A Hűha!, vagyis Wow! jel az a rádiójel, amit Jerry R. Ehman 1977. augusztus 15-én fogott, amikor a SETI program keretében vizslatta az űrt egy nagy teleszkóppal – írja az Index. A rádióhullám-villanás azért kapta a Wow nevet, mert Ehman a kinyomtatott jelsorozat mellé széljegyzetként az angol „Wow!” felkiáltást írta döbbenetében. A jel ugyanis egy lehetséges földön kívüli civilizációtól származhatott. A megfejtés azóta is várat magára, de most talán megoldódott a rejtély.
A szignál, amely teljesen eltért a kozmikus háttérzajoktól, 72 másodpercig tartott, és soha nem ismétlődött meg. Helyét nem sikerült lokalizálni.
Új eredményekkel állt elő most Abel Méndez, a Puerto Ricó-i Egyetem asztrobiológusa, aki csapatával egy sor analízis után arra jutott,
a jel egy hidrogénfelhő és egy neutroncsillag közötti kölcsönhatásból származhat.
A csillag sugárnyalábja áthaladhatott a hideg hidrogénfelhőn, és ez okozta az 1420 megahertzes frekvenciához közeli intenzív sugárzást. A tudósok hasonló jeleket fedeztek fel az Arecibo Obszervatórium korábbi észlelési adataiban, amelyek a Teegarden csillagból származnak. A Teegarden az egyik legkisebb ismert csillag, tízszer könnyebb a Napnál, és 12 fényévnyire van a Földtől. Jelei gyengébbek, mint a Wow! jel, de ennek az eredetére utalhatnak, mivel azonos természetűek.
A kutatások szerint a Teegarden csillag közelében lévő jelek a csillagközi hideg hidrogénfelhőkhöz kapcsolódnak. Ez lehet a Wow! jel mechanizmusa is: egy erős sugárnyaláb, amely hideg hidrogénfelhőn halad át, és a gázt erőteljes, 1420 megahertzhez közeli sugárzási impulzus létrehozására serkenti. A végeredmény pedig egy
természetesen létrejövő lézer, amely olyan intenzív, keskeny sávú fénykoncentrációt bocsát ki, mint a Wow! volt.
Vörös törpeként a Teegarden valószínűleg nem lesz képes a Wow!-hoz hasonlóan erős kibocsátást előállítani, de más kozmikus objektumok is viselkedhetnek így. Igaz, csak nagyon ritkán – ezért sem észleltünk azóta sem a Wow!-hoz hasonló jelet.