Hogyan alkalmazzák a brexit utáni európai–brit kereskedelmi szerződés északír záradékát? Erről folyt tárgyalás a napokban London és Brüsszel között, és úgy tűnik, a felek előreléptek technikai kérdésekben. Ennek jele lehet, hogy a héten találkozik az ügyben illetékes David Frost brit főtárgyaló és Maros Sefcovic uniós biztos.
A gyakorlati kérdések között például az acél- és gyógyszer-kereskedelemről, az élelmiszer-biztonság garantálásáról és olyan meglepő dolgokról is tárgyalnak, hogy
milyen előírások vonatkozzanak a virághagymákra ragadt földre.
A brexitalku nyomán „kereskedelmi határ” jött létre a brit fő sziget és Észak-Írország között. Azért, hogy akadálymentes maradjon a forgalom az Ír Köztársaság (tehát az unió) és Észak-Írország között. A záradék értelmében vám- és élelmiszer-biztonsági ellenőrzésnek vetik alá a Nagy-Britannia többi részéből Észak-Írországba érkező árut.
Az elmúlt napokban Belfast utcáin randalírozó tinédzsereket azonban nem biztos, hogy meghatja a biztató hír.
Az egykor többségi és uraknak számító koronahű protestánsok – legfőképp a szegény, munkáskerületekben – ugyanis már a brexit előtt is úgy érezték, hogy a katolikusok fokozatosan föléjük kerekednek. A Molotov-koktélokat dobáló, kapucnis protestáns tinik „brit” identitásukat féltik, és még az elvileg őket képviselő helyi kormánypártot, a Demokratikus Unionistákat is árulónak tartják.
Az, hogy a brexitalku miatt „megalázó módon” ellenőrzés alá vonták a Nagy-Britanniával folyó északír kereskedelmet, csak az egyik sérelmük. Megemlítik a katolikus IRA egyik volt parancsnokának közelmúltbeli temetését – azt, hogy az ír egyesítés hívei a karanténintézkedéseket megsértve jelen lehettek, és nem csapott le a rájuk a rendőrség.
„Az Egyesült Királyság része vagyunk, ők pedig Írország részévé akarják tenni ezt a helyet” – mondta egy tizenéves aktivista fiú az Observer című lapnak. A hozzá hasonlók szerint a rendőrség „első osztályú” polgárokként kezeli a katolikusokat, és másodosztályúként a protestánsokat. A drogok miatt a rendőrség inkább lecsap a protestáns fiatalokra, mint a katolikusokra. A közösség tagjai szerint a regionális kormányzatban ülő katolikus Sinn Féin párt fokozatosan leépíti a helyi brit hatalmat: eltávolították az épületekről a királyi jelképeket, a belfasti városházáról a brit zászlót, és ír nyelvű feliratokat tettek ki az utcákra.
Írországot száz éve osztották meg és az idén fordulhat elő, hogy az északír tartományban a protestánsok fölé ugrik a katolikusok száma. A jövőben ez előrevetíti az ír egyesítésről szóló népszavazást – amire lehetőség van a Nagypénteki Egyezmény szerint.
Az Observer című brit lap helyi tudósítása viszont megjegyzi: a leggyorsabban növekvő politikai erők a tartományban nem a britpárti vagy egyesítéspárti csoportok, hanem az ilyen vagy olyan nacionalizmust elutasító centrista erők.