Kemény telet jósol a brit sajtó Boris Johnson brit kormányfőnek, nem kizárva, hogy ha az áremelkedés és a szaporodó áruhiány (amit jelenleg a „benzinpánik” tesz különösen drámaivá) tartós marad, akkor általános elégedetlenségbe fordulhat karácsonyra a közhangulat. A The Guardian idézte is ennek kapcsán David Morris konzervatív képviselőt, aki szerint a helyzet még nem azonos, de a hangulat alakulása úgymond mind inkább emlékezteti az 1979-es „téli felháborodásra”, ami annak idején James Callaghan munkáspárti miniszterelnök bukásához is vezetett.
A Johnson-kormány legfrissebb, hétvégi intézkedése egyelőre az, hogy egyfelől több száz sofőrt átirányít a brit véderőktől a polgári szektorba, másrészt három hónapos ideiglenes beutazási és munkavállalási vízumot ad ki ötezer járművezetőnek és további 5500 munkavállalónak, akit a baromfiszektorban alkalmazna.
A kereskedelemben mind több termékcsoportnál mutatkozó áruhiány, az üres polcok látványa már napok óta borzolja a brit közéletet, a benzinkutat „kiszáradása” viszont a közvetett hatásai miatt egyre több területen (például az egészségügyi ellátásban, a munkahelyek egyre nehezebb elérhetősége miatt) további káros hatásokat is előidéz.
A British Petrol bevallása szerint a kutak harmadánál nem tudta tovább forgalmazni a két leginkább keresett üzemanyagfaját, miközben lapjelentések arról tudósítanak, hogy az 5500 független benzinkút-üzemeltetőt tömörítő Petrol Retailers Association közölte: az általuk kezelt kutak több mint fele a „kiszáradás” felé halad. Az EG Group bejelentette, hogy náluk már csak 30 font erejéig lehet tankolni.
A probléma gyökerét a londoni székhelyű Grant Thornton (a világ hetedik legjelentősebb adóügyi és elszámolási tanácsadó cége) mindenekelőtt abban látja, hogy számításaik szerint
mintegy egymillió ember hiányzik a brit munkaerőpiacon.
Ennek fele az élelmiszer-, különösen a húsfeldolgozó, valamint vendéglátó szektorból, ahol az elmúlt évtizedekben erőteljesen támaszkodtak az európai uniós munkavállalókra.
A pillanatnyi ellátási nehézség kulcsa a szállítmányozásban van: a The Guardian szerint legalább százezer sofőr hiányzik nehézgépjárművek (kamionok, nagyobb áruszállító járművek) vezetéséhez, ami viszont már érezteti hatását egyes termékcsoportok – így az üzemanyagok – feltöltésének a kiesésében.
A fuvarozási nehézségek miatt a brit kereskedelmi ernyőszervezet (British Retail Consortium) pénteken már arra is figyelmeztetett, ha rövid időn belül nem áll be javulás, akkor veszélybe kerülhet a karácsonyi áruellátás szokott szintje.
A hétvégi kormányzati döntés az 5000+5500 ideiglenes munkavállalási vízum kiadásáról egyfelől jelentések szerint nagyon nehezen született – jelentős a kérdésben a Johnson-kabineten belüli megosztottság –, részint sokak szerint alig érezhető változást eredményezhet csak.
A Brit Kereskedelmi Kamara például a hétvégén nyilatkozatot tett közzé, és ebben a szervezet elnöke, Ruby McGregor-Smith ahhoz hasonlította az intézkedést, mintha
„vízcseppekkel erdőtüzet akarnának oltani”.
És bár a napi ellátásban egyelőre kevésbé jelentős kérdés, a közhangulatot azonban befolyásolja a baromfiágazat – azon belül is a pulykatenyésztők szövetségének – riogatása arról, hogy ha a dolog így megy tovább, akkor a karácsonyi ünnepekre nem lesz elég pulyka a brit boltokban.
Mindez egyre határozottabban előtérbe tolja a felelősség firtatását, az okok keresését is. Láthatóan egyre élesebb belpolitikai vita terebélyesedik arról, vajon mindennek hátterében a relatíve „kemény brexit”, vagy pedig koronavírus-járvány negatív visszahatása húzódik-e.
