Felbocsátották vasárnap az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA új generációs űrteleszkópját.
Kiss László, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója az InfoRádióban világossá tette, magának a távcsőnek már 15 éves története van, akkor a Nemzeti Megfigyelő Hivatal (National Reconnaissance Office) egyszer csak szólt a NASA-nak, hogy „halló, van itt egy 2,4 méteres tükrös távcsövünk, nekünk már nem kell a Földet kémlelni, nektek csillagászoknak nem kéne?”
„És akkor a csillagászok azt mondták, hogy de, ez jó ötlet, és az elmúlt 15 évben kifejlesztettek hozzá olyan detektort, detektorokat, amelyek megalapozzák ezt az új generációs jelzőt” – magyarázta.
Egy nagy látómezejű, nagy égterületet rögzíteni képes távcső ez, amelynek ugyanakkora a főtükre – a fénygyűjtő része –, mint a Hubble űrtávcsőnek, 2,4 méter, de a látómező, amit „egy lövéssel le tud lőni”, százszor akkora, mint a Hubble legnagyobb kamerájának a látómeze, tehát nem csak egy apró részleteket rögzíteni képes űrteleszkópról beszélünk, hanem egy hatalmas égterületet.
„Az Androméda ködnek – ami közeli galaxis – egy lövésre megvan a negyede, nyolcada, ami azt jelenti, hogy az égboltról sokkal nagyobb sebességgel képes adatokat gyűjteni, mint bármi más, tehát egy égboltfelmérő roboteszköz lesz. Működési helyszíne tőlünk másfél millió kilométerre kifelé, az úgynevezett Lagrange pontok közül az L2 pont, a Naptól elfelé, egy nyugodt, csöndes hely. Onnan fogja majd körülbelül 90 nap múlva elkezdeni a tudományos működést” – részletezte.
Ugyanebben a pozícióban egyébként már ott van az Euclid is, ami az Európai Űrügynökség égboltfigyelője.
Kiss László rögzítette: amikor az ember egy űrtávcsőt kihelyez a világűrbe, akkor el kell gondolkozni, hogy hova tegye:
- a Hubble űrtávcső az Föld körüli pályán kering, másfél óránként megkerüli bolygónkat, alacsony Föld körüli pályán, ott például a fényes Föld az zavarhatja a méréseket, még akár a Hold is viszonylag fényes tud lenni
- ha kirakjuk messzire a Földtől a távcsövet, másfél millió kilométerre, a Nap-Föld és az L2 nevezetű pont, ez mindig egy egyenesbe esik; ha odarakunk egy távcsövet, és akörül kering egy ilyen úgynevezett hallópályán, akkor gyakorlatilag egy stabil, égi mechanikailag viszonylag biztos helyzetbe kerülve tud méréseket végezni úgy, hogy nem takarja ki a fél univerzumot a fényes Föld bolygó, innentől kezdve azért sokkal pontosabb és zavartalanabb mérési környezetet biztosít, mint bármilyen Föld-körüli pálya.
A távcső újdonságát ahhoz hasonlította, mint amikor valaki az emberi ragya után már nem csupán a bőr egy apró felületére lát rá, hanem az egész emberre, így teljesen más vizsgálatok is lehetővé válnak, ezek a vizsgálatok pedig le is egyszerűsödnek és olcsóbbakká is válnak, illetve a szép képek nagy mennyiségű elkészítésén keresztül az egész univerzum felmérésében is fontos szerepet kíván vállalni az új távcső.
„Azzal, hogy egy lövéssel egy nagy égterület megvan, az azt jelenti, hogy sok lövéssel nagyon nagy égtület megvan, így sokkal nagyobb égterületet képes rögzíteni egy év alatt gyakorlatilag, mint a Hubble űrtávcső például 10-15 év alatt, és adatmennyiség tekintetében is
évente fog nagyjából 500 terabájt adatot gyártani, ami több, mint amit a Hubble űrtávcső 30-35 év alatt legyártott.
Igazából egy hatalmas adatbuheráló gépezet lesz, 18 elemű mozaikkamerája nincs, sem a Hubble-nek, sem a James Webbnek, tehát teljesen más jellegű vizsgálatokat tesz lehetővé, mint a két jól ismert nagy űrtávcső.”
Hogy az ember mire használhatja majd ezeket a képeket, arról azt mondta, ez a kutatók kreativitásán múlik, olyan sok adat jön majd. Kiss László beszámolója szerint a Csillagászati Intézet két munkatársa nemzetközi csapat részeként a legelső ciklusban nyert úgynevezett „műszeridőt”:
- egy csapat így távoli galaxisokat fog vizsgálni, tehát tényleg az univerzum peremére fog elnézni, és onnan mindenféle érdekességeket fognak kideríteni arról, hogy hogyan születnek a galaxisok, hogyan állnak össze galaxishalmazok
- a másik csapat pedig a közeli Androméda ködben és más közeli spirálgalaxisban fogja csillagok fizikáját vizsgálni, rezgéseket tanulmányozni, illetve itt a Tejútrendszerünkben, csillaghalmazokban és a nagy pontosságú fényességmérésen keresztül csillagok fizikáját is lehet tanulmányozni.
Az új eszköz feladatai közé tartozik majd, hogy kutassa a világűrben létező úgynevezett sötét anyagot és sötét energiát.
Kiss László szerint ez a kettő az, ami a galaxisok kialakulását szabályozza.
„Valójában ez a mai fizikának és csillagászatnak a legnagyobb rejtélye ez a két sötét dolog, aminek a neve hasonló, de a fizikája valószínűleg teljesen különbözik. Hogy ezek pontosan micsodá. És ha megnézzük az egész univerzum anyagenergia-mérlegét, akkor kiderül, hogy ez a normál anyag, amiből mi állunk, ez csak 5 százaléka a világmindenségnek, a 95 százaléka, a maradék a sötét anyagból és a sötét energiából áll, aminek a hatásait látjuk, a sötét anyag gravitál, van tömegvonzása, de nem tudjuk micsoda. A sötét energia pedig gyorsítja az univerzum tágulását, megint csak látjuk a hatását, de nem tudjuk, hogy micsoda, és bízunk abban, hogy az új űrteleszkóp mérései ezen két rejtélyes szubsztancia természetének feloldásához is közelebb fog vinni minket” – ecsetelte.
A teleszkóp majd sok-sok galaxist vizsgál, sok fényévre lévő csillagvárosokat ugyanúgy, mint 4-5 milliárd fényévre levő galaxishalmazokat, tehát ha látjuk és meg tudjuk becsülni a képeken a galaxisok távolságát, akkor egy időbeli utazást tudunk végrehajtani; „a csillagászat az mindig is a múltat kutatja, nagyon sokan nem értik, hogy amikor
a fénysebesség véges mértéke miatt mindig is a múltba nézünk, a napunk az 8 perces múlt, a legközelebbi csillag az 4 és egynegyed éves múlt, egy közeli spirálgalaxis az 2,5 millió éves múlt,
akkor igazából mi rekonstruálni tudjuk azt, ha szépen ki tudjuk bogozni a különböző távolságokat, hogy mikor mi történt az univerzumban”.
Ebből a kibogozásból remélik a sötét anyag és a sötét energia titkának megfejtését.
A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.