Nem igazán ismert, illetve nem világos a németek álláspontja az amerikaiak ukrajnai békejavaslatáról, amely folyamatosan formálódik – mondta Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.
„Amit a német álláspontról tudunk, az az, amit Friedrich Merz több ízben már kinyilvánított, és nincs benne semmi új a nap alatt” – fogalmazott.
„A németek azt mondják: Ukrajna territoriális integritása szent. De tudjuk, hogy ez nem egy reális álláspont az aktuális helyzetben, ez már három és fél év óta nem reális, de nincsen más megközelítése a német kormánynak” – mondta Bauer Bence, hozzátéve: Friedrich Merz kancellár nemrég adott egy nagy interjút a Die Welt napilapban, és lényegében semmit nem mondott, mivel „igazán ők sem tudják”.
A fegyverküldés témája egy nagy vita volt Németországban. Bizonyos fegyvereket az elején nem akartak adni, aztán később megadták. Ugye a Scholz-kormány nagyon hosszú ívet írt le e téren – tette hozzá.
„Ugye tudjuk, a sisakoktól indult az egész, ma pedig már tankokat is küldenek. A CDU mindig egy kicsit harciasabb álláspontot képviselt.
Aztán Donald Trump megváltoztatta az egészet. Igazán már nem az a döntő, hogy mit gondol a CDU, mit gondol Friedrich Merz Németországa, vagy akár az Európai Unió.
Amerika meggyorsította és dinamizálta az eseményeket” – fogalmazott. És most már csak ott van nagy vita, hogy követik-e nagyjából Donald Trump vonalát, vagy nem követik. Még mindig van egy olyan német álláspont, hogy „Európával kell megoldani az ügyeket, és a területi integritás nagyon fontos, az amerikaiak pedig ne tárgyaljanak a hátunk mögött”, de természetesen vannak olyanok is, javarészt az AfD-ben, akik azt mondják, hogy támogatni kell Donald Trump békekezdeményezését és a béketárgyalásokat. A kormány idáig még nem teljesen jutott el, bár hivatalosan üdvözli – hisz nem is tehet mást, mint hogy üdvözölje – mondta a szakértő, aki úgy ítéli meg, hogy a német politikai vezetés még nem találta meg az egységes álláspontot. De nagyon nehéz is a helyzetük, hiszen
Németország nincs abban a helyzetben, hogy akár „Game Changer” legyen, vagy akár döntő szava lenne, hisz a német politikai vezetés jócskán gyengébb, mint korábban volt
– véli Bauer Bence. Az uniós álláspont tekintetében fontos Németország a franciákkal, olaszokkal, másokkal együtt, de összességében Európa nem olyan erős már, hogy akár érdemileg beleszólna a tárgyalásokba.
„Amit most ki tudnak harcolni az európaiak, hogy egyáltalán ott vannak, vagy egyáltalán meghallgassák őket. Emlékezzünk az alaszkai csúcstalálkozó utáni jelenetekre, amikor a Fehér Házban Donald Trump az íróasztal mögött ült, és aztán felsorakozott öt vagy hat vagy hét európai vezető, akiket úgymond utólag informálták. Elképzelhető, hogy most is egy hasonló forgatókönyvre kerül sor” – tette hozzá.
A kutató szerint akkor lehet a nemzetközi porondon sikeresen fellépni, szövetségeseket találni, ha otthon konszolidált viszonyok vannak. De Németországban annyi probléma merült fel az utolsó években, a gazdaság hatodik éve csak döcög, olyan nagy a frusztráció a társadalomban, és akkora nagy kihívást állít a német társadalom elé a migráció, a belbiztonság kérdése, a polgári juttatás, az energiaellátás kérdése, vagy akár az az általános elégedetlenség, hogy
már csak 23 százalék gondolja úgy, hogy Friedrich Merz jó munkát végez. Nagyon instabil a kormány helyzete, és az se biztos, hogy négy évig ki tudja húzni a kancellár és a kormány
– fogalmazott. Azaz, ha nincsen a belpolitikában konszolidált viszonyok, akkor nagyon nehéz kifelé fellépni. Ráadásul otthon a német választók pontosan tudják, hogy ez olyan taktika, ami eltereli a figyelmet Németország belső problémáiról. Németország mindig külső agresszióról beszél, hogy Oroszország egy külső agresszor, de az igazi problémák belül vannak – tette hozzá.
