Az Európai Unióból még soha nem lépett ki egyetlen tagország sem. Az Unió elődje volt az Európai Gazdasági Közösség, és amikor a tagsággal rendelkező Dánia függetlenítette Grönlandot, a szigetországocska kormányzata népszavazást írt ki. A lakosság, a halászati jogok megvédése érdekében döntött úgy, hogy Grönland hagyja el a Közösséget. A szabályok szerint egy kilépővel két éven belül le kell bonyolítani a szerződések felbontásának a procedúráját, de ez olyan bonyolult folyamat, hogy bár ez esetben csak egy körülbelül negyvenezer lakosú kis országról volt szó, a két évet háromra kellett meghosszabbítani, hogy mindent elintézhessenek.
Erre emlékeztetnek most a brit uniós tagság megőrzésének hívei, figyelmeztetik az elszakadás, a Brexit pártolóit, hogy tévednek, ha azt hiszik: az unióra vonatkozó törvények kiiktatásával egyszeriben minden el lesz intézve. Nagy-Britannia nagy ország, a világ ötödik legerősebb gazdasága, immár ezer szál köti a huszonhét európai tagtársához és Brüsszelhez, ezeket szétszálazni hosszadalmas eljárásnak ígérkezik, a procedúra egy kormánymegbízásból készült előtanulmány szerint tíz évig is elhúzódhat. Ez alatt a legnehezebb lesz Nagy-Britannia számára az új gazdasági egyezmények létrehozása. Ráadásul 2017-ben Németországban és Franciaországban választások lesznek, ami tovább bonyolíthatja a helyzetet. Ilyen érvek hallatán ugrik be a még határozatlan brit szavazópolgár emlékezetébe az, amit a feltételek melletti bennmaradás mellett ágáló David Cameron miniszterelnök mondott, miszerint a kilépés "ugrás lenne a sötétbe."