Párbeszéd a gazdaságról: áldozatot kell hozni a versenyképességért

Az Alapblog a beszélgetés főbb üzeneteit a következőkben összegezte:

• Rövid távon jónak látszik hazánk helyzete, hiszen 2018-ban erősen növekszik a magyar gazdaság, a versenyképesség azonban a hosszú távú lehetőségekről szól. A sikeres gazdasági felzárkózás ritka jelenség. Az elmúlt több mint fél évszázad tapasztalatai azt mutatták, hogy 100 közepes fejlettségű gazdaságból csak minden tizedik tudott a legfejlettebb országokhoz felzárkózni. Ez egy nagy lépés, amelyhez nagy változtatásokra van szükség, ami nem érkezik automatikusan.
• Az MNB 180 pontjának legfontosabb újdonsága talán az, hogy új, modern keretbe helyezi a versenyképességről való gondolkodást. Emellett az elemzés bemutatja, hogy az osztrák fejlettségi szint fenntartható megközelítéséhez nagy változásokra, átfogó versenyképességi fordulatra van szükség.
• Az egyik legfontosabb feladat – miután a munkaerőpiaci tartalékokat már sikerült mobilizálni –, hogy a gazdaság termelékenységén javítsunk. Ez euróban számítva jelenleg az osztrák harmada körül jár és főleg a kkv-szektorban van jelentősebb lemaradásunk. Kulcs, hogy a jelenleg Kelet-Európából Nyugatra áramló képzett munkaerőt visszafordítsuk, ennek eszköze az aktív adó- és bérpolitika lehet.
• Sok esetben a versenyképesség javulásának a alapvető gátja, ha a rövid távú politikai érdekek szembe mennek a hosszú távú versenyképességi lépésekkel, és ilyenkor a kormányok az áldozattal járó döntéseket kevéssé hajlandók meghozni.
• Ezt a problémát feloldhatja, ha a versenyképesség javítására létrejönnek megfelelő intézmények (ez Magyarországon elvileg már megvalósult), de fontos a megvalósítás folyamatos visszamérése is, ami leküzdheti a rövid és hosszú távú érdekek eltéréséből adódó akadályt.
• Magyarországon fontos lenne, hogy a kormányzat megfelelően azonosítsa, milyen területeken van tennivalója, és milyen területeken kell csak a szabályok megfelelő kialakításával a versenyre bíznia a gazdasági teljesítmény javulását. Ez nagy előrelépés lehetne.

• Az állam hatékonyságával kapcsolatban történtek már előrelépések, néhány területen már elindult a digitalizáció, de a bürokrácia és a szürkegazdaság visszaszorítása is ilyenek. Ugyanakkor a legfontosabb ezzel kapcsolatban az állam iránti általános bizalom megjelenése lenne. Szabó László szerint a gazdaság résztvevőinek nehezebb egy olyan államban bízniuk, amelyik nemcsak szabályozó, hanem kiterjedt gazdasági érdekeltségekkel is rendelkezik, hiszen egy ilyen modellben garantált a rengeteg érdekkonfliktus. Ezen a problémán is segíthet a teljesítmények transzparens mérése. Ehhez persze az államtól ténylegesen független „értékelő” szervezetek kellenek. A közepesen fejlett országokban a tapasztalatok szerint sok esetben csak papíron valósul meg ez a valódi függetlenség, így hiába épül ki az intézményrendszer, az valójában képtelen megoldani a létrejöttét okozó problémákat.
• A munkát terhelő adók csökkentése, így az akár egy számjegyű szja elérése egy fontos eleme a javaslatoknak, ami önmagában is segítheti a nyugati nettó bérekhez való felzárkózást. A másik eleme a bérfelzárkózásnak az aktív bérpolitika, azaz például a minimálbér és a garantált bérminimum folyamatos emelése. Ezenkívül a kkv-szektor fókuszált felkészítése a többnyire külföldi, nagyobb méretből adódóan egyébként is hatékonyabb vállalatokkal való bérversenyre is szükséges, például adókedvezményekkel. Azt észre kell venni, hogy teljes foglalkoztatottság mellett a munkahelyteremtés helyett egyre inkább a munkaerő megfelelő átcsoportosítására kell fókuszálni, hogy a foglalkoztatás olyan ágazatokban és régiókban realizálódhasson, ahol az a legmagasabb hozzáadott értékkel párosul.

• Történelmileg a felzárkózás egy másik fontos eleme volt a növekvő lakosság és a demográfiai fordulat. A születésszámban (termékenységi rátában) történt ugyan előrelépés, de ez még távol van a reprodukcióhoz szükségestől. A családi adózás további szélesítése, a bölcsődék fejlesztése egyaránt segíthet. Az egészségügy javítása pedig a munkában töltött évek emelkedésén tud sokat segíteni.
• A jelenlegi oktatás az alapfokú tudás átadásában jól teljesít, de a hetedikes-nyolcadikos korosztálynál már az látszik, hogy ezt a tudást használni már nem képesek megfelelően. Itt és a felsőoktatás terén egyaránt komoly előrelépésre lesz szükség.
• Szabó László szerint a demográfiával kapcsolatos kormányzati lépések dicsérendők, de a népességcsökkenés megállítása (a termékenységi mutató 2,1 fölé emelése) reálisan lehetetlen vállalkozásnak tűnik. A szülőképes korú nők számának folyamatos csökkenése és a modern társadalmi berendezkedés csökkenti a születési számokat. Az elmúlt években jelentkező pozitív demográfiai jelenségek biztatók, de egyben ellentmondásosak is. Például a családtámogatásban egyre nagyobb szerepet játszó adókedvezmények (amelyek a magas keresetűek számára jelentenek nagyobb támogatást) ellenére a születésszám a társadalom perifériáján nőtt leginkább. Nagyon úgy tűnik, a jómódúaknak juttatott kedvezmények határhaszna már alacsony, miközben a periférián születettek életkörülményei a munkaerőpiac javulása ellenére csapnivalók. Talán célszerű lenne a támogatások egy részének átcsoportosítása a leszakadt régiók oktatási és egészségügyi helyzetének javítására, hiszen emberfeletti feladatról van szó. Társadalmi és gazdasági szempontból a puszta születési számoknál sokkal fontosabb a társadalomba és a munkaerőpiacra beintegrálhatók száma.
• A tényleges politikai és gazdaságpolitikai lépések mellett a hosszú távú versenyképesség iránti elkötelezettség kinyilvánítása szimbolikus lépéseket is megkövetel, amellyel a kormány jelzi, hogy rövid távú politikai céljait is hajlandó feláldozni a fenti célok oltárán. Szabó László szerint erre egyelőre sajnos kevés jel mutat.

A magazin eddigi témáiról itt olvashat. A korábbi adásokat meg is hallgathatja, vagy akár meg is nézheti.