A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a szőlőültetvény talajművelési módja miként függ össze az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékével – mondta az InfoRádióban Horel Ágota, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének kutatásvezetője. Hozzátette: hatalmas a különbség, ha a szőlősorok közötti területet növény borítja, ez általában a gyepes sorközművelést jelent, vagy ha tárcsázás történik.
"Ez attól is függ, hogy mennyire kitett a terület erózió veszélyének, illetve milyen idősek a szőlőültetvények" – hívta fel a figyelmet a kutatásvezető. Mint mondta: a növényborítottság befolyásolja a talajkémiai paramétereket, ezek pedig befolyásolják az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét. Nagyon sokat számít az is, hogy mennyi eső esik és mekkora a szőlőültetvény dőlésszöge.
Horel Ágota beszélt arról is, hogy a kutatás egyik része azt vizsgálta, bizonyos talajnedvességet követően, ha újabb csapadék érkezik, hogyan változik az üvegházhatású gázkibocsátás. A kísérlet azt is vizsgálja, hogy az erózió okozta talajáthalmozódási folyamatok mennyire befolyásolják a talajkémiai, illetve talajfizikai változásokat a területen, és hogy ezek a változások mennyire befolyásolják az üvegházhatású gázkibocsátást.
Megállapították, hogy a gyeppel borított talaj több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint a tárcsázott, ugyanakkor a gyepes rész egészségesebb talajt jelent, mert abban több a biomassza, a nedvesség és a tápanyag. Kiderült továbbá, hogy eső után megemelkedik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke, és ugyanilyen hatással bír a lejtőpozíció is: a felső pontokon nagyobb értékeket mértek.
A szakértők szerint ezeknek a kutatási eredményeknek köszönhetően pontosabb klíma-előrejelzéseket lehet készíteni, továbbá környezettudatosabb talajművelési módszereket dolgozhatnak ki.