Izrael a dél-szíriai offenzívák után szerdán légicsapásokat mért a közel-keleti ország fővárosára, Damaszkuszra is. A szíriai egészségügyi minisztérium tájékoztatása szerint hárman meghaltak, 34-en pedig megsérültek az újabb izraeli támadásokban. Az izraeli hadsereg az X-en közölte, hogy megtámadta a szíriai kormány katonai főhadiszállását is. Az izraeliek azzal indokolták az akciókat, hogy így védenék meg a Szíria déli részén élő drúz kisebbséget. A zsidó állam vezetése figyelmeztetett: nem engedi, hogy a déli országrész a terrorizmus bázisává váljon, különösen nem egy olyan kormány alatt, amelyet „álcázott dzsihadisták” irányítanak.
Szalai Máté külpolitikai szakértő az InfoRádióban elmondta: a drúzok az iszmáilita síita iszlámból kialakult ezoterikus, arab etno-vallási közösség. Több mint egymillióan vannak a Közel-Keleten, a vallási csoport fele Szíriában él, de Libanonban és Izraelben is letelepültek drúzok. Az Izraelben élő drúzoknak mindig pozitív volt a kapcsolatuk Izraellel, ugyanis cionisták, a kezdetektől támogatták a zsidó nép egyesítését és a nemzet újjáélesztését a történelmi hazájában, Izrael földjén. Kiemelte, hogy a drúzok egy vallási kisebbséget alkotnak, az iszlám vallás egyik ágából váltak ki, így már nagyon régóta „hányattatott a viszonyuk” a különböző muszlim csoportokkal.
A teljes drúz közösség azonban egyáltalán nem egységes: Szíriában, Libanonban és Izraelben is vannak vezetőik, akik különböző politikai érdekek mentén lépnek fel, és keresnek maguknak szövetségeseket. A Clingendael Intézet kutatója úgy véli, az izraeli vezetés Bassár el-Aszad szíriai elnök bukása után egyrészt „felhasználja” a drúzokat arra, hogy be tudjon avatkozni a szíriai belpolitikai folyamatokba, másrészt azt az indokot is hitelesnek és elfogadhatónak tartja, hogy egyes izraeli politikusok védelmet szeretnének nyújtani ennek a kisebbségnek. Ugyanakkor megjegyezte, hogy Bassár el-Aszad megbuktatása előtt azért nem sokat lehetett hallani arról izraeli részről, hogy kiállnának a drúzok érdekeiért Szíriával szemben.
Az elmúlt napokban harcok törtek ki drúz milicisták és szunnita beduin törzsi harcosok között a drúz többségű, dél-szíriai Szuveida városban, ahová bevonultak a szíriai kormányerők. A térségben heves összecsapások zajlanak a szíriai kormányerők és a drúz harcosok között. Az izraeli légierő jelezte, hogy a drúz kisebbség védelmében támadja a szíriai fővárost.
A kialakult helyzet nem független attól, hogy a Hamász 2023. október 7-én támadást indított Izrael ellen. A Közel-Keleten azóta állandósult a feszültség, újabb és újabb konfliktusok robbannak ki, ami megfelelő indok a zsidó állam számára, hogy folyamatosan fellépjen Iránnal és szövetségeseivel szemben.
Az izraeli vezetés nem titkolt célja, hogy újrarajzolja a Közel-Kelet politikai térképét, és ennek megfelelően Izrael vezető szerepre tör a térségben,
aminek keretében időnként beavatkozik olyan konfliktusokba is, mint amilyen a drúzoké. Az el-Aszad-rezsim bukása nagy pozitívum volt Izrael számára, hiszen Irán egyik fő szövetségese lépett le a politikai színtérről. Szalai Máté szerint várható volt, hogy Benjamin Netanjahu „nem fogja hátradőlve nézni” milyen átalakulások történnek Szíriában, a saját érdekeit akarja érvényesíteni ebben a helyzetben és viszonyrendszerben is. Ezzel magyarázható az is, hogy különböző pufferzónákat hozott létre. Izrael az 1967-es hatnapos háborúban megszállta a Golán-fennsíkot, melyet a zsidó állam és Szíria is magának követel. A térségben több vitatott hovatartozású terület is van, ezzel indokolható, hogy az izraeliek időnként beleavatkoznak a szíriai belpolitikai folyamatokba is.
A szakértő emlékeztetett, hogy Izrael nemrég normalizációs tárgyalásokat kezdett a szíriai vezetéssel, amelyekkel kapcsolatban kifejezetten pozitívak voltak a megfigyelők beszámolói a mostani incidensek előtt. A nemzetközi reakciók vegyesek: Törökország például szabotázsnak nevezte az izraeli támadást, míg Szíria a Biztonsági Tanács összehívását követeli. Szalai Máté elmondta: a nemzetközi közvélemény jelentős része nem örül a fejleményeknek, hiszen
az izraeli támadások következményeként nem zárható ki, hogy meggyengül a szíriai politikai vezetés, amely egyébként sincs könnyű helyzetben, mivel az ország stabilizálására kellene törekednie,
most viszont nagyon megoszlik a figyelem. A Clingendael Intézet kutatója úgy fogalmazott, az Aszad-rezsim bukása után a térségben nagyon sokan abban érdekeltek, hogy az új rendszer élje túl a mostani offenzívát, és maradjanak a helyükön az új vezetők Szíriában. Az Öböl-menti államok mellett ezt szeretné Törökország is, Izrael fő ellenfelének, Iránnak viszont Szalai Máté szerint nem az az érdeke, hogy a jelenlegi szíriai vezetés maradjon hosszú távon, ami igazán nehézzé teszi a helyzetet.
Izrael szembe került az egész régióval?
A régió egyes vezetői túl agresszívnek és kiszámíthatatlannak tartják Izrael sorozatos katonai fellépéseit, amelyeknek szinte semmilyen negatív következménye nincs a zsidó államra nézve. A kritikusok szerint ugyanis ami Izrael szempontjából előnyös kezdeményezés, az jelen pillanatban destabilizálja a térséget. Szalai Máté ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a Közel-Keleten sok ország nagyon komoly gazdasági kihívásokkal néz szembe vagy egyes államokban éppen most hajtanak végre gazdasági modernizációs programokat, és számukra „a jelenlegi instabil helyzet folyamatos kockázatot jelent”. Továbbá óriási katonai, biztonsági kihívás lenne az említett országok számára, ha a mostani szíriai politikai rendszer összeomlana.
Marco Rubio amerikai külügyminiszter ugyanakkor úgy kommentálta Izrael szíriai csapásait, hogy csak egy félreértés vezetett ideáig, és szerinte ha a szándék megvan erre, gyorsan lehetne rendezni a konfliktust a felek között. Szalai Máté kiemelte: a Trump-adminisztráció is abban érdekelt, hogy a jelenlegi szíriai rendszer megmaradjon, és ennek megfelelően lépnek fel az amerikai kormányzat tagjai. Mint fogalmazott, májusban volt megfigyelhető az igazi fordulópont, amikor az Egyesült Államok „a keblére ölelte” az új szíriai vezetést, és elkezdte feloldani a Szíriával szemben alkalmazott szankciókat. Az amerikai kormányzat szorgalmazza a már említett normalizációs tárgyalásokat is Szíria és Izrael között, és többször felajánlotta, hogy közvetítőként segíti az egyeztetéseket.
Mi most Benjamin Netanjahu legfőbb motivációja?
A külpolitikai szakértő hangsúlyozta: nemcsak regionális szempontból lényegesek, hová futnak ki az események, hanem az izraeli belpolitikát is befolyásolhatják a történések. A napokban két párt is belengette, hogy kilépne Benjamin Netanjahu miniszterelnök koalíciójából, ha ez megvalósul, akkor Netanjahu elveszítené a parlamenti többséget. Szíria megtámadása viszont egy olyan fejlemény, ami „összeránthatja” a koalíciót, sőt még akár a társadalmat is, és Szalai Máté azt gondolja, az izraeli kormányfőt az is motiválhatta a támadásról szóló döntéskor, hogy
ezzel kedvezzen, és jó pontokat szerezzen a jobboldalon, mind politikai szempontból, mind a szavazóbázis igényeit kielégítve.
Ha a Kneszet, az izraeli állam egykamarás törvényhozó testülete feloszlatná magát, új választásokat kellene kiírni, de erről egyelőre nincs szó. A két párt, amely jelezte, hogy ki akar lépni a koalícióból, az ultraortodox zsidó közösséget képviseli, és azonnal közölte, hogy mostani szándékával együtt sem szeretné feloszlatni a parlamentet, így ha valóban előáll ez a helyzet, akkor elméletileg kisebbségi kormány folytatná a működését Izraelben.
Szalai Máté hozzátette: július végétől októberig törvényhozási szünet lesz a Kneszetben, így ha Benjamin Netanjahu kormánya kitart a következő két hétben, akkor fellélegezhet és időt nyer, hiszen őszig nem kell azon aggódnia, egyben marad-e a koalíció. Sokan abban bíznak, nem alakul ki belpolitikai válság a hónap végéig, mert akkor az izraeli külpolitika is egy nyugalmasabb időszakába léphet, és a gázai helyzettel kapcsolatban még akár a tűzszünetre is remény csillanhat.
(A nyitóképen: a szíriai hadsereg főhadiszállásának otthont adó védelmi minisztérium izraeli légicsapásban megrongálódott épülete Damaszkuszban 2025. július 16-án.)