Donald Trumpot jobban érdekelte a demokrata riválisa ellen követelt vizsgálat, mint maga Ukrajna – ezt állította egy amerikai diplomata az elnökkel szemben való vádeljárást előkészítő kongresszusi meghallgatáson.
A meghallgatások első napján Bill Taylor ügyvezető ukrajnai nagykövet és George Kent, európai és eurázsiai ügyekkel foglalkozó külügyi illetékes beszélt arról, ami sokak szerint újabb bizonyíték, arra hogy Trump mennyire visszaélt hatalmával.
Taylor például azt mondta: „egyik beosztottja hallotta”, hogy Trump rékérdezett az EU-ba küldött amerikai nagykövettel folytatott telefonhívásban, hogy „mi van az ukrajnai vizsgálattal”. Erre az volt az akkor Kijevben tartózkodó brüsszeli nagykövet válasza, hogy „az ukránok készek megindítani azt”. Egy beosztott erre megkérdezte: mit gondol az elnök, amire az volt a nagykövet állítólagos válasza, hogy „jobban érdekli a Biden elleni nyomozás”.
A meghallgatáson résztvevő republikánusok mindezt „több rétegnyi mély pletykának” nevezték és emlékeztettek: Gordon Sondland EU-nagykövet azt vallotta: Trump nyíltan megmondta neki: semmilyen quid pro quo feltételt nem támasztott Ukrajnának, azaz nem függött a katonai segély megadása a Biden elleni vizsgálattól.
Azt, hogy maga Zelenszkij ukrán elnök is azt mondta: nem érzett nyomást a Fehér Házból, a Washingtonban folyó vitákban nem veszik figyelembe.
Trump terhelő bizonyítékokat akart szerezni, a demokraták elnökaspiránsa, Joe Biden fiáról, aki egy korábban korrupcióval vádolt ukrán energiacégnél töltött be igen jól fizető állást. Biden ex-alelnök pedig maga is bedobta a nyomásgyakorlási taktikát Ukrajnában, mert elérte egy korábbi főügyész menesztését.
Kommentátorok megjegyezték, hogy a mostani meghallgatáson még a mérsékelt és az elnököt időnként bíráló republikánus képviselők is Trump mögött kiállva tettek fel kérdéseket, és ez arra utalhat, hogy zátonyra fut majd a vádeljárás.
A demokraták és az elnököt bíráló sajtó viszont kompetensnek és kiegyensúlyozottnak írta le a tanúskodó diplomatákat, akik szavaiból az derül ki, hogy az elnök visszaélt hatalmával.
Nem – ez a republikánus válasz, Trumpnak jogos aggályai voltak a ukrajnai korrupcióval kapcsolatban és ezért egy ideig visszatarthatta a katonai segélyt, a tanúk pedig csak másodkézből származó információt ismételtek.
Mike Quiley illionisi demorata képviselő még azt a meglepő megjegyzést is megengedte magának, hogy „a hallomásból származó bizonyíték néha jobb, mint a közvetlen”.
Maga az elnök a hatalmát potenciálisan aláásó meghallgatást nem is nézte, helyette Erdogan török elnököt fogadta a Fehér Házban. A vizsgálatot ismét „boszorkányüldözésnek” nevezte és azt mondta: kiad egy leiratot egy korábbi, ukrán vezetőkkel folytatott telefonhívásról is.
Kommentátorok megjegyezték: nem nem várható, hogy a Kongresszus mindkét háza elítéli Trumpot. Az alsóház igen, mert ott demokrata többség van, de a Szenátus nem, mert ott a republikánusok az urak és nem lesz meg a kétharmados szavazat, ami az elnök bukásához vezethet.
Felmerült, az is hogy a szenátusi Republikánusok tudatosan alááshatják a 2020-as demokrata elnökjelölt előválasztásokat. Ezt úgy tehetik meg, hogy elhúzzák a vádeljárást, ami miatt a vezető aspiránsoknak Washingtonban kell maradniuk és nem tudnak kampányolni.
Ráadásul a közvélemény jelentős része – még annak tudatában sem akarja, hogy megbüntessék az elnököt, hogy tudja: Joe Bidenre nézve terhelő információ után halászott.
Volt olyan is, aki megjegyezte: bár világos, hogy Trump a segély visszatartásával fenyegette meg Ukrajnát, ha nem indít vizsgálatot Biden fia ellen, arra is emlékezni kell, hogy az Egyesült Államok történelme része Dél-Amerika destabilizálása, puccsok támogatása és a politikai gyilkosságok is.