Csütörtökön bekövetkezett, amire Boris Johnson már régóta várt: a brit parlament azonnali kérdések órájában miniszterelnöknek szólította őt a házelnök.
Az új kormányfő egyebek mellett megígérte, hogy az unióból történő kilépés után – ami akár kemény brexitet is jelenthet – továbbra is Nagy-Britanniában maradhat a már a szigetországban élő 3,2 millió uniós állampolgár.
"Egyértelműen megismétlem a garanciát a köztünk élő és dolgozó EU-polgároknak. Megköszönöm hozzájárulásukat a társadalmunkhoz és a türelmüket, és biztosítom őket: eme kormány alatt abszolút bizonyosságban lehetnek az itt élésükről és itt maradásukról szóló jog kérdésében" – fogalmazott az új miniszterelnök.
Johnson néhány éve – még külügyminiszterként – egy október 23-i magyar követségi fogadáson is hasonló ígéretet tett.
Szóvivője viszont gyorsan pontosított
a mostani parlamenti beszéd után: a miniszterelnök nem ígért új törvényt és nem ígért változást a mostani szabályozáshoz képest.
"A letelepedési program már most védi az EU-s polgárok jogait. Hallották, hogy erről a programról beszélt. Azt akarjuk, hogy az emberek regisztráljanak. Fontos ugyanakkor azt üzenni, mennyire értékeli a miniszterelnök ezt a 3,1 millió embert" – mondta a szóvivő, aki megjegyzésében 100 ezerrel fővel kevesebb embert említett.
Az uniós polgárok jogait védő aktivisták ugyan üdvözölték Johnson "meleg szavait", de azt mondták: csalódottak, amiért nem ígért törvényi védelmet, úgy ahogy azt a vezetőválasztási kampányban tette.
"Úgy tűnik, ez az első ígéret, amit megszeg" – kommentálta a hírt a liberális Guardian című lap.
Johnson ugyanis júniusban még ezt mondta egy interjúban: "Ami helyes lenne, és amit a népszavazás után javasoltam, hogy állampolgárságot kínálunk az itt élő EU-s polgároknak és ezt elfogadtatjuk a parlamenttel."
Nicolas Hatton, az Uniós állampolgárok jogaiért kampányoló the3million, azaz a 3 millió nevű csoport vezetője "ködös garanciának" nevezte, amit a parlamentben hallott, és azt mondta,
"az uniós polgárok és az EU-ban élő brit polgárok továbbra is a brexit-alkudozás túszai".
Nagy-Britanniában még nem felejtették el a Windrush-botrányt – ez az akkori brit gyarmatbirodalom letelepedett polgárait érintette, akiktől adminisztrációs és adattárolási baklövések nyomán elkezdték megvonni a jogaikat. Nem használhatták az egészségügyi ellátást, elvesztették a munkahelyüket és ki akarták toloncolni őket, holott már évtizedek óta éltek brit földön és tartották britnek magukat.
A brit parlament egyik bizottsága ezért törvényben lefektetett és élethosszig tartó, garantált jogokat javasolt az EU-állampolgárok védelmére – a többi között úgy, hogy egy későbbi kormány se vonhassa meg ezeket a jogokat azért, hogy ne ismétlődhessen meg a Windrush-ügy.
Közben
beperelték a brit kormányt,
amiért nem engedi, hogy az uniós állampolgárok hozzáférjenek azokhoz az adatokhoz, amelyeket a brit belügyminisztérium tárolt róluk. Ügyvédek szerint így nem lehet ellenőrizni és kijavítani a belügyminisztérium által elkövetett hibákat vagy a hiányos információra alapozott hibás döntéseket, amelyek alapján akár ki is toloncolhatnak embereket. A hatóság maga ismerte el, a 10 százalékos hibaarányt a bevándorlási státuszok ellenőrzései során.