Az ipar által tapasztalt magas energiaárak az Európai Unióban már nem kizárólag a 2022-ben kitört oroszukrán háború miatti energiaválságból fakadnak, hanem szerkezeti okai is vannak – írja az Euractiv.
A nagykereskedelmi árak stabilizálódása ellenére tapasztalható magas árak hatással vannak a beruházási döntésekre, és nyomást helyeznek az energiaigényes ágazatokra is. Mint írják, a Bruegel thinktank számításai alapján 2023-ban az ipari áram ára az EU-ban 158 százalékkal volt magasabb, mint az Egyesült Államokban. Az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) riportjában hozzáteszi, hogy 2025-ben az energiaintenzív szektorokban az unióban még mindig az USA-beli ár kétszeresébe került az ipari áram, de a kínai árszinthez képest is 50 százalékkal magasabb volt.
A hosszútávú előrejelzések is megerősítik, hogy az energiaköltségek, illetve a klímaszabályoknak való megfelelés költségei jelentősen befolyásolni fogják Európa iparának versenyképességét, a 2020-as éveken is túlmutatóan. Ez akkor következne be, ha az energiaátmenet a tervek szerint zajlik – teszik hozzá a cikkben. Mint írják,
a megemelkedett költségek leginkább az acél-, alumínium-, üveg-, papírgyártást érintik, illetve a vegyipart is.
Csökkennek a profitráták, lassul a termelés, bezárnak a gyárak. Nemcsak rövid távú hatásai vannak ennek, hanem a képzett munkaerő, az ellátási láncok, és a technológiai tudás köré épült ökoszisztémát is veszélyezteti.
Mindeközben az EU célja az, hogy csökkentse a stratégiai függést a kritikus nyersanyagok, a zöld technológiák és a védelem terén. A magas energiaárak viszont közvetlenül hatással vannak az ipari termelés versenyképességére. Hozzáteszik, a brüsszeli policymakerek is egyre inkább úgy látják, hogy a magas energiaárak nem csupán a piaci egyensúly ideiglenes felborulásából következnek, hanem mélyebb kihívásokat jelentenek.
Az unión belül is egyre jobban nőnek az eltérések. Az ipari elektromosság ára nagy különbségeket mutat az országok között az energiamixek eltérősége, a hálózati költségek, a különböző adózási környezetek és nemzeti támogatási rendszerek miatt – írja az Euractiv.
Az EU-s szintű versenyképességi kezdeményezések egyelőre jelentős teret hagytak a nemzeti kormányoknak azon a téren, hogy miként közelítik meg a magas energiaárak kérdését. Bár olyan keretrendszerek, mint a Clean Industrial Deal (tisztaipar-megállapodás), az Affordable Energy Action Plan (cselekvési terv a megfizethető energiáért) és az állami támogatások szabályainak frissítése már kibővítették a lehetőségeket, de nem állt elő ezekből következően egységes válasz – olvasható az Euractiv cikkében.
Németország van a leginkább előrehaladott állapotban, 2026 elején terveznek bevezetni egy államilag támogatott, alacsonyabb áramárat az ipar számára.
Ugyanakkor ezt a tervet még jóvá kell hagyatni az EU-s állami támogatások szabályainak megfelelés szempontjából is. Hozzáteszik, hogy a német iparra nehezedő nyomás már most is jól látszódik. Olaszországban pedig az „Energy Release” mechanizmuson keresztül az ipari fogyasztók fix, 65 €/MWh áron vásárolhatnak elektromosságot.
Mint az Euractiv írja, ez az ár jelentősen alatta van a szabadpiaci árnak, „cserébe” pedig a megújuló energia szerepének kiterjesztéséről szóló vállalásokat vár el az olasz kormány.
Az Európai Bizottság ezzel a programmal szemben nem emelt kifogást. Az olasz üzleti csoportok ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a német, államilag támogatott áramár alacsonyabb lehet ennél, mivel a német kormánynak nagyobb pénzügyi mozgástere van. Ez pedig véleményük szerint torzíthatja a versenyt.