Szlovákiában a még mindig érvényben lévő Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarta elkobozni az állam azokat a másfél millió euró értékű földterületeket, melyeken most a Pozsonyt elkerülő körgyűrű áll. Az indoklás szerint a telkek egykori tulajdonosa magyar volt, ezért a dekrétumok értelmében konfiskálni kellett volna a tulajdonát. A bíróság azonban az egykori tulajdonos, pontosabban annak örökösei javára döntött az állammal szemben. A döntés azonban nem jogerős.
A pozsonyi 2-es számú járásbíróság október 13-án elutasította a Szlovák Földalap által beadott keresetet, amelyben az alap azt állította, néhány, a fővároshoz tartozó Pozsonypüspöki közigazgatási területén lévő rendkívül értékes ingatlan az államot illeti meg azokkal a magányszemélyekkel szemben, akik azt megörökölték. Az üggyel a pozsonyi Új Szó napilap foglalkozott részletekbe menően.
A lap szerint a földalap azzal érvelt, hogy
az örökösök felmenői magyarok voltak, így a második világháború után el kellett volna kobozni a mezőgazdasági tulajdonukat.
A szóban forgó földterületek ma hozzávetőlegesen másfél millió eurót – azaz mintegy 610 millió forintot – érnek, hiszen a szlovák fővárost elkerülő autópálya alatt vannak. Az elsőfokú bírósági döntés nem jogerős, a földalap jogorvoslati kérelmet adhat be. Az alap új igazgatója, Ján Marosz azonban még nem döntött, fellebbeznek-e, szerinte az intézmény előző vezetése idején bizonyos érdekcsoportok a Beneš-dekrétumokat használták hivatkozási alapnak arra, hogy az érdekeiket érvényesítsék. Az új igazgató szerint a kérdéses perek közül sokat el sem kellett volna kezdeni. Ján Marosz úgy véli, az egész ügy egy bizonyos csoport érdekeit szolgálta ki, akik hasznot húztak abból, hogy az ő embereik ülnek a földalapnál.
A szóban forgó földterület örököseinek ügyvédje, Tomáš Plank szerint a földalap előző vezetése azzal érvelt, hogy Géhry Terézia, a telkek egykori tulajdonosa, védencei felmenője biztosan magyar volt, ezért rá is vonatkozott a vagyonelkobzás, melyet a második világháború után megszületett Beneš-dekrétumok alapján rendeltek el, kollektív bűnösnek kikiáltva ezzel a magyarokat és a németeket. Az ügyvéd azonban elmondta, a tárgyaláson valójában nem derült ki, hogy az illető hölgy magyar, esetleg német vagy más nemzetiségű volt-e, de ha még erre fény is derült volna, a Szlovák Földalapnak akkor is fel kellett volna mutatnia egy olyan elkobzási határozatot, amelyet egykor Géhry Terézia nevére állítottak ki. De ilyet a levéltári kutakodások során nem találtak.
Az örökösök ma már Magyarországon, Mosonmagyaróváron élnek.
A család tagjai ugyanis a 20. század második felében fokozatosan külföldre költöztek. Ennek azonban nincs köze a csehszlovákiai magyarokat sújtó kitelepítéséknek, magánjellegű okok miatt költöztek át a határ túloldalára. Az örökösök ügyvédje azt is elmondta, összesen öt olyan ügyet képvisel, melyek során az ingatlanokat megöröklő magánszemélyektől a földalap a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarta elkobozni a tulajdonukat. Ötből három esetben már született ítélet, mindhárom alkalommal az örökösöknek adott igazat a bíróság.