A kormány állhatatosan ragaszkodik ahhoz, hogy az utóbbiról van szó, számos munkaadói szövetség viszont – megtámogatva ellenzéki pártok politikusaival – a szerintük átgondolatlanul keresztülvitt „extrém bexitben” látják a problémák okát, (így mindenekelőtt a külföldiek brit piacon történő munkavállalásának a megnehezítését emlegetik).
A Traditional Farm-fresh Turkey Association (TFTA), a pulykatenyésztők szövetsége például
“százszázalékosan” a szezonális uniós munkavállalók kizárását jelölte meg gondjai jelenlegi fő forrásának.
A kormány egyelőre cáfol. Grant Shapps közlekedési miniszter például pénteken „egyértelműen” a Covidot említette egy sajtónyilatkozatában „fő okként”.
Más vélemények szerint, meglehet, a pillanatnyi nehézségeket a járványhelyzet idézte elő, de a megoldáskeresésben viszont már a brexitfeltételek szűkítik be a mozgásteret. Megint mások kifejezetten Priti Patel belügyminiszter azon döntését okolják, amiben a tárcavezető – a kemény brexit sok hívének támogatását is élvezve – új bevándorlási szabályozást vezetett be, kizárva egyebek között az alacsony képzettségű munkavállalókat a brit munkaerőpiacról.
A Munkáspárt érthetően igyekszik politikai tőkét kovácsolni a kialakult helyzetből. Keir Starmer pártelnök például részletesen szólt a BBC egyik hétvégi műsorában arról, hogy miközben az EU elhagyásáról már 2016-ben megszületett a döntés, "öt év sem volt elegendő a kormány számára, hogy felkészüljön a következményekre".
Cserébe, ugyanezen vita részeként Shapps közlekedési miniszter azzal érvelt, hogy a problémák a Covid okozta korábbi leállásokból származnak, és a kormány számára viszont éppen, hogy "döntési szabadságot" jelent, hogy az unióból kilépve immár saját belátása szerint hozhat intézkedéseket.
A Johnson-kormány egyelőre igyekszik finanszírozási és a jelek szerint ideiglenes szabályozási megoldásokat találni. Az előbbi beszédes példája, hogy – mint a brit sajtó kiemeli – Rishi Sunak pénzügyminiszter most már egy ideje „békeidőben példátlan” méretű költségvetési deficitet görget maga előtt.
Ami az ideiglenes munkavállalói engedélyek kiadását illeti, elemzők emlékeztetnek, hogy a szállítmányozás és a baromfitenyésztés és -feldolgozás távolról sem az egyetlen szektor, amelyik munkaerőhiánytól szenved. Sokan – egyebek mellett – ide sorolják például az egészségügyi ellátást is.
A Bloomberg szerint nem sokat könnyít Johnson helyzetén, hogy a Bank of England a múlt héten közzétett jelentésében a növekvő energia- (mindenekelőtt gáz-) árak miatt 4 százalékos inflációt valószínűsített a télre, ami azonban egyes szektorokban – mindenekelőtt az élelmiszer-ellátásban – lehet ennél magasabb is.
Másfelől viszont befejezett ténnyé vált, hogy a brexitért cserébe
beígért különleges brit–amerikai kereskedelmi megállapodás késik,
mivel a Biden-adminisztráció az északír-kérdés megoldásától teszi függővé együttműködését e téren.
Maga Johnson ennek ellenére igyekszik optimistának tűnni, és a közelmúltban tető alá hozott – franciák orra elől elhalászott – ausztrál tengeralattjáró-megállapodást hozza fel példaként a brexit igazolására. A brit kormányfő pénteken kedélyesen ki is jelentette: nem kell aggódni, „a karácsonyt megtartjuk”.
De a Bloomberg szerint akadnak olyan vélemények is, hogy főként egy esetleg hidegebb tél – amilyenre jócskán volt példa az utóbbi években – még akár általános népharaggá is fordíthatja a kormánnyal szembeni közhangulatot.