1943. április 13-án történt meg a katyni tömegmészárlás feltárása, maga a gyilkosságsorozat, amelyben mintegy 22 ezer lengyel tartalékos tiszt, hadifogoly lelte halálát az NKVD - orosz belügyi alakulatok - által.
A halottakat jeltelen tömegsírokban helyezték el, ezeket találták meg az előnyeromuló náci német hadak; április 13-án adott hírt először erről a berlini rádió.
"Így, ezen a napon tudta meg a világ, mi történt három évvel korábban az egyébként nagyon keresett lengyel hadifoglyokkal. A kivégzési parancs arról szólt, hogy ezekből a lengyel hadifoglyokból szovjet szemmel reménytelen volt, hogy valaha is szovjetbarát lengyeleket faragjanak, bármilyen átnevelőtáborba is küldenék őket, ezért legjobb, ha nem foglalkoznak velük, golyó általi halálra ítélik őket a katyni erdőben vagy Harkiv mellett; de Szmolenszk környékén is történtek gyilkosságok" - részletezte az InfoRádió megkeresésére Mitrovits Miklós történész, Lengyelország-szakértő.
Ezek a gyilkosságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a lengyelek olyan viszonyban legyenek az oroszokkal, mint amit most, az ukrajnai háború kapcsán láthatunk. A történész megfogalmazása szerint "erősen rányomta a bélyegét" az esemény a kapcsolatokra, és ezt később, a '45 utáni lengyel kommunista vezetők is időnként felhozták Moszkvának, mondván, rendezni kellene ezt a kérdést, amely miatt a lengyel társadalom igencsak szovjetellenes. De a dolog sokkal korábbra is visszanyúlik.
"Korábban, már a XIX. századi lengyel felkelések leverésekor is több ezer lengyelt deportáltak Szibériába, és rengeteg felkelő vesztette életét a cári időkben a varsói Citadella börtönében. Ám ilyen tömeges, megtervezett gyilkosságsorozat nem volt korábban" - mutatott rá.
A részletekbe menve Mitrovits Miklós elmondta,
minden szovjet pártfőtitkárnál volt egy 1-es számú titkos dosszié, amit nem a levéltár őrzött, hanem maga a kabinetvezetői szoba, annak is a páncélszekrénye; ez a dosszié volt a katyni dosszié.
Ebben szerepeltek a parancsok, a végrehajtásról szóló anyagok.
"Ezt Borisz Jelcin, az Orosz Föderáció első elnöke nyújtotta át az akkori lengyel elnöknek, Lech Wałęsának a '90-es évek elején. Ekkortól tudjuk dokumentáltan is, hogy mi, mikor és hogyan történt" - tette hozzá.
A kapcsolatot viszont nem sikerült rendezni. A putyini rendszerben az orosz hivatalos történetírás, amely nagyban függ az elnöki hivataltól és magától Vlagyimir Putyintól is, elkezdte a katyni tömegmészárlást - ahogy a történész fogalmazott - elmaszatolni, lényegében tagadni az események tömeggyilkosság-jellegét, az emberiesség elleni bűncselekmény mibenlétét, amit a lengyelek mindig hangsúlyoztak.
"Tehát látszik, hogy nem az van, mint a német-lengyel relációban egy történelmi megbékélés" - mondta Mitrovits Miklós, hanem arról, hogy az oroszok a 2010-es évektől kezdve próbálta Oroszország eltussolni az ügyet, ami Lengyelországban "nem aratott nagy népszerűséget". A lengyel-orosz történelmi sérelmek máig mérgezik