Tálas Péter szerint az amerikai csapatok kivonulását követően az év végéig még biztos, hogy el fognak húzódni az afganisztáni harcok, amelyet követően három forgatókönyv lehetséges, legalábbis, ami a közel jövőt illeti.
„Az egyik, az mindenféleképpen valami békekötés” – fogalmazott a szakember az Aréna stúdiójában. Bár nem gondolná, hogy ez forgatókönyv lesz a legvalószínűbb, mindenképp a legoptimálisabbnak tartaná. Tehát, hogy valamilyen külső segítséggel kompromisszum szülessen a többségében pastuk alkotta tálibok és a kabuli kormány között, valamint az ott élő tádzsikokkal és üzbégekkel is. Hiszen – mint megjegyezte –, Afganisztánban viszonylag nagy számban élnek kisebbségek, akiknek
az érdekeit minden egyes politikai rendszernek, mindegy, hogy tálib, amerikai vagy egyéb támogatottságú, figyelembe kell venni,
ellenkező esetben harcok fognak elindulni.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Intézetének igazgatója szerint a tálibok alapvetően megpróbálják majd átvenni a hatalmat, de ez nem fog sikerülni neki. Annak ellenére sem, hogy momentán nagyon látványos térképek láthatók arról, hogy „már ezt is, azt is” az ellenőrzésük alatt tartják, hogy augusztus elején a 421 tartományi járás 54 százalékát már ők felügyelték, és a kormányzatnak már csak alig 16 százalék jutott. Azonban Afganisztánban nem a területek mérete a kulcskérdés, hanem, hogy ki birtokolja a városokat, útvonalakat és a határátkelőket, következésképp,
ha a kormány képes megtartani a legnagyobb településeket, berendezkedhet úgy, hogy ő legyen az úr
– magyarázta a szakértő.
A nagyvárosok és a repülőterek birtoklása kulcsfontosságú abból a szempontból is, hogy ki fogja ellenőrizni a nemzetközi segélyeket – hívta föl a figyelmet Tálas Péter. Nem elfelejtendő ugyanis, hogy Afganisztán kormányzata, és általában az afgán politikai- vagy gazdasági rendszer döntően, 80-90 százalékban segélyekből él, amiről a tálibok sem mondhatnak le.
„Ez lehet a legnagyobb ütőkártya a nemzetközi közösség kezében, tekintettel arra, hogy a támogatásokat feltételekhez lehet kötni.”
Bár a tálibok által létrehozni kívánt rendszerről egyelőre keveset tudni, legfeljebb annyit, hogy egy emirátusban gondolkodnak, sok minden ígérve, mint olcsó lakbér, jó megélhetés, biztonság, amennyiben a nemzetközi közösség azt fogja mondani mondjuk arra a 12 milliárd dollárnyi, négy évre folyósítani tervezett segélyre, hogy csak akkor kapják meg, ha például a lányok iskolába járhatnak, vagy ha nem lesz polgárháború, akkor ez egy nagyon erős érv és egy erős kártya lesz a kezükben – magyarázta Tálas Péter, egyetértve, hogy mindehhez szükséges lesz valami ellenőrzési kapacitásra.
Az ellenőrzés illetően megjegyezte: az afganisztáni probléma kezelését, menedzselését – teljesen mindegy, hogy hogyan fogalmazunk – átvették a környező nagyhatalmak, vagy át lesznek kénytelenek venni, gondolva itt elsősorban Kínára, Oroszországra, Pakisztánra,
akik eddig „ölbe tett kézzel és popcornnal nézték a bénázását a nyugatiaknak”.
A békekötés és a totális tálib hatalomátvétel mellett a harmadik forgatókönyv
a polgárháború fennmaradása
lehet, tette hozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa.
A fehérorosz helyzet veszélyessége
Tálas Péter arról is beszélt a műsorban, hogy Lukasenka-diktatúra jó néhány olyan problémára, kihívásra hívta fel a figyelmet az elmúlt időszakban, amit figyelembe kell venni minden egyes NATO-tagország, illetve környező állam védelempolitikájában.
