A korábbi kétszeres EU-biztos, aki különböző miniszteri tárcák élén szolgált hajdani konzervatív francia elnökök kormányaiban – volt külügyminiszter, európai ügyi miniszter, agrár és környezetvédelmi tárcavezető –, már februárban bejelentette, hogy Hazafiak és Európaiak néven saját pártot alapít, amivel általános várakozások szerint majdani elnökjelöltéségéhez kíván bázist teremteni. (Sokan emlékeztetnek, hogy 2017-ben Macron is így vágott bele a maga elindulásába.)
Konzervatív oldalon a sajtóban és informális nyilatkozatokban sok név felmerült már az elnökjelöltségre, de szinte biztos indulóról eddig csak egyről lehetett tudni: Xavier Bertrandról, aki a Hauts-de-France régió elnöke, (Nicolas Sarkozy elnöksége alatt a Fillon-kormányban előbb egészségügyi, majd foglalkoztatási és szociális miniszterként szolgált).
Bertrand arról nevezetes, hogy a nagy múltú francia köztársasági pártból azon kevesek közé tartozik, akik viszonylag épségben túlélték Emmaneul Macron és mozgalma nagy arányú 2017-es választási sikerét. A jelenlegi felmérések harmadik helyre várnák, ha most lenne a választás, de van olyan becslés is, amelyik nem zárja ki, hogy ha első körben meg tudja előzni Macront, akkor a második fordulóban legyőzheti Le Pent is.
Bertrand lehetséges köztársasági párti vetélytársként Valérie Pécresse-t szokták emlegetni, aki maga is Fillon-kormánybeli miniszter volt (az oktatási, majd a költségvetési tárcát vezette), és jelenleg a párizsi régió tanácsának elnöke. Elindulását azonban egyelőre inkább csak várják, ő maga még nem nyilatkozott.
Barnier mindenesetre ezt a konzervatív mezőnyt szélesítheti, ha formálisan is bejelenti érdeklődését az elnöki poszt iránt.
Mindeközben egyre több jelentés utal arra, hogy
láthatóan növekszik az esélye a pillanatnyilag fő kihívóként számon tartott Marine Le Pennek és pártjának, a Nemzeti Tömörülésnek (Rassemblement National – RN).
Le Pen 2017-ben a második fordulóban 21 százalékon végzett, de most már előzetesen is stabilan 24-26 százalék körül mérik, ami tehát mégiscsak a választók negyede, egy esetleges második fordulóban pedig egyesek már 40 százalék fölé várják.
A hajdani idegengyűlölő és EU-ellenes politikai amazon az elmúlt években szakavatott tanácsadók intelmeit követve megfigyelők szerint sokat „szelídült”, az EU-ból sem kiléptetni akarná immár Franciaországot, hanem a közösségi hatáskörök visszabontásával a „nemzetek Európája” vonalat erősítené a további integráció helyett. És bár ezzel a korábbi nemzeti frontos kemény mag egy részét elvesztette, sikerült viszont többeket elszipkáznia középről, alapvetően a korábbi konzervatív táborból.
Tavaly Macron egyesek szerint „jobboldalról” próbálta meg őt visszaelőzni, midőn külön törvény bevezetésével akart fellépni a franciaországi „iszlám szeparatizmus” ellen. Ezzel azonban sokak szerint öngólt rúgott, mert csak a mindig is ilyen hangütést képviselő Le Pen-i vonalat hitelesítette a csendes középosztály szemében, miközben saját táborában sokakat kiábrándított kezdeményezése.
Macron ellen dolgozik a mindenkori kormányzati helyzetből fakadó népszerűségvesztés is, amit az immár második évébe lépett járványhelyzet minden országban láthatóan egyre jobban felerősít.
Ma mindenesetre növekszik azon szakértői vélemények tábora, amelyek nem tartják kizártnak, hogy ha például növekszik a választásoktól távol maradók száma, akkor egy "nemzeti egységkormány" programmal fellépő Le Pen (akadtak már erre utaló jelzések) a jelenlegi elnökkel szemben akár meg is nyerheti a voksolást.
A nagy kérdés sokak szerint az, vajon a hazai pályán különböző fokon ismert (és méltányolt) konzervatív jelöltek, mint amilyen hamarosan esetleg Barnier is lehet, melyik oldalról visznek majd el voksokat: az alapvetően középpárti – jóllehet, inkább balliberális – Macron bázisától, vagy a maga is középre orientálódó Le Pentől?
Szakértők szerint a középbal továbbra sem rendelkezik igazán átütő, országosan elismert jelölttel. A szocialisták fő erőssége jelenleg Anne Hidalgo, Párizs polgármestere, aki számos intézkedésével – például a Szajna-parti rakpart sétálónegyeddé alakításával – a fővárosban eléggé népszerűvé vált, de az országos elfogadottságtó távol van. Jelenleg 8 százalékot jósolnak neki, és csak akkor adnának számára esélyt az elnökség elérésére, ha a második fordulóra ő maradna talpon Le Pennel szemben.
Hasonló a helyzet a zöldek nagy favoritjával, Yannick Jadot-val, aki jelenleg az európai parlamenti zöld frakciót erősíti, de hazai környezetvédelmi elkötelezettsége is közismert. Ahhoz azonban, hogy befutó lehessen, el kellene fogadtatnia magát a szocialisták és a szélsőbaloldaliak körében egyaránt, amire kevesen számítanak.