Demkó Attila: egyes NATO-tagállamok de facto hadviselő feleknek tekinthetők

A NATO szerint Ukrajna tavaly visszaszerezte az Oroszország által elfoglalt ukrajnai területek 50 százalékát, míg az orosz hadsereg embervesztesége 300 ezer fő a 2022 februárja óta tartó háborúban. A katonai szövetség vezetői úgy vélik, Moszkva és az orosz politikai vezetés teljesen elszigetelődött, miközben az orosz gazdaság hatalmas nyomás alatt áll.

A NATO jelezte: továbbra is támogatja Ukrajnát, és mivel Oroszország nem mutatja a békére törekvés jeleit, a szövetségesek további pénzügyi támogatást, több légvédelmi eszközt és lőszert, valamint egy kiképzőközpontot biztosítanak az ukrán pilóták számára. A szervezet figyelmeztetett: a kudarcok ellenére Moszkva céljai nem változtak. „Vlagyimir Putyin elnök háborús gazdaságot üzemeltet, fokozza a fegyvergyártást, és a téli hideget fegyverként használja” – fogalmaztak közleményükben.

Nem a NATO, egyes tagállamok támogatják Ukrajnát

Demkó Attila azt mondta az InfoRádióban, hogy a NATO közleménye „erős túlzásokat is tartalmaz”, mert egyik hadviselő fél sem ért el jelentős katonai eredményeket 2023-ban, Ukrajnát pedig nem a NATO támogatja, hanem annak bizonyos tagországai. A biztonságpolitikai szakértő hozzátette: a különböző légvédelmi felszereléseket (NASAMS, Patriot rakétarendszer) sem a szervezet, hanem mindig az adott ország adta át – ha úgy döntött, hogy segíteni szeretné Ukrajnát a konfliktusban. Hangsúlyozta: ezekben az esetekben

nem NATO-döntés született, hanem egy-egy tagállam a saját hatáskörében határozott így.

Mint fogalmazott, mindettől függetlenül természetesen „vannak közös NATO-képességek”, hiszen létezik közös légvédelmi rendszer is, amely a többi között különböző radarképeket is rögzít, és ezeket a NATO vélhetően továbbítja az ukránoknak, akik így be tudják mérni vagy adott esetben megsemmisítik, hatástalanítják az orosz rakétákat. A NATO AWACS korai előrejelző radarrepülőgépekkel is tudja támogatni Ukrajnát, ezek a berendezések, eszközök és járművek azonban Demkó Attila tájékoztatása szerint főként a légtér figyelemmel kísérésére és feltérképezésére valók, konkrét fegyverzeti támogatást nem ad a NATO Ukrajnának.

A szakértő kiemelte: minden tagállam szuverén módon eldöntheti, miként jár el, nincs semmilyen kötelezettség, ezért határozott úgy a magyar kormány is, hogy nem küld fegyvereket Ukrajnába. A humanitárius segítségen túl az egyes országok egyéb módon is támogathatják az ukrán haderőt a háborúban, így például kiképzések szervezésében, lebonyolításában.

A Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének vezetője elmondta: nagyon fontos valamennyi hozzájárulás, hiszen

kétoldalú segítség nélkül Ukrajna 2022-ben nem tudta volna elhárítani az orosz agressziót.

Az ukrán fegyveres erők eddig az Egyesült Államoktól kapták a legtöbb segítséget, segélycsomagot, ezen a téren Németország a második, az Egyesült Királyság pedig a harmadik helyen van, de a skandináv államoknak is nagyon sokat köszönhet Ukrajna. Demkó Attila meglátása szerint ezen támogatások nélkül „nem maradt volna talpon” Ukrajna.

Tavaly egyik fél sem ért el átütő sikert a fronton

A szakértő szerint a NATO-közlemény csak részben fedi a valóságot, a 300 ezer halott orosz katonáról közölt adatot például nem tartja reálisnak. Ugyanakkor hozzátette: az igaz, hogy

az orosz szárazföldi haderő, valamint a fekete-tengeri flottájuk is jelentősen meggyengült.

