Az Észak-Írországot a brit parlamentben képviselő protestáns erő, a Demokratikus Unionista Párt hajlandó lenne elfogadni egy brexitegyezményt. Arlene Foster, a párt vezetője első ízben beszélt arról, hogy rábólintana egy olyan szövegre, amely Észak-Írországra szabott megoldást tartalmazna. Ezzel szembement korábbi álláspontjával, amely szerint Észak-Írországot alkotmányjogi értelemben ugyanúgy kell kezelni, mint Nagy-Britannia többi részét.
Csakhogy a fenyegető szabályozatlan brexit hatalmas gazdasági károkkal fenyeget magában Észak-Írországban és a vele gazdaságilag összefonódott Ír Köztársaságban is.
„El kell ismerni, hogy egy szigeten élünk, különleges történelemmel és földrajzzal”
– mondta, de gyorsan hozzátette: „el kell ismerni azt is, hogy Nagy-Britannia része vagyunk”.
Ennek ellenére szavaival közeledett az Ír-sziget egyesítését óhajtó, de az északír protestánsokkal a helyi parlamentben sokáig együttműködő katolikus Sinn Fein párt álláspontjához.
Észak-Írországban emelkedik a katolikusok aránya, akik ellenzik a lehetséges kemény brexittel beálló határellenőrzést és szétszakítottságot. Ez a jövőben elvezethet oda, hogy egy népszavazáson Észak-Írország beolvad a déli ír államba. Foster és pártja ezt szeretné elkerülni, de délen sem rajong mindenki az ötletért. A Dublini Trinity College tanulmánya szerint a hat északi grófság integrálása évi 30 milliárd eurójába kerülne Írországnak és meredeken esne az életszínvonal is. Észak-Írország ugyanis elmaradott, évi 10 milliárd eurós támogatást kap Londontól. Emellett Írországban úgy látják, hogy az északír oktatási színvonal jelentősen elmarad az övékétől és az északír dolgozók ezért kevésbé tudnának helyt állni a közös államban.
Ha egyesülne a sziget és ezzel leállna az észak állami dotálása, akkor az összeomlás szélére kerülne a helyi gazdaság
– írják a tanulmány szerzői. Ha Dublin magára vállalná Észak-Írország támogatását, akkor délen 10 százalékkal esne, északon pedig 20 százalékkal emelkedne az életszínvonal – áll a tanulmányban. Ehhez egy adóemeléssel annyi extra forráshoz kellene jutni, ami az ír adósságválság idején elköltött állami támogatások kétharmada, tehát közel 30 milliárd euró lenne.
A legjobb megoldás az lenne, ha a következő tíz évben Észak-Írország jelentős gazdasági reformot hajtana végre, és a következő generációkra maradna a sziget egyesítésének kérdése – folytatják a szerzők –, megkerülve azt a kérdést, hogy mit szólna ehhez a magát Ulsternek is nevező területnek a brit koronához hű, protestáns közössége.
Egy másik ír tanulmány ugyanakkor sokkal optimistább. David McWilliams vezető dublini közgazdász szerint az Észak integrálása az ír GDP 4 százalékánál alacsonyabb összegbe kerülne évente.
„Költségvetési értelemben nincs kétség: a Köztársaság gazdasága be tudná olvasztani Északot és akkor még nem számoltunk a beinduló gazdasági dinamikával” – írta. Más elemzők azonban óvatosságra intenek és felhívják a figyelmet, hogy Észak-Írországban különösen magas a közkiadások aránya és gyenge a magángazdaság.