Míg azonban a múlt héten csupán a legszűkebb körben vitatták meg a hárompárti nagykoalíció megalakításának lehetőségét, a szerdai tanácskozásba már bekapcsolják a Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata valamint a Keresztényszociális Unió parlamenti frakcióvezetőit is. Ha ezen a héten tovább sikerül közelíteni az álláspontokat, január 7-én a szociáldemokraták berlini központjában, a Willy-Brandt-Házban, már számos vezetőségi tag jelenlétében folytatják az erőfeszítéseket a kormány-alakítási erőfeszítéseket.
A szerdára tervezett újabb találkozóra utalva a Szociáldemokrata Párt elnöke, Martin Schulz hangoztatta, hogy egyelőre - úgymond - csupán konstruktív tárgyalásról van szó, amely nem irányul feltétlenül pártja kormányzati szerepvállalására.
Kijelentése alighanem a szociáldemokraták körében tapasztalható komoly fenntartások eloszlatását célozza, amelyek a párt rendkívül gyenge szereplését a szeptemberi választáson arra vezetik vissza, hogy a párt az elmúlt négy évben fennálló nagykoalícióban jórészt a kereszténypárti Angela Merkel kancellár szekértolója volt, és nem fordított elegendő figyelmet a szociáldemokrata eszmék kidomborítására.
Martin Schulz utalt arra is, hogy ha az eheti szűkebb körű, majd pedig a január 7-re tervezett kibővített tárgyaláson sikerül elfogadtatni a kereszténypártok vezetőivel alapvető követeléseiket, egy héttel később a szociáldemokraták rendkívüli kongresszuson döntenek arról, hogy megkezdjék-e a tényleges koalíciós eszmecserét - amelyen már a miniszteri tárcák elosztása is szóba kerül -, vagy csupán egy kisebbségi kormány támogatására mutassanak-e hajlandóságot, vagy pedig egy úgynevezett kooperációs koalíció mellett lépjenek-e fel. Ez utóbbi a gyakorlatban azt jelentené, hogy a miniszteri tisztségeket ugyan a három párt között osztanák el, de egyes kérdésekben a szociáldemokraták az ellenzékhez csatlakoznának.
Angela Merkel ismételten hangsúlyozta, hogy számára csakis stabil kormány, azaz parlamenti többséggel rendelkező koalíció képzelhető el,
és ennek megalakítását elsődleges feladatnak tekinti. Megfigyelők szerint a döntés a szociáldemokratáké, mert ha a hárompárti megbeszéléseken nem tudnak közös nevezőre jutni, nem marad más hátra, mint előre hozott választást kiírni, amire a legjobb esetben is csak a jövő év közepe táján kerülhet sor. Ez azonban nemcsak az Európai Unió legnagyobb nemzetgazdaságát taszítaná bel- és külpolitikai szempontból is igencsak hátrányos helyzetbe, hanem magára az Európai Unióra is súlyos csapást mérne.