A brit média egy része szerint már ezen a héten eldőlhet, hogy túléli-e Boris Johnson a vezetését övező sokasodó botrányokat. A múlt héten már egyik volt minisztertársa – és eddig hűséges brexitpárti szövetségese – is azt mondta: „az Isten szerelmére, kérlek menj!”. A kormányfő eddig azzal tartott ki, hogy megvárja, a rezidenciáján tartott állítólagos karanténsértő összejövetelekről szóló vizsgálat eredményét. Ez pedig a héten esedékes.
De Johnsont még a Telegraph című konzervatív lap sem kímélte, pedig az egyfajta otthona volt, hiszen itt bontakoztatta ki újságírói karrierjét a brit miniszterelnök. A lap megírta, hogy a rezidenciát őrző rendőrök „nagyon lesújtó” vallomásokat tettek a vizsgálat során. Egy forrás szerint
„meglepő lenne, ha Johnson a hétvége után is miniszterelnök maradna”.
A kormányfőre a napokban tovább lapátolták a nyomást azokkal a vádakkal, hogy a szavazási pártfegyelmet betartató illetékesek „zsarolták” a képviselőket, hogy szavazzanak a kormánnyal, és hogy egy államtitkárt muszlim mivolta miatt bocsájtottak el. Sajtóspekulációk szerint a legnagyobb annak a forgatókönyvnek a lehetősége, hogy a „Covid-parti jelentés” után a befolyásos konzervatív kemény mag a parlamentben bizalmatlansági indítványt nyújt be (ehhez 54 aláírás kell). Johnsont leszavazzák, ezzel lezárul a kormányzása és jöhet a pártvezér-választás, amelynek győztese lesz az új, állampolgári voks nélkül hatalomra lépő miniszterelnök. Kisebb az esélye annak, hogy a kormányfő hivatalban maradjon a májusi önkormányzati választásokig, és csak akkor szabaduljanak meg tőle, mert sok tory retteg a választók haragjától, ha nem hoznak gyors döntést.
Johnson potenciális utódjaként több vezető konzervatív politikust említenek, de vajon ki az akinek elég befolyása van a párton belül, hogy a vezetőválasztás után elnyerje a csúcsposztot?
Rishi Sunak pénzügyminiszter eddig nyugodt technokrataként ténykedett és a brit politikában mindig is megvolt az az irányzat, hogy az errefelé „kancellárnak” nevezett miniszternek jó esélye van a kormányfői posztra. Kérdés, hogy a konzervatív szavazók képesek lennének-e elfogadni egy nem angol és nem fehér származású vezért, bármennyire jók legyenek a kvalitásai? Sunak ráadásul nem mérettette meg magát látványosan a párton belüli alkudozásban és szövetség-építésben. Viszont a fiatalabb brit – még nem konzervatív szavazóknak is – inkább szimpatikus, mint más tory nagyágyúk. Viszont Johnson távozása után nem ők, hanem a párttagok szavaznak az utódról.
Vezető esélyes még Jeremy Hunt egészségügyi miniszter, aki egyszer már ringbe szállt a pártvezérségért és így a kormányfői posztért. Ő volt már külügyminiszter – ennek kapcsán a szaúdi rezsimhez közeli kapcsolatai miatt bírálták –, kulturális, média és sportminiszter is. Elismerést vívott ki a londoni olimpia kapcsán, viszont megégette magát a túlterheltségük miatt lázongó, pályakezdő orvosokat gúzsba kötő munkaszerződések miatt és azért is, mert megsértett néhány összeférhetetlenségi szabályt. A japánul is beszélő miniszter felesége kínai, és egy közelmúltbeli kínai kémügy miatt ez sebezhetővé teszi.
Viszont jobb a pozíciója, mint a szintén nem angol, hanem iraki származású, de szintén a nyugodt erőt képviselő Nadhim Zahawi oktatási miniszternek, aki sokáig a Covid-vakcina programért volt felelős. Versenyben van még a magát eddig kevéssé exponáló Tom Tugendhat parlamenti külügyi bizottsági elnök és Liz Truss új külügyminiszer. Truss népszerű a tory párt tagjai körében, és valószínűleg a vezetőválasztás utolsó fordulójába is bejuthat, de egy képviselő „katasztrófának” nevezte.