Nyitókép: sportpoint/Getty Images

Kiderült, hogy a túl sok futás akár ártalmas is lehet

Infostart
2026. március 1. 08:30
A kutatók hagyományos és ultramaraton lefutása után is megvizsgálták a sportolók vérét, és kiderült, hogy sejtszintű károsodást okozhat a túlságosan hosszú erőpróba.

Egy friss kutatás szerint, bár a futás továbbra is igen egészséges, azonban ha túlzásba visszük, annak káros következményei is lehetnek – írja a Science Alert cikke nyomán a 24.hu.

Ugyanis azoknál, akik nem elégszenek meg a maratoni távval, és inkább ultramaratont futnak, csökkenhet a vörösvérsejtek rugalmassága, ami befolyásolhatja az oxigénszállítási és a salakanyag-eltávolítási képességüket a szervezetben.

A tanulmány ugyan nem vizsgálta a hosszú távú egészségügyi következményeket, okkal feltételezhető, hogy biológiai határaink ilyen módon történő feszegetése káros lehet, ezt pedig már korábbi kutatások is jelezték. A mostani, nemzetközi csoport által publikált tanulmány úgy véli, elsősorban stressz- és regenerálódási problémáról lehet szó: arról, hogy az ultramaratoni távok futása okozta nyomás meghaladja veleszületett regenerálódási képességeinket.

A vörösvértestek kifejezetten sérülékenyek ebből a szempontból, mivel nincs sejtmagjuk, és nem képesek helyreállítani magukat új fehérjék előállításával.

A Colorado Anschutz Egyetem kutatói 23 profi futót vizsgáltak a munka során, akik részt vettek a Martigny-Combes à Chamonix versenyen (40 kilométer) és az Ultra Trail deMont Blanc versenyen (171 kilométer). Számos különböző biomarker szintjét mérték a sportolók vérében a versenyek előtt és után. A várakozásoknak megfelelően a vörösvértestek különféle okokból eredő károsodást mutattak, beleértve a mechanikai és molekuláris károsodást.

Az egyik jelentős változás a vörösvértestek rugalmatlanabbá válása volt, valamint a hosszabb távon a vörösvértestek egyik regenerációs stratégiája, az úgynevezett Lands-ciklus túlpörgött – a kémiai markerek pedig jelezték, hogy nem tudott lépést tartani a szervezet igényeivel.

Az eredmények egyértelműen azt jelzik, hogy a problémák a maratoni táv után kezdenek el egyre hangsúlyosabbá válni.

A kutatás szerzői kiemelték, hogy viszonylag kis mintával dolgoztak, és a két versenytípus között a hosszon kívül más különbségek is voltak, például a tempó, a szintkülönbség és egyéb körülmények. Éppen ezért egyelőre nem is lehet minden kétséget kizáró ok-okozati függőséget felrajzolni.

Vagyis a kutatócsoport nem azt javasolja, hogy a futók semmiképp se vegyenek részt ilyen megmérettetéseken, csak annyit mondanak, hogy hosszú távon káros következményei is lehetségesek.