A gyulladásos krónikus bélbetegségeknek (IBD) két csoportját lehet elkülöníteni: a páciensek kicsit kevesebb mint fele a bélrendszer krónikus gyulladásával járó Chron-betegségben szenved (ez a vékony- és vastagbelet is meg tudja támadni, és az emésztőrendszer többi részét is kisebb mértékben), többségük pedig fekélyes vastagbélgyulladással, úgynevezett colitis ulcerosa-val küzd (ez a vastagbelet támadja) – közölte a Semmelweis Egyetem, ismertetve a hazai helyzetet.
A mintegy 60 ezer magyar beteg 15-20 százaléka 18 éven aluli,
és ritkán ugyan, de előfordulhat a betegség nagyon korai válfaja 6 éven aluli gyermekeknél is, ezt VEO-nak nevezzük – idézte a szervezet közleménye Miheller Pált. A Semmelweis Egyetem Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika docense hozzátette: a gyulladásos bélbetegségeket jelenleg a gyógyíthatatlan krónikus betegségek között tarják számon, így az, hogy egyre korábbi életkorban lépnek fel, számos kihívást jelentenek az orvostudomány és az egyén számára is. Ha ugyanis valakinél például 15 éves korában alakul ki a betegség, akkor elképzelhető, hogy akár további 65-75 évig is ezzel együtt kell élnie, vagyis sokkal hosszabb idő van a gyógyszeresen már nem kezelhető szövődmények kialakulására.
Ezzel párhuzamosan a betegség lefolyása is egyre agresszívebbé vált:
míg korábban azt láttuk, hogy 50-60 éves kor között volt egy enyhébb lefolyással járó esetszám emelkedés, egy úgynevezett időskori csúcs, addig most egyre gyakoribb, hogy erőteljesebben jelentkezik a kór – magyarázza a gasztroenterológus.
Miheller Pál felhívta a figyelmet a fontos jelzőtünetekre, melyek közül a legegyértelműbb a véres széklet, a fekélyes vastagbélgyulladás ugyanis nagyon gyakran ezzel kezdődik, így a betegek viszonylag korán orvoshoz fordulnak, mivel a vér látható. Ugyanakkor a Chron-betegek esetében rövidebb hasmenéses epizódokkal jelentkezik a betegség, amely kevésbé rémisztő tünet, így ők nem keresik fel rögtön az orvost, ezért gyakran késik a diagnózis. Tehát, ha valakinek a hasmenése ok nélkül vissza-visszatér – például másnak a családban nem jelentkezik és nem jár lázzal –, de fogyás, fáradékonyág, kialvatlanság, teljesítőképesség-csökkenés is társul hozzá, akkor mindenképp érdemes elmenni a háziorvoshoz, ahol többek között labor- és székletvizsgálattal ki tudják szűrni, hogy egy múló állapot, vagy komolyabb betegség állhat-e a háttérben. Ezt követően szükség esetén a háziorvos beutalja a beteget gasztroenterológiai szakrendelésre.
Az IBD az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegség, de tünetmentessé tehető, ugyanakkor a tünetmentesség kétélű fegyver, hiszen ez esetben nem elég, ha a betegségnek nincs tünete,
a tünetmentesen zajló gyulladást kell meggyógyítani, hogy ne alakuljanak ki további szövődmények.
Éppen ezért a tünetmentes betegeknél kiemelt jelentőségük van a rendszeres kontrollvizsgálatoknak, mint például a labor, a székletvizsgálat, az ultrahang és akár az endoszkópia – hangsúlyozza a szakember.
A terápia az IBD esetében gyógyszeres, gyakran szteroidos kezeléssel kezdődik, azonban Miheller Pál leszögezi, hogy a szteroid semmiképp sem jelenthet tartós megoldást. Hosszú távon tovább kell lépni az úgynevezett immunszupresszáns gyógyszerekre, amelyek az immunrendszernek éppen azt a részét gyengítik, ami a szervezet ellen dolgozik. A szakember szerint ettől nem kell tartani, az érintettek nem lesznek más betegségekre sokkal esendőbbek, ám huzamos jóllétük érdekében ezek alkalmazása szükségessé válhat.
A terápia csúcsa a biológiai kezelés (élő szervezetek segítségével előállított fehérjékkel történő gyógykezelés),
amit akkor alkalmaznak, ha az immunszupresszív terápia ellenére is gyakran fellángol a betegség. Ezt országos centrumokban – köztük a Semmelweis Egyetem – kaphatják meg a betegek, néhány szer esetében NEAK támogatással, illetve ritkán alkalmazott szerek esetén egyedi méltányossággal.
Ha a gyógyszerek sem használnak, akkor műtéti eljárás válhat szükségessé, ilyenkor előfordulhat, hogy a bélszakaszból eltávolítanak egy részt, ugyanakkor a modern sebészeti eljárásokkal lehetőség van olyan kíméletesebb beavatkozásokra is, amikor egyáltalán nem vesznek ki bélszakaszt, hanem úgynevezett bélplasztikát alkalmaznak – ismerteti az egyetemi docens.
Akinek a családjában, közvetlen rokonai között előfordult a betegség, számukra még fontosabb, hogy prevencióként rostokban és vitaminokban gazdag, egészséges ételeket fogyasszanak. Az IBD-s betegek gyógyításakor az orvosi teamnek tagja dietetikus is a gasztroenterológus és sebész mellett, és a táplálásterápia kiemelt hangsúlyt kap.