„Miben élünk?” címmel tette közzé tanulmánykötetét a Központi Statisztikai Hivatal, amelyben a magyarok lakhatással kapcsolatos, 2015-ben felvett adatait elemzik részletesen. Magyarországon mintegy 4 millió lakott lakás és ház van.
Minden harmadik lakott ingatlanban 25 év alatti gyermekeket nevelő háztartások, zömmel gyermekes párok élnek (vegyesen házastársi vagy élettársi kapcsolatban). A lakások kétharmadában (két és félmillió lakásban) nem laknak gyermekek, nagyobb részükben azért (1,4 millió lakásban) mert már kirepültek.
Nagycsaládosok (vagyis olyan családok, amelyekben legalább három gyermeket nevelnek) az összes lakott lakás mindössze 5,7 százalékában, azaz 221 ezer lakásban élnek.
A nagycsaládosok mintegy fele (47 százaléka) két régióban: Közép-Magyarországon (29 százalék) és az Észak-Alföldön (18 százalék) koncentrálódik.
Nagycsaládok előfordulása az Észak-Alföldön és Észak-Magyarországon az átlagosnál gyakoribb, míg a legkevésbé Nyugat-Dunántúlon fordulnak elő.
„Összevetve a gyermeket vállalók területi elhelyezkedését és az átlagos ingatlanárakat, érdekes következtetések adódnak” – mondta Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője. Mindenekelőtt az, hogy a gyermeket nevelő családok főleg olyan területeken laknak, ahol jellemzően drágábbak az ingatlanok. Ez vélhetőleg azzal függ össze, hogy nekik fokozottan szükségük van infrastruktúrára, intézményekre, amelyek segítik a család mindennapos működését.
A NAV adatait feldolgozó OTP Lakóingatlan Értéktérkép alapján a 2018 első felében összességében eladott lakóingatlanok átlagára Magyarországon hatalmas szórást mutat régiók és településtípus szerint. Az nem újdonság, hogy a lakások Budapesten a legdrágábbak. Az átlagár itt ma több mint 25 millió forint, de ettől az egész közép-magyarországi régió átlagára is csak pár százezer forinttal marad le. Közép-Magyarország községeiben és az Észak-Alföldön összességében (vagyis a nagycsaládosok által leginkább lakott régiókban) az átlagár 12,6-12,8 millió forint. De még ezen belül is óriási a szórás: egy észak-alföldi megyei jogú városban 14,3 millió forint az eladott lakóingatlanok átlagára, a kisebb városokban 8,9 millió, míg a községekben 5,1 millió forint.
Néhány érdekességgel szolgál Nyugat-Dunántúl – ahol az országos átlagnál kevesebben vállalnak három vagy több gyermeket. Míg ebben a régióban ugyanis az átlagár 15,3 millió forint, de – ellentétben a többi régióval – a községekben átlagosan 2 millió forinttal többe, 17,5 millió forintba kerülnek a lakások, mint a városokban.
A legkisebb eltérés a községi vagy városi lakások átlagára között Észak-Magyarországon van: a régiós átlagár mindössze 6,9 millió forint, ezen belül a községekben 5 millió forint, a kisebb és nagyobb városokban 7,0, illetve 7,4 millió forint. A Dél-Alföldön jóval nagyobb a különbség: a régiós átlagár 11,9 millió forint, községekben 5,2 millió forint, kisvárosokban 8,2 millió, míg megyei jogú városban már 13,8 millió forint.
„Annak érdekében, hogy a csok minél jobban elérje népesedéspolitikai célját és minél többen igénybe tudják venni,
érdemes volna regionálisan vagy településtípusonként tovább differenciálni”
– tette hozzá Valkó Dávid, aki szerint azon is el lehetne gondolkodni, hogy nem reális-e a támogatási összeget időről időre hozzáigazítani a régiókban kialakult aktuális piaci árakhoz.
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter július második felében jelentette be, hogy a kormány jelentősen emelné a csok összegét az 5 ezer fő alatti kistelepüléseken, részben azzal a szándékkal is, hogy megakadályozza a falvak elnéptelenedését. A szakértők szerint településtípustól és régiótól függően akár minimális önrésszel vagy a nélkül is lehetne ingatlant vásárolni ezekben a községekben. Azt azonban egyelőre még nem tudni, mekkora növekményre számíthatnak azok, akik kistelepülésen szeretnének ingatlant vásárolni.