A légi közlekedésben Kiss Róbert Richard elmondása szerint már önmagában a munkaerőhiány is rendkívüli gondokat okozott, vagyis az, hogy a pandémia után a különböző cégek nem tudták pótolni a földi kiszolgáló személyzetet. Ezt még tetézte, hogy a légitársaságok amúgy is komoly logisztikai nehézségekkel küzdöttek. A sztrájkok pedig csak tovább fokozzák azt a káoszt, ami a nemzetközi reptereken manapság megfigyelhető – tette hozzá az utazási szakértő.
Bár manapság a légitársaságok nem tehetik fel szimplán a kezüket, ha törölnek egy járatot, mondván, „oldja meg a kedves utas, ahogy tudja” – értett egyet Kiss Róbert Richard, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az EU-s légitársaságokra vonatkozó kártérítési kötelezettség arra vonatkozik, ha a társaság hibájából késik például egy járat, vagy törlik azt. Tehát vis maiorra nem lehet alkalmazni, így például akkor sem, ha mondjuk egy vihar miatt nem tud időben landolni egy gép. Ide sorolható a sztrájk is, ami szintén nem a menedzsment hibája. Igaz, van olyan nézet is, ami szerint az utóbbi nem egy előre nem látott kényszerítő körülmény, tekintettel arra, hogy megfelelő intézkedésekkel a cégek elkerülhetnék a munkabeszüntetéseket – jegyezte meg a szakértő. Ugyanakkor hozzátette: ez nyilván egy jogi kérdés, de
mindenesetre illúzió azzal számolni, hogy egy sztrájk esetében a megfelelő járattal fogunk célba érni.
Kiss Róbert Richard szerint nem tudni, hogy valaha is visszaállhat-e az a rendszer, amit 2019-ben, illetve előtte tapasztaltunk a légi fogalomban, a koronavírus-járvány és az orosz–ukrán háború ugyanis nagyon sok mindent megváltoztatott. Nem beszélve arról, hogy a rövid távú járatok, amelyek alternatívái a vonatnak és az autónak, nagyon nagy környezetterhelést okoznak, és még ki is válthatóak más közlekedési eszközökkel. Mindemellett azonban az emberek szokásai sem mellékesek az utazást illetően, látva, hogy milyen nagy vehemenciával vetették bele magukat a bezártság után – mutatott rá az utazási szakértő.
Szerinte az is kérdésessé teszi a légi közlekedés jövőjét, hogy nagyon sokan elhagyták az ágazatot, és elmentek máshová dolgozni, amikor nem üzemelhettek a légitársaságok. Közülük pedig csak kevesen tértek vissza. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy légtérzár van az uniós gépek esetében (is) Oroszország fölött.
Tehát nagyon sok olyan tényező van, ami megváltoztatja a szokásokat, így
nem biztos, hogy abban reménykedhetünk: „na majd jövőre minden ugyanúgy lesz, mint régen”
– zárta gondolatait Kiss Róbert Richárd.