A klímaváltozás következtében az ember életmódváltásra is kényszerül, korlátozó intézkedések is vannak, de ezekre a kötelezőségekre nem igazán reagálnak az emberek fegyelmezetten; ahol vízkorlátozást kellett elrendelni, ott szemmel láthatóan megnőtt a helyi vízfogyasztás, mert valószínűleg mindenki úgy gondolja, hogy mindjárt itt a vízkorlátozás, még „megtolom a medencét”.
Amikor Kapitány István gazdasági miniszter kérte, hogy csúcsidőben próbáljunk egy kicsit kevesebbet fogyasztani energiából, akkor sokan ki is nevették.
Hogy ez a hozzáállás mennyire jogos vagy általános, arról az InfoRádió Aréna című műsorában Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója azt mondta, a miniszternek ebben igaza volt. De a helyzet értékelését messzebbről kezdte, ők ugyanis kutatóként nem csupán fizikai-matematikai szabályszerűségeket vesznek figyelembe és kutatnak: vannak társadalmi, gazdasági jövőképek, különböző forgatókönyvek is, amelyekkel foglalkoznak. Ezek közül a legismertebb az IPCC 2007-es jelentése, amely számba veszi a társadalomfejlődés irányait energiahasználati szempontból, de még a háborúkat is figyelembe vette, és ez alapján tett jóslatot az éghajlat és a környezet változásáról. De hogy a 9,7 millió magyar hogyan fog a változásokhoz, korlátozásokhoz, az a kutató szerint is megjósolhatatlan.
Populációs becslések persze vannak, és a Klímapolitikai Intézet is belement ebbe az utcába, ősszel és tavasszal kérdőíves kutatással felmérte a magyarok klímaattitűdjét, az 5000 fős minta pedig minden szempontból reprezentatív, hamarosan publikálják is a részletes eredményeket könyv formájában is.
Részletek az eredményből:
- a 3 legfőbb aggodalom között helyezkedik el a klímaváltozástól való félelem
- a személyes felelősségvállalás a cselekvésben már nem ennyire erős
- a legtöbben egyetértenek abban, hogy valamit tenni kéne, főként a politikai és a gazdasági szereplőknek.
Kovács Erik szerint nagyon nagy a szórás abban, hogy ki mit tenne meg a klímaváltozás lassításáért, van, aki csak a szelektív hulladékgyűjtést vállalja, mindenesetre szerinte nem a politikusoknak, nem a tudománynak és nem is a médiának kell megmondania, mit kellene tenni a hétköznapokban; a politikának már csak azért sem, mert „a politikának a tulajdonsága, magatartásából, tulajdonságából, az ügyéből jön, hogy nem is szabad befolyásolni; láthatjuk azt, hogy vannak országok, ahol megpróbálták befolyásolni azt, hogy mit csináljanak az emberek, ezért ki is röhögték őket” – utalt arra a korábbi EU-s ajánlásra, hogy mosás helyett esetenként csak szellőztessük a ruhákat, illetve gyorsmosást válasszunk, amely ajánlások csak az emberek nevetésével találkoztak.
„A politikának az a feladata, hogy támogassa a tudományt, támogassa a jó elképzeléseket jogszabályi szinten, különböző támogatásokkal, illetve ami nagyon fontos még, hogy hallja meg a szakpolitika azt, amikor a szakemberek mondanak valamit, és azokat a hangokat is hallják meg, amelyek nekik nem tetszők” – húzta alá. Vagyis: nem csupán azt kell meghallgatni, amit A mond vagy B, hanem amit C, azt is, „és majd az ABC-ből csinálunk egyet, ami egyébként jól működik”.
A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült, ezt alább megtekintheti, meghallgathatja.