Gyakorlatilag kiszáradt az Alföld. A Klímapolitikai Intézet vezető kutatója az InfoRádió megkeresésére azt mondta, ennek több oka is van, ezek sora pedig egészen a XIX. század végére nyúlik vissza, amikor a Dunát, illetve legfőbb mellékfolyóját, a Tiszát szabályozni kezdték.
„Az Alföld területe korábban nagyon gyakran, évente többször is tartósan víz alatti terület volt, a folyók szabályozása előtt egy-egy árvíz idején a térség ázott. A talajba nagyon jól be tudott szívódni a nedvesség, a talajvíz szintjét pedig ez az ingadozás magasan tartotta. Azonban az elmúlt időszakban több egymással összefüggő tényezőben is problémát láthatunk” – részletezte Kovács Erik.
Az alábbiakról van szó:
- a klímváltozás következtében átalakul a csapadékeloszlás (kiszámíthatatlanság), egyre hosszabbak a csapadékmentes időszakok
- nő a hőmérséklet, nő a párolgás, a talajállapot romlik
- a talaj természetes vízmegtartó képessége csökkent
- a mezőgazdasági és vízgazdálkodási rendszerek egyre sérülékenyebbek a változó éghajlati körülmények miatt.
Felidézte, 2021 és 2022 két extrém, történelmien száraz év volt, azután terelődött a figyelem erre a problémára.
„A 2022-es nagy aszály nemcsak nálunk okozott óriási nagy problémát, hanem az északi félteke körülbelül kétharmadát érintette abban az évben. Az időszak egyébként 2021-ben kezdődött el, és azóta is egy száraz periódusban vagyunk. Még nem tudjuk, hogy ez a klímaváltozás következménye-e – nagy valószínűséggel igen –, vagy csak egy átmeneti száraz időszak. Ugyanis itt most az a furcsa, hogy a klímaváltozási tendenciák azt mutatták, hogy a téli időszakban nő a lehullott csapadék mennyisége, a nyári időszakban pedig egyre hosszabb a száraz periódusok hossza. Ma viszont már a telek is az átlagnál szárazabbak” – ecsetelte Kovács Erik.
Kijelentette, körülbelül hat balatonnyi víz hiányzik az Alföldről, ennek az egyik fő oka az, hogy
a téli többletcsapadék nem tudta pótolni a nyári vízhiányt.
„Most arra vagyunk kíváncsiak a tudományban, hogy ez egy újabb trendforduló a klímaváltozási tendenciákban, vagy csak egy átmeneti időszak. Erre majd csak hosszú évek múlva tudunk választ adni. Ha a klímamodelleket nézem, akkor azt láthatjuk, hogy a téli időszakban több lesz a csapadék, a nyáriban egyre kevesebb, illetve egyre hosszabb lesz az elhúzódó, forró, száraz időszakok hossza, ami egyre komolyabb problémákat fog okozni. Ezért is nagyon fontos az, hogy olyan szakpolitikai, mérnöki feladatokat kell megvalósítani, amelyek lassítják a víz lefolyását, a víztározásra kell rámenni, a talajvíznek az utánpótlására, a talajok javítására, ugyanis a talaj a kulcsa a mezőgazdaságnak, illetve a vízháztartásnak” – mondta Kovács Erik.
Nagyon fontos még szerinte az erdősítés, illetve hogy stabilizálni kell a mikroklímát, ami az erdősítéssel, a talajjavítással is lehetséges. Ezen kívül még ott van az öntözés, amire szintén fókuszálni kell. Igaz, „az ország termőterületeinek csak az egy-két százaléka öntözött, a legambiciózusabb tervek szerint is maximum 3-5 százalékát lehet megoldani öntözéssel, de ha fenntartható, környezeti szempontból megfelelő és nem vízpazarló az öntözési rendszer kiépítése, akkor ez is tud segíteni a jövőben a mezőgazdaságnak”.
Az első és legfontosabb kulcs szerinte a víz tájban tartása, a vízmegtartás, ugyanis ha lehullik
a Kárpát-medencében 300 köbkilométernyi csapadék évente, annak most jelenleg 85-86 százaléka átfolyik, nemcsak az országon, hanem az egész Kárpát-medencén. Ennek jelentős részét, legalább 30-40 százalékát a közeljövőben, tíz éven belül be kell vezetni a tájba.
Kommentálta az erdei tarvágás azonnali tilalmát is, rendkívül jó döntésnek nevezte. „Eddig is volt szabályozva, meglátjuk, hogy ez hogy sikerül majd a jövőben, de ezt nagyon szigorúan kell venni. Illetve nagyon fontos, hogy minden agroerdészeti, erdősítési folyamatot, illetve technikát a jövőben alkalmazni kell, ahogy a bioszférát, a biológiai sokféleséget is” – szögezte le.
Ha az árterek rehabilitálva lesznek, a vizes élőhelyeket helyreállítják teljes egészében, megtörténnek az agroerdészeti folyamatok, erdősítések, a tarvágások leállításra kerülnek, azzal nagyon jól lehet segíteni a természetes vízvisszatartó rendszerek újbóli felépülését, illetve a tájléptékű vízmegtartást is.
Ismert: az új környezetvédelmi miniszter az öntözés témájára is kitért az egyik nyilatkozatában, azt mondta, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a csepegtető technikákra. Ez Kovács Erik szerint nem csak a párolgás elkerülése vagy csökkentése miatt lenne fontos.
„Izraelből származik ez a technológia, amelynek az a lényege, hogy teljes egészében vízpazarlás nélkül, kizárólag digitalizációs eszközökkel nagyon jól meg lehet oldani, hogy
az adott növényfajta szárához, illetve a gyökeréhez csöpögtetik azt a vízmennyiséget, amelyre az adott hőmérsékletben, adott páratartalomnál szüksége van.
Bár az öntözés egyre fontosabbá válik, önmagában ez nem jelent hosszú távú megoldást, csak akkor, hogyha fenntartható módon zajlik” – emelte ki. Szerinte ha megfelelő, környezetkímélő, víztakarékos módon meg lehet oldani az öntözést, akkor ez nagyon sokat tud segíteni hosszú távon, nemcsak a mezőgazdaság, hanem a vízgazdálkodás szempontjából is. Természetesen ennek megvalósításához idő és pénz kell.
A cikk Herczeg Zsolt interjúja alapján készült.