Eddig csak igen kevés T-90M-et lehetett látni az ukrajnai harcokban, mivel az orosz hadsereg igyekszik "takarékoskodni" az egyik legmodernebb harckocsijával. Ennek oka elsősorban az, hogy a legnagyobb harcértékű "M" változatából csak keveset gyártottak.
A T-90-es amúgy a múlt század utolsó évtizedében állt hadrendbe az orosz hadseregben. Eredetileg átmeneti megoldásnak szánták, amíg elkészül az új "csodatank", az Armata. Bár a T-14-es végül meg is jelent az orosz haderő arzenáljában, ám messze nem olyan mennyiségen és sikerrel, mint azt várták. A Szíriába küldött pár darab T-14-essel szerzett harci tapasztalatokról Szergej Sojgu védelmi miniszter sokat mondóan csak annyit közölt: a tervezőknek még néhány változtatást kell végrehajtaniuk a tankon. Magyarul, nem volt éppen sikertörténet az Armata vendégszereplése a közel-keleti országban. Ezek után nem is csoda, hogy Ukrajnában talán ha egy vagy két Armatát figyeltek meg mostanáig.
Az Armatával azonban nem a kiforratlan technika a legfőbb gond, hanem az, hogy pokolian drága. Egy T-14-es áráért állítólag három-négy T-90-est vehet az orosz hadsereg. Nem is csoda, hogy Sojgu védelmi miniszter közölte: a korábbiakkal ellentétben, csak korlátozott számban rendszeresítik az Armatát.
Az orosz hadsereg alapharckocsija a T-90-es marad.
A Nyizsnij Tagilban működő, Uralvagonzavod által tervezett harckocsi első változata lényegében a T-80-as sikeresebb elemeivel modernizált T-72-esnek tekinthető. A későbbiekben aztán megerősítették a páncélzatot, és idővel a fegyvertorony formáján is változtattak. Az egymást követő újabb és újabb fejlesztések révén született a jelenleg legkorszerűbb változata, a T-90M, amelynek a védelme is elvben jobb, mint a többi orosz harckocsié.
A több rétegű páncélzat, illetve a reaktív védelem mellett a talán legfontosabb elem a TSU–1–7 Stora–1 elektrooptikai elhárító rendszer. Ez magába foglal egy digitális számítógépet, a két elektrooptikai egységet (az ágyú két oldalán látható „dobozok”), és a torony tetején lévő besugárzásjelzőket. Megzavarja a lézer rávezetésű rakétákat, amelyek így – optimális esetben – irányíthatatlanná válnak, és elvétik a célt. A rendszerhez tartozik még 12, az infravörös lézerek számára átláthatatlan ködgránát is. Ezeket a számítógép automatikusan kilövi abba az irányba, ahonnan besugárzásjelzők egy rávezető sugarat észlelnek.
Egyúttal hangjelzéssel figyelmezteti a személyzetet, és lehetővé teszi, hogy a sugár forrásának irányába állítsák a tornyot. A ködgránátok füstje néhány másodperc alatt szétterül, meggátolva a lézeres rávezetést. Igény esetén a ködgránát helyett dipólköteg, vagy infra „csali” is bevethető. A tank ezenkívül felszerelhető még olyan álcázó eszközökkel, amelyek megnehezítik a harckocsi felfedezését hőképalkotók és a radarok számára. Emellett a kipufogógázba fecskendezett gázolaj segítségével bármikor füstfüggönyt hozhat létre.
Kérdés persze, hogy mindez mennyire hatékony az olyan korszerű harckocsielhárító rakéták ellen, mint az amerikai FGM-148 Javelin vagy a svéd SAAB fegyvere az NLAW.
A T-90-es különböző változataiból az orosz hadsereg majdnem 700 darabbal rendelkezik, ám kérdéses, hogy ezek közül mennyi hadra fogható, illetve, hogy ezek közül hány darab a legkorszerűbb "M" változat. Mivel jelenleg ez a legnagyobb harcértékű orosz tank, ezért szinte kizárólag csak az elitalakulatok használják.
Ezért aztán felettébb érdekes, hogy ez a csúcsfegyver hogyan kerülhetett a Wagner csoport zsoldosaihoz. De hogy a köztörvényes bűnözőkből is verbuvált csapat hány T-90M tankkal rendelkezik, nincs hiteles információ.
A Twitteren közzétett videón egy T-90M és egy BMP-3-as lövészpáncélos látható, állítólag a Wagner zsoldosainak használatában.
Interesting if true. The video shows a Russian T-90M tank and BMP-3 reportedly in service with Wagner. https://t.co/o4YHF2nOi9 pic.twitter.com/QwSI57WYzJ
— Rob Lee (@RALee85) November 20, 2022