Mostanában elég hangos a világsajtó a kínai ingatlanfejlesztő óriások, illetve az egész iparág ügyében. Mohos Kristóf az InfoRádióban felidézte: a történet a China Evergrande-del vette kezdetét, miután a vállalat nem kevesebb mint 300 milliárd dolláros adósságot halmozott fel, és a jelek szerint ezt nem is fogja tudni kifizetni, komoly adósságválságba lavírozva magát. Ezután következett be az, hogy a hitelminősítők leminősítették a Fantasia Holdings és a Sinic Holdings kínai ingatlanfejlesztőket a bizonytalan pénzügyi helyzetükből eredő kockázatok miatt.
A Portfolio elemzője a Fantasia Holdings-szal kapcsolatban kifejtette, ugyan egy jóval kisebb cégről van szó, mint az Evergrande, és a kiegyenlítetlen kötelezettsége „csupán” 12,8 milliárd dollár az utolsó kimutatásuk alapján, azonban külső szemlélőként elég kétségbeejtőnek tűnik, hogy az Evergrande esete korántsem egy elszigetelt ügy volt a kínai ingatlanpiacon, és több ingatlanfejlesztő háza táján komoly problémák vannak a távol-keleti országban. Ez, továbbgyűrűzve, akár az egész piacgazdaságot is érintheti. „Sokan úgy vélik, hogy ez lehet az új Lehman-pillanat, de ez egyelőre még nem látszik” – jegyezte meg Mohos Kristóf.
A szakértő hozzátette: elemzők több éve arra hívják föl a figyelmet, hogy Kínában túlontúl felülsúlyozott az ingatlanpiac a GDP tekintetében. Egy ingatlanpiaci válság emiatt dominószerű folyamatot indíthat be: ha sokasodni kezdenek a hiteltörlesztési problémák, azt maguk a hitelező nagybankok is komolyan megérezhetik, következésképp más területekről kell forrásokat elvonniuk, hogy fedezni tudják az ingatlancégek miatt keletkezett veszteségeket. „Könnyebb belátni, ha már a nagybankok is bajban vannak, akkor az több szektorra is átterjedhet, és
nem kizárt, hogy nem marad Kína határain belül”
– magyarázta a Portfolio munkatára.
A China Evergrande-nak szeptember végén kellett volna a 300 milliárd dolláros hiteltörlesztését teljesítenie. Miután erre nem kerül sor, kezdetét vette egy 30 napos türelmi idő, de ha ez idő alatt sem fizet a vállalat, az törlesztési csődöt jelent, amire még kérdéses, hogy hogyan fognak reagálni a befektetők, a nagybankok, illetve, hogy mennyire tervezi a kínai állam kimenteni ezt a céget. Mohos Kristóf emlékeztetett, a kínai állam már tett indirekt módon lépéseket annak érekében, hogy „hígítsa” a helyzetet, például fordított repóügyletek révén 100 milliárd jüant injektáltak a bankrendszerbe, így „most félig-meddig a sötétben tapogatózunk, és majd október végén indulhat újra be a történet”.