Magyarország gazdasági felzárkózásának egyik sarkalatos pontja, hogy mérséklődjön az országban előállított hozzáadott érték (GDP) és az itt elkölthető jövedelem (GNI) közti eltérés. Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az ennek eléréséhez szükséges lépéseket tekintette át a Világgazdaság számára írt cikkében.
Az általa felvázolt stratégia elsősorban azt vázolja, hogy húsz éves időtávon hogyan, milyen forrásokból van esély előteremteni azt az - egyes választott megoldásoktól függően -
30-80 milliárd euró közötti összeget, amely optimális esetben már biztosíthatná a felzártkózást.
Amennyiben persze a felzárkózás alatt makrogazdasági szinten azt értjük, hogy az országon belül működő hazai tulajdonú vállalkozások által előállított érték, jövedelem olyan szintet érjen el, amiből olyan tőkeállomány keletkezik, amelyből a nyugati országokhoz hasonló gazdasági működési modell hozható létre.
Ez a modell alapvetően arra épül jelenleg, hogy a nyugaton rendelkezésre álló elkölthető jövedelem magasabb, mint a megtermelt hozzáadott érték szintje, a különbözetből pedig a keleti tagállamokban magasabb megtérülésű beruházásokat finanszíroznak. A keleti országokban emiatt csökken az elkölthető jövedelem, mivel az itt előállított nyereség visszatér nyugatra, és további tőkefelhalmozást, beruházásokat indikál. Az MNB alelnök számítása szerint ez az úgynevezett profitegyenleg hiány 2018-ban 7,5 milliárd euró volt, ami a GDP 5,6 százalékának felelt meg.
A stratégia e hiány jó részének leküzdéséhez három lehetséges megoldást vesz számba: egyrészt növelni kellene a hazai tulajdonú cégek külföldi befektetési szintjét, azok hatékonyságát, megtérülését, jövedelmezőségét, illetve a nálunk működő külföldi tulajdonú cégekben a hazai tulajdoni hányadot is lehet emelni. Jelenleg ugyanis a magyar cégek külföldi kifektetéseinek állománya 56 milliárd euróval marad el a magyarországi külföldi tulajdonú cégek értékétől.
Utóbbiak profitrája is jobb, 20186-2018 átlagában 11 százalékos volt, szemben a hazaiak alig 7 százalékos profitrátájával.
- A szerző számításai szerint azonos szintű profitrátát feltétezve - amihez ugye hatékonyságjavítás kell - a profitegyenleg hiányának kiegyenlítésének forrásigénye nagyjából 30 milliárd euróra tehető.
- Ha csak a hazai vállalatok külföldi beruházásainak támogatására építve akarnánk ezt a hiányt eltüntetni, akkor egy 80 milliárd eurós programra lenne szükség.
- Ha pedig csak az itt működő külföldi tulajdonú cégekben való magyar tulajdonszerzéssel próbálnánk a problémát orvosolni, akkor 45-50 milliárd eurót igényelne a felzárkózás.
Nagy Márton szerint azonban
20 éves időtávlaton a profitegyenleg hiány eltüntetéséhez szükséges fejlesztési forrás piaci forrásokból is előteremthető, elsősorban a hitel- és tőkepiacok fejlesztésével.
A vállalati hitelpiac fejlesztése, a hitelezés bővülése szerinte 25 milliárd eurónyi többletforrást jelenthet. Ha nemcsak a hitelezés, hanem a vállati kötvénypiac is felzárkózna az eurózóna szintjéhez, az újabb 15 milliárd eurónyi forrásbevonást jelenthetne. Végül pedig ha a nem pénzügyi vállalatok jelentősebb részben támaszkodnának tőzsdei forrásbevonásra, és az emelkedő nyereségekből osztalék helyett saját tőkét emelnének, akár további 25-30 milliárd forintnyi forrásra tehetnének szert.
Persze a pénz és tőkepiacaink fejlesztése mellett a gazdasági felzárkózást célzó stratégia azt is feltételezi, hogy 2030-ig folyamatos, évi legalább 2-3 százalékos gazdasági növekedést követően vásárlóerő paritáson számolva az EU-átlag 90 százalékát közelíti majd Magyarország egy főre jutó GDP-je.