” importjában, Szlovénia pedig a vegyiparban vált Kína egyik legfontosabb kereskedelmi partnerévé. „Tulajdonképpen ahány ország, annyiféle kosarat látunk” – fogalmazott Talabér Krisztián.

A tanulmány megvizsgálta azt is, hogy az egyes uniós országok teljes importjához, illetve exportjához képest mekkora a kínai részesedés. Az elemzés alapján a különféle termékek behozatalát tekintve Hollandia, valamint a közép-európai régióból Szlovénia és Csehország tekinthető leginkább Kína-függőnek.

„Magyarország elég gyakran megkapja azt a nemtelen vádat, hogy nagyon erős a Kínától való függése, miközben a számokat vizsgálva

Szlovéniának és Csehországnak valójában sokkal nagyobb a kínai függése import tekintetében,

míg kivitelben az összexporthoz képest a németek, az írek és a finnek a legnagyobb haszonélvezői a Kínával való kereskedelemnek” – összegzett a Nézőpont Intézet gazdasági elemzője.