Példaként említette a repülőgép-lekényszerítést, amikor el akartak fogni valakit, amit egyedül terroristák szoktak csinálni. „A repülésbiztonságot, általában a polgári légközlekedés szabályait ennyire semmibe venni nem valószínű, hogy szabad, erre oda kell figyelni.” Az is látható, hasonlóan Oroszországhoz, hogy a belorusz titkosszolgálat vagy a belorusz KGB, a katonai biztonsági szolgálat külföldön is likvidálni próbál–igyekszik embereket, tehát
jobban oda kell figyelni a fehérorosz titkosszolgálat tevékenységére
– tette hozzá. „Ebben a tevékenységében, mintázatában ugyanazt követik, amit az oroszországi föderáció titkosszolgálata, nyilván nem akkora hatékonysággal és nem olyan eszközparkkal.”
Tálas Péter egyetértett, hogy az oroszok Nagy-Britanniában végrehajtott akcióinak, melyek során embereket öltek meg, olyan következményei nincsenek, hogy „többé ilyet nem csinálunk”, viszont nem elhanyagolható a nyugati–orosz kapcsolatokra gyakorolt hatása. Hiszen
a hidegháború óta nem volt olyan rossz kapcsolat Oroszország és a Nyugat között, mint most, amit hosszú távon feltételezhető, hogy az oroszok fognak megsínyleni
a szankcióknak köszönhetően. Tehát komoly hatása volt ezeknek, leginkább Oroszország presztízsét illetően, ami még nagyobb lehet egy kisebb diktatúra esetében – emelte ki a szakember, utalva Fehéroroszországra. Tekintve, hogy Lukasenka elnök nem rendelkezik se olyan képességekkel, se olyan lehetőségekkel, mint Putyin.
Igazi irányított migráció
Megjegyezte: „nálunk azt szokták mondani, hogy irányított migráció. Na most látványosan lehet látni, hogy igen, van, az irányított migráció ilyen, mint amikor Lukasenka fogja magát és repülőgépekkel Irakból hozat menekülteket, akiket aztán átnyom a litván–, a lengyel– és a lett–belorusz határon.” De szerinte azért ezt sem lehet hosszan csinálni, részben azért, mert az unió relatíve gyorsan tudott lépni és leállította az irakiak részéről a részvételt ebben az egész történetben, és kerítést is épített, valamint arról is tudni, hogy az érintetetteket visszatoloncolják. Eközben a beloruszok pedig próbálják elmagyarázni, hogy „milyen szörnyű dolog, hogy a demokratikus visszatoloncolta őket, és hogy majdnem félholt emberek jelennek meg náluk”.
Ez belpolitikailag tök jó, de külpolitikailag nem nagyon
– fogalmazott Tálas Péter.
Nagy a csend Szíriával kapcsolatban
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének igazgatója a szíriai helyzetre kitérve elmondta: Szíriáról mostanság azért hallani kevesebbet, mert a nyugati civilizáció elsősorban azt figyeli, hogy az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesei mit csinálnak, de ahogyan Afganisztánban, úgy Szíriában és Irakban is visszavonulóban van az USA, és láthatóan jelentősen csökken ezeknek a területeknek a stratégiai fontossága Washington szemében. Legfeljebb néhány kérdés maradt Szíriával kapcsolatban, ami fontos a számukra, mint például, hogy ne terrorizmus ne újuljon ki ebben a térségben, tehát az Iszlám Állam maradványainak a felszámolása, ami kulcsfontosságú lehet. Továbbá, hogy a fennmaradt Asszad-rezsimmel szembeni „nemzetközi elszigetelődés” kemény maradjon. „Tartsák fönn, akik nagyon akarják, tehát Oroszország, Irán, részben Törökország is”
De összességében Irak és Szíria, közel sem olyan fontosak, mint voltak mondjuk tíz évvel ezelőtt – tette hozzá a szakértő.