Miközben a maradék 27 tagállamot képviselő Brüsszel megkezdte a kilépési tárgyalásokat a válásra szavazó Nagy-Britanniában, a brit kormány továbbra is erősen megosztott abban, hogy milyen jövőbeli viszonyt akar az EU-val. Erre példa a külügyminiszter programbeszédnek beillő újságcikke.
Kezd bokszmeccsé fajulni a brit kormányon belül az Európai Unióhoz való viszony körüli vita.
Miközben Theresa May kormányfő arra készül, hogy csütörtökön Firenzében felvázolja: Nagy-Britannia közelgő kilépése után is átmenetileg fenntartaná a befizetéseket a brüsszeli kasszába és kifizetné a 30 milliárd eurós „válási számlát”, hogy vámmentesen hozzáférjen a közös piachoz, külügyminisztere kurucos módon akar szakítani.
Boris Johnson a hétvégén a Daily Telegraph című lapban egy nagyívű újságcikkben vázolt fel fényes jövőt hazájának úgy, amely ahelyett, hogy alkudozna Brüsszellel a kereskedelemről, teljesen egyedül, a maga útját követve érne el látványos gazdasági fejlődést.
Az elképzelés része, hogy Nagy-Britannia egy fillért sem fizetne a brüsszeli kasszába – ahogy teszi például Norvégia – hogy vámmentesen hozzáférjen a hatalmas piachoz.
Ezzel szerinte heti 350 millió fontot tudna megspórolni, amit az egészségügyre lehetne költeni – írta.
A cikk a kormányzó konzervatívok körében is felháborodást váltott ki. Egyrészt Johnson nem egyeztetett a miniszterelnökkel és sokak számára az írással aláásta May és más minisztertársai tekintélyét. Másfelől világossá tette, hogy az Európához való viszony miatt évtizedek óta civakodó brit toryk a Brexit után sem tudnak megbékélni és egységes arculatot mutatni kifelé. Harmadrészt pedig Johnson keményen szembement a válás után is szorosabb európai viszonyt óhajtó üzleti világgal és munkaadókkal és nyilvános szópárbajba keveredett a brit statisztikai hivatal vezetőjével.
Sir David Norgrove, az intézmény vezetője azt mondta „meglepte és csalódottsággal töltötte el, hogy a külügyminiszter nyilvánvaló módon elferdítette a hivatalos statisztikát”, amikor a kemény Brexittel megtakarítható heti 350 millió fontról beszélt. Ez az udvarias brit nyelvezetben kemény letolásnak számít. Az összeget már a tavalyi Brexit-kampány idején is említették és sok brit hazugságnak tartja.
Johnson nem sokat várt és visszaszólt: „szándékosan félremagyarázta a cikkemet” és követelte, hogy a hivatali főnök vonja vissza véleményét. A szakvezető szerint viszont a politikus figyelmen kívül hagyja, mi a nettó, mi a bruttó és hogy mekkora visszatérítést kap London Brüsszeltől a befizetett költségvetési hozzájárulás után.
A sokak szerint miniszterelnöki szerepre törő külügyi főnök levele politikai bomba volt a brit vezetésnek – egy kormányforrás azt mondta a Guardian című lapnak, hogy ezután nehezebb dolga lesz a Brüsszelbe küldött tárgyalóknak és Maynek is. A miniszterelnök, aki Brexit-népszavazás előtt a bennmaradás mellett tette le a garast, majd látványosan irányvonalat váltott, úgy véli, hogy országa másfél év múlva még nem áll készen az azonnali szakításra és ezért átmeneti időszakra van szükség, amikor az EU-szabályoknak megfelelően fizetni kell a piaci hozzáférésért.
Egyesek szerint Johnson elszigetelődött a kormányon belül – a terrorveszély miatt elfoglalt belügyminiszter például azt mondta: „a hátsó ülésről próbál dirigálni a vezetőnek”. Ugyanakkor az is elterjedt a médiában, hogy merész beszólása ellenére nem számíthat büntetésre és megtarthatja posztját. Mindeközben pedig Európa várja, hogy Londonban eldöntsék: milyen viszonyt akarnak azt követően, hogy a britek kiköltöznek a közös házból és megvalósul a Brexit.