Meglátása szerint Ukrajna az elmúlt évben nem tudott visszaszerezni jelentősen nagy területeket, csak körülbelül 300 négyzetkilométert, ami azt jelenti, hogy kisebb területet tudott visszafoglalni, mint amennyit Oroszország elhódított. Komolyabb katonai sikert igazából csak Bahmut térségében tudott elérni az ukrán hadsereg Demkó Attila szerint, de ez nem vethető össze a 2022 nyarán és őszén indított ellentámadásokkal, amikor valóban nagyobb területeket tudtak visszaszerezni. Az elemző hozzátette: ugyancsak jelentős fegyvertény volt 2022 márciusában a Kijev elleni orosz offenzíva elhárítása, 2023-ban azonban tudtak felmutatni ilyen sikereket az ukránok.

Demkó Attila kifejtette: egyes NATO-tagállamok „de facto hadviselő feleknek” tekinthetők, ugyanakkor a NATO mint szövetség nem avatkozik be a konfliktusba. „Addig jó, amíg ez így marad, hiszen

egy esetleges NATO és Oroszország közötti konfliktus nagyon nehezen lenne lokalizálható, ebben az esetben akár kitörhetne a harmadik világháború is”

– magyarázta.

Mint fogalmazott: az a tény, hogy egyes NATO-tagországok fegyverekkel és a hírszerzésben is segítik Ukrajnát, gyakorlatilag egyenlő a háborús részvétellel, mivel több állam – egyes értesülések szerint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is – „a hadműveletek tervezésében is részt vesz”. Demkó Attila úgy véli, erre nem lehet azt mondani, hogy „egyszerűen csak külső katonai segítséget adnak”. Ugyanakkor nyomatékosította: a NATO eddigi szerepvállalása „nem minősíthető háborús részvételnek”.

Létezhet-e a NATO az Egyesült Államok nélkül?

Donald Trump korábbi amerikai elnök többször is élesen bírálta a NATO-t az elmúlt időszakban, sőt arra is tett utalást, hogy meg kellene fontolnia az Egyesült Államoknak a szövetségből való kilépést. Demkó Attila szerint a NATO nem létezhet az Egyesült Államok nélkül, ugyanis a legtöbb területen, kategóriában – legyen szó szárazföldi és űrképességekről, légierőről vagy tengeri flottáról – az USA adja a katonai szervezet nagy részét, fő erejét. „Vannak olyan kategóriák, ahol a jelenleg rendelkezésre álló képességek 70-80 százaléka amerikai.

Ha az Egyesült Államok egy nap úgy döntene, hogy kilép a NATO-ból, az gyakorlatilag a szervezet megszűnésével lenne egyenértékű,

viszont erre nagyon kevés az esély. Nem eszik olyan forrón a kását” – fogalmazott.

A biztonságpolitikai szakértő felidézte, hogy Donald Trump már az elnöksége idején is számos alkalommal kritizálta a NATO-tagországokat az alacsony európai költségvetési hozzájárulások miatt. Ugyanakkor fontos tudni, hogy éppen Donald Trump megnyilvánulásai miatt a Kongresszus az elmúlt években elfogadott egy határozatot, amely szerint ha a mindenkori elnök úgy döntene, hogy ki akar lépni a NATO-ból, akkor is csak a szenátus kétharmadának hozzájárulása esetén történhetne meg mindez. Demkó Attila szerint felvetődik a kérdés, hogy egy ilyen helyzetben joga van-e felülírni egy elnöki döntést a szenátusnak, ugyanakkor megjegyezte: „nagyon nehéz elképzelni, hogy egy ember akarata – még ha az Egyesült Államok elnöke is – egy ilyen kulcsfontosságú geopolitikai kérdésben győzedelmeskedni tudna”.

Demkó Attila szerint továbbra is amerikai érdek, hogy legyen és maradjon is meg a NATO, ezért is teremthették meg az említett kongresszusi határozattal azt a jogi eszközt, hogy ne léphessen ki egykönnyen a katonai szövetségből az USA. A szakértő úgy véli, Donald Trump valójában „nem is vinné végig ezt”, a választási retorika és az elnöki kampány részének tekinti, hogy időről időre belengeti ennek a lehetőségét.