„A külső fenyegetettségre való hivatkozás mindig egy elterelő manőver. Ukrajnára nézve nyilvánvalóan van egy külső fenyegetettség, még a territorialitására nézve is a kelet-ukrán területen. Ez tény, ezt mindenki tudja. De hogy ez a külső fenyegetettség létezik-e Németország fenyegetettségét illetően, eazt azért lehet vitatni” – mondta Bauer Bence.
A német politika, kiváltképp Donald Trump amerikai elnök hivatalba lépése után, nagyon sok tekintetben úgy gondolta, hogy Amerika cserben hagyja Európát, a NATO-nál talán már nem is érvényes, hogy megvédik egymást, és kérdéses, hogy Amerika megvédi-e akár egy orosz támadás ellen Európát, az európai országokat – és akkor el kell kezdeni önállóan hadakozni.
Ma a németek reálisként tekintenek arra a forgatókönyvre, hogy Oroszország megtámadhatja akár Németországot, akár a balti országokat, Lengyelországot.
És ebből a konstellációból leszűrve a német politikai elit tényleg úgy gondolja, hogy Oroszország egy aktuális, akut veszély. Arról szólnak ezek a híresztelések, hogy a németeknek 2029-ig háborúképesnek kell lenni, Németországnak arra kell készülnie, hogy Oroszországgal harcol. De ha egy kicsit árnyaljuk a képet, a belügyekben is annyi minden lenne, amit meg kellene oldani, hogy szerintem igazából nem tudja a kormány, hogy hol kezdjenek neki a dolgoknak – tette hozzá.
Az is nagy kérdés, hogy hogyan álljanak az orosz energiavásárlás ügyéhez. De mintha ez a téma sem csak Németországon múlna most.
Főleg keleten, Kelet-Németországban Michael Kretschmer szászországi CDU-s miniszterelnök a vezérszónoka a „realistább” mozgalomnak. Keleten van egy olyan életérzés, hogy mihamarabb béke kell, és mihamarabb vissza kell állítani azokat a külgazdasági kapcsolatokat, amelyek egyébként sikeresek voltak Németország és Oroszország relációjában. Ezt nyugaton az úgymond „héják” egy kicsit másképp látják még Németországon belül is.Ők másképp látják, és az a dualitás, hogy „a védelempolitikában héjának kell lenni, gazdaságpolitikában viszont galambnak”, Németország nyugati felében nincs meg, ott van egyfajta fatalizmus, azaz úgy vélik, ha Oroszország így viselkedik, ahogy, akkor ennek a kereskedelmi politikára is kell, hogy hatása legyen. Erről szól az, hogy le akarnak válni Oroszországról, és minden gazdasági kapcsolatot fel akarnak adni. De vannak olyanok, főleg keleten, akik ezt másképp látják, és nagyon hasonló reálpolitikai álláspontot képviselnek e téren, mint például Magyarország.
Eközben a német gazdaság gyenge, évek óta helyben toporog, nagyjából olyan GDP-adatokat termel Németország, mint 2019-ben, azaz hat év alatt nem volt előremozdulás.
Fontos megnézni az ipar zászlóshajójának, a német autóiparnak a helyzetét. Gyakorlatilag
30 százalékkal kevesebb autót állítanak elő Németországban, mint a csúcsidőkben 8-10 évvel ezelőtt.
Ez nagyon fontos. És európai uniós szinten nem tudja a német gazdaság érvényesíteni az érdekeit, hisz ugyanúgy, mint az atomenergia-döntésnél, Németország nem tudott ellenszegülni a belsőégésű motoros autók tilalmának. És 2035-től elvileg már nem is lehet belsőégéésűt kocsikat eladni, és át kellene állni az e-mobilitásra, ahol ugye nem a legerősebbek, azaz tönkre kellene tenniük a saját sikertermékeiket – fogalmazott a szakértő.
„Ez egy óriási probléma, és egy nagyobb, mélyebb problémára világít rá, nevezetesen arra, hogy
a német politikai és gazdasági vezetés egyszerűen olyan mértékben meggyengült, hogy azt jó pár évvel ezelőtt elképzelni sem tudtuk volna
És akkor beszélhettünk a német gazdaság sok strukturális problémájáról, a bürokráciáról, magas adókról, lelassult döntéshozatalról, infrastruktúráról – de összességében Németország nem az a nagyon erős ország már, mint volt, ahol minden kiválóan működik. Még mindig gazdag ország, még mindig nagyon sok minden jól működik, de a nagyon magas színvonal folyamatosan egy kicsit lefele megy” – mondta Bauer Bence, a Mathias Corvinus Collegium Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója az InfoRádió Aréna című műsorában.