Az Etna több mint fél év pihenés után vonta magára a figyelmet és mutatott be erőteljes lávaszökőkút-kitörést, ráadásul duplázva.
Közben az Eoli-, avagy Lipari-szigetek legaktívabb tűzhányója, a Földközi-tenger világítótornya, a Stromboli is váltott, és a megszokott, ismétlődő lávatűzijáték-kitörések helyett sebes piroklasztárak zúdultak a tengervízbe. Gyorsan le kell szögezni, hogy ezek között a vulkáni működések között semmi kapcsolat nincsen! Két különböző tűzhányó, saját vulkáni-magmás rendszerrel, csak a véletlen, hogy egyszerre történt, történik mindez - közölte az Infostarttal Harangi Szabolcs egyetemi tanár, az MTA doktora.
Szerinte egyik vulkánkitörés sem volt teljesen váratlan. Az Etna egyik központi kráterében június közepe óta már kisebb kitörések zajlottak, amelyek egyre erősödtek és július első napjaira már egy több mint 20 méter magas, nagyjából egy 7 emeletes ház magasságú vulkáni kúpot hoztak létre. A Voragine kráter nem volt túl aktív az elmúlt időszakban, 2015-16 ban voltak utoljára figyelem felkeltő kitörései, miközben a szomszédos Délkeleti kráterben voltak a nagy robbanásos vulkáni működések. A Délkeleti kráter az elmúlt fél évszázados történetében több mint 250 erőteljes paroxizmális kitörést mutatott. Azonban a múlt figyelmeztet: fontos ismerni egy vulkán kitörési történetét, mert ez alapján, és a fokozatosan egyre nagyobb kilengésű földremegés jeleket figyelve jó esély volt arra, hogy 8 év után újra egy nagy kitörés történhet a Voragine kráterben. Bár itt jóval ritkábbak a kitörések, azonban hevesebbek, és a kőzettani, geokémiai elemzések szerint ezeket többnyire nagyobb mélységből érkező, gázokban gazdagabb magmák okozzák - számol be a Földrajz- és Földtudományi Intézet oktatója.
Július 4-én a helyi obszervatórium vulkanológusai a helyszínen tapasztalták, hogy intenzívebbek a robbanások, amit lávaöntés kísért. Természetesen ekkor turisták már nem mehettek fel a csúcsterületre, hiába van a legfőbb turistaszezon. A nagy, úgynevezett paroxizmális kitörés aznap este be is következett, amikor káprázatos, 400-600 méter magasba emelkedő lávaszökőkutak tornyosultak a kráter fölé, a sötét vulkáni hamuanyag pedig több kilométer magasba jutott fel, majd kelet-délkelet felé sodródva a cataniai reptér működését is leállította.
A hangos robbanás dübörgéssel kísért pulzáló kitörés az egész éjszaka, mintegy 9 órán keresztül tartott.
Egy ilyen nagy és hosszan tartó kitörés után azt lehetne hinni, hogy vége, de nem, a „postás kétszer csengetett”. Az újabb kitörés pedig gyorsabb lefolyású volt, a földremegés jel hirtelen emelkedett és július 7-én, a hajnali órákban újabb lávaszökőkút kitörés indult, ismétlődő dübörgő robbanászajjal. Ez azonban most nem volt olyan hosszú és reggelre befejeződött. Zafferana Etnea és Milo lakosai arra ébredtek, hogy településükön minden fekete, a vulkáni hamu és a néhány centiméteres lapillidarabok mindent egyenletesen befedtek.
A kitörés következtében a Voragine kráter magassága jelentősen emelkedett és ezzel visszavette a vulkán legmagasabb pontját a Délkeleti kráter kúpjától. A vulkáni képződmények tudományos vizsgálata már el is kezdődött, mivel ezek az adatok fontos információt adnak a tűzhányó közel jövőbeli kitörésére vonatkozóan. 2021-ben egymást követték a nagy robbanásos kitörések, amikor szintén nagy mélységből érkezett fel friss magma. Nem kizárt, hogy most ismét hasonló következik be. A folyamatos vulkánmonitorozás, a vulkanológus szakemberek munkája azonban segít az előrejelzésben.
A közeli Stromboli vulkán is színre lépett, a tűzhányó folyamatosan működik több mint 2000 éve, minden 15-25 percben látványos lávatűzijáték kitörések történnek, amelyek messziről látszanak a Tirrén-tengerben, ezzel jó iránymutatást adva régóta a hajósoknak.
A vulkáni működés azonban 2004 és különösen 2019 óta veszélyesebbé vált, mert a megszokott kitöréseket időszakonként nagyobb területet érintő, heves robbanásos kitörések váltották és ezek sokszor váratlanul, minden előjel nélkül következtek be.
Bár korábban a vulkán csúcsa minden évben tízezreket vonzott, hogy az érdeklődők közelről láthassák a pompázatos vulkáni kitöréseket, jó egy évtizede már nem lehet turistáknak felmenni, csak 400 méter magasságig. Az elővigyázatosság nem véletlen, a vulkanológusok ismét a múltbeli eseményekből tudják, hogy vannak időszakok, amikor gyakrabban követik egymást ezek a paroxizmális kitörések. Most ismét ilyen időszakban vagyunk -írja dolgozatában Harangi Szabolcs.
Az elmúlt hetekben-hónapokban a Stromboli kráterperemén egy magas lávakémény épült fel és tudni lehetett azt, hogy ez előbb-utóbb le fog omlani. Július első napjaiban itt is erősödtek a robbanásos kitörések és pontosan 5 évre egy korábbi nagy kitörés évfordulóján, július 4-én izzó piroklaszt-árak zúdultak le a vulkán meredek oldalán.
A Sciara del Fuoco lejtőjén, avagy a tűz útján, a nevéhez méltóan izzó lávadarabok gördültek le, sűrű vulkáni hamu és gázokkal keveredve zúdultak be a tengerbe több száz métert tovább mozogva ott, ahol a nyugodt időben sokszor megfordulnak a turista hajók.
A hatóság a szakemberek javaslatára a legmagasabb, vörös riasztási fokozatot adta ki, az olasz katasztrófavédelmi miniszter pedig július 8-án rendkívüli állapotot hirdetett ki.
A két vulkán jelenleg sem pihen. A Voragine és Bocca Nuova széles és mély krátereit színültig izzó láva töltötte fel, ami vasárnap este már túlcsordult a kráterperemen és nyugat felé kisebb lávafolyamokban csorog alá. A Strombolin pedig tovább zajlik a lávaöntés és az izzó lávafolyamok vörösre festik a tűzhányó oldalát az éjszaka sötétségében. Ebben az időszakban sok magyar turista is felkeresi e vulkáni területeket. Bár nincs katasztrófa helyzet, azért fontos tudni, hogy most a viszonylag nyugodt helyzet is bármikor változhat, ezért lényeges figyelni a hatóságok (https://www.ct.ingv.it/) jelentéseit. A vulkánok közelébe el lehet menni, de csak tisztes és biztonságos távolságból lehet megfigyelni működésüket - összegezte a szakértő.