Oroszország a földrajzilag Európához tartozó területeire, valamint a Lengyelország és Litvánia közé beékelődő kalinyingrádi exklávéra gondol a rakétatelepítési célterületeit illetően – kezdte Jójárt Krisztián. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének külsős munkatársa szerint van ennek realitása, tehát nem üres fenyegetésről vagy blöffről van szó Moszkva részéről, sőt, valójában az sem tudható, hogy nem történt-e már meg a telepítés, hiszen a felvetés valójában nem új.
A szakember emlékeztetett, hogy az INF-szerződés (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty, azaz közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése) 2019-ig volt érvényben, amíg a Trump-adminisztráció azt egyoldalúan fel nem mondta. Érvesésük szerint az Egyesült Államok azért lépett ki a szerződésből, mert Oroszország azt rendre megsértette, és közbülső hatótávolságú kategóriába eső rakétákat telepített európai területeire az amerikai hírszerzés információi szerint. Azt követően, hogy a Trump-adminisztráció felmondta a megállapodást, Vlagyimir Putyin orosz elnök még abban az évben előállt azzal a moratóriummal, hogy Oroszország nem fog telepíteni ilyen rakétákat az európai területekre, cserébe azt kérve, hogy azt az Egyesült Államok és a NATO se tegye.
„Tehát a Rjabkov-féle nyilatkozattal most ennek a felelevenítéséről van szó” – magyarázta Jójárt Krisztián. Hozzátette: az orosz külügyminisztérium múlt pénteken kiadott egy listát azokról a biztonsági garanciákról, amiket az orosz vezetés elvárna az Egyesült Államoktól és a NATO-tól és megkövetelne magának. Szerepel ebben is, hogy az említett közbenső hatótávolságú rakéták ne kerüljenek telepítésre NATO-tagországokban, valamint Oroszországgal szomszédos nem NATO-országokban sem.
Mekkora a fenyegetés a Nyugat számára?
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének külső munkatársa szerint,
bár Oroszország dönthet a moratórium felmondása mellett, ennek nincs akkora gyakorlati jelentősége,
miután maga az INF-szerződés is kifejezetten a szárazföldi telepítésekre vonatkozott. Oroszország viszont rendelkezik olyan Kalibr cirkálórakétákkal, amelyek a Fekete-tengerre telepített hajókról vagy tengeralattjárókról indíthatók, tehát egyébként is rendelkezik olyan eszközökkel, amik gyakorlatilag ugyanebbe a kategóriába tartoznak, csak épp nem szárazföldről indítható eszközök.
Ami az Egyesült Államokat illeti – folytatta a szakértő –, a jelenlegi Biden-adminisztráció sem döntött úgy, hogy visszalépteti Amerikát az INF-szerződésbe, vagy akár tartaná magát az abban foglaltakhoz. Az ország védelmi beszerzései között szerepelnek olyan rakétaeszközök, amik az említett kategóriába sorolandók, de az Egyesült Államok ezekkel nyíltan Kínára „céloz” velük, és ázsiai szövetségeseinek a területeire kívánná azokat adott esetben telepíteni. Nincs arról szó, és ezt a NATO is megerősítette, hogy Európába kerülnének telepítésre ilyen eszközök – tette hozzá.
Oroszországnak nem a jó kapcsolat a célja
Jójárt Krisztián egyetértett azzal, hogy a NATO, illetve az európai biztonságpolitikai vezetők Ukrajnával összefüggésben elhangzott – és Oroszországnak címzett – nyilatkozatai alapján kijelenthető, hogy
újabb hidegháborúban vagyunk, legalábbis annak a küszöbén.
Fontos azonban látni, hogy az orosz felet nem feltétlenül zavarja mindez, miután az orosz cél nem az, hogy jó kapcsolatokat ápoljon a Nyugattal, hanem az, hogy figyelembe vegyék az érdekeit. A putyini vezetés tapasztalata ugyanis az, hogy hiába volt a 2000-es évek elején jó kapcsolata a nyugati országokkal, köztük az Egyesült Államokkal is, Amerika és a NATO rendre figyelmen kívül hagyta az orosz érdekeket. Tehát most azt próbálja meg kikényszeríteni az orosz fél az Ukrajna körüli helyzet eszkalációjával is, hogy a Nyugat figyelembe vegye az érdekeit, és adja meg az Oroszország által követelt biztonsági garanciákat – ismételte meg a szakember. „A hidegháborús keretrendszerhez való visszatérés azonban Oroszországot egyáltalán nem zavarja, ha a Nyugat valóban hajlandó egyeztetni vele” – fogalmazott Jójárt Krisztián.