Lassan fél év telt el azóta, hogy egy autó halálra gázolta Zuglóban L. L. Junior kisebbik fiát, Dávidot. Az édesanya, Hopp Csilla végignézte a szörnyű tragédiát és a Story magazinnak mesélte el, hogyan tudta feldolgoznia fia elvesztését. A beszélgetésből a Blikk idézett részleteket.
„Három hónapig szinte minden pillanatban lepergett a szemem előtt a baleset,
a legapróbb részletekig újrajátszódott az egész, mintha csak egyfolytában valami szörnyű filmet néznék” – mondta az édesanya.
„Két külön életet éltem, miközben beszélgettem valakivel, dolgoztam, vagy bármivel próbáltam elterelni a gondolataimat, a másik énem folyamatosan látta a jelenetet.”
Arról is beszélt, még most is úgy érzi, mintha a fia itt lenne vele. Rémálmai nem voltak, bár nehezen tudott elaludni. „Dávidkáról talán ha háromszor álmodtam azóta, de nem a balesetről, hanem arról, hogy boldogan ölel, puszil, mosolyog rám a hatalmas szeretetével.”
Csilla tudja, hogy az önvád élete végéig elkíséri majd, ezzel nehéz megbirkóznia, de
meg kell tanulnia együtt élni vele, különben a gyász magával rántja.
„Lacikáért álltam talpra, miatta élek. Ha ő nem lenne, már nem élnék, ezt biztosan tudom. Nekem már nem ijesztő a halál, láttam, ahogy elragadja a kisfiamat, nem félek tőle” – mondta a nő.
Elárulta, hogy az első napok kilátástalansága után kezdett megerősödni, az is megkeményítette, hogy egy ideig nem láthatta másik gyermekét, Lacikát, akit L. L. Junior vett magához. Azóta sikerült megegyezniük a láthatásról.
„Szerintem egy ilyen helyzetben három út áll az ember előtt: vagy öngyilkos lesz, vagy alkoholista, netán gyógyszerfüggő – és pszichiátrián köt ki –, vagy pedig azt választja, hogy feláll, belekapaszkodik a szeretetbe, amit a gyermeke iránt érez, és megtanul együttélni azzal, amivel a legnehezebb ezen a földön. Én a harcot választottam magammal és az érzéseimmel, amelyek tele vannak fájdalommal és hiánnyal, de teszem a dolgom a nagyobbik fiamért és a boldogságáért” – mondta Csilla.
Dávid elvesztése után sokáig nem tudott sírni, bár fojtogatta a zokogás. Most viszont újra vannak könnyei.
A nő hónapokig órákat töltött naponta Dávidka sírjánál,
ahol az arra járó idegenek is mindig kifejezték az együttérzésüket, amiért hálás. A barátaitól is sok támogatást kapott, közben rátalált egy alapítványra, mely gyermeküket elvesztő szülőket fog össze.
Beszélt arról is, hogy a tragédia után nem olvasta a híreket és a közösségi médiától is távolt tartotta magát. Mikor egyedül lement a boltba, érezte, hogy megfagy körülötte a levegő, és fokozatosan kellett hozzászoknia a tömeghez
Hangsúlyozta: csak egy hétre tervez előre mindig, és újabb párkapcsolaton nem gondolkodik, de reméli, hogy egyszer megtalálja a társát.