A Civil Közoktatási Platform javaslatot tett egy hosszú távú magyarországi oktatásfejlesztési stratégiára. Ez számos kérdést érint, egyebek mellett bizonyos iskolatípusok megtartását vagy megszüntetését, az osztályozás mikéntjét, a tanulási módszereket, a Nemzeti alaptanterv hatáskörét. A dokumentumot (amely ide kattintva tölthető le pdf formátumban) egy „termékeny társadalmi vita kiindulópontjának” szánja a szervezet.
Mint az InfoRádióban Nahalka István oktatáskutató elmondta, a CKP azt szeretné, hogy komprehenzív iskolarendszer alakuljon ki. Ez olyan struktúrát jelent, amelyben az iskolák nyitottak, együtt „nevelődnek” a különböző társadalmi csoportokból származó gyerekek, nincs szelekció és szegregáció, az esélyegyenlőtlenség pedig alacsony szinten van. Hozzátette: ennek az lenne a következménye, hogy eltűnne minden különleges iskolatípus, így a hat- és nyolcévfolyamos gimnáziumok is.
Jelentősen módosítanák az értékelési rendszert is, ugyanis a mai szisztémának a középpontjában egy egyfajta minősítés áll. Minősíteni akarjuk a tanulókat, sorba rendezni őket, valamihez viszonyítva megmondani, hogy milyen teljesítményszintet érnek el – mutatott rá a szakember, óriási szakmai problémának nvezve, hogy nagyon komplex dolgokat, tudásokat akarunk összehasonlítani egymással, és ez nem működik, mégis naponta megtesszük az osztályzatokkal.
Szerinte új funkciót érdemes adni a pedagógiai értékelésnek, jelentősen háttérbe szorítva a minősítés szerepét, hogy a tanuló tisztába kerüljön saját tudásának adaptivitásával.
Vagyis az értékelés elsősorban azt szolgálja, hogy a tanuló felismerje: a tudása fontos, értékes és szükséges – fogalmazott Nahalka István. Az oktatáskutató szerint ennek döntő jelentősége van a tanulási folyamatokban, hiszen azt vagyunk hajlandók mélyen megtanulni, amit adaptívnak gondolunk az életben, ami fontos számunkra, és ami illeszkedik az életünkhöz. Éppen ezért érdemes ezt a változtatást megtenni, ami azt is jelenti, hogy az osztályzás elhagyható lenne.
A Civil Közoktatási Platform elképzeléseivel teljes mértékben összhangban van a nagyobb tanári önállóság. Az oktatáskutató elmondása alapján
a tantervi rendszert alapvetően kellene átalakítani annak érdekében, hogy az ne kösse meg a pedagógus kezét a gyerekekkel folytatott munkában és a fejlesztésben.
A tanítás és tanulás folyamatait tekintve ezt úgy lehetne elérni, hogy a Nemzeti alaptanterv mellől egyrészt elhagyjuk a kerettanterveket, mert azokra csak akkor van szükség, ha olyan részletes és előíró jellegű központi tantervi rendszert akarunk, mint amilyen most is működik – mondta.
„De ne ilyet akarjunk, hanem olyat, ami csak átfogó előírásokat mond ki arról, hogy az iskoláknak milyen fejlesztési feladatokat kell ellátniuk, egyébként pedig a pedagógusokra bízza, hogy az egyes osztályokban, a gyerekekhez személyesen és differenciáltan alkalmazkodva milyen konkrét célokat, követelményeket és tananyagot határoznak meg” – fejtette ki.
Nahalka István szerint erre nagyon nagy szükség lenne ahhoz, hogy a pedagógus felszabaduljon, és a sokat emlegetett önállóság valóban megvalósuljon az iskolákban. Ez elemi feltétele annak, hogy a pedagógia egyik legfontosabb tétele és követelménye, a differenciálás és a személyre szabott fejlesztés valóban érvényesüljön – hangsúlyozta az oktatáskutató az InfoRádióban.
A cikk alapjául szolgáló interjút Zsámboki Zsolt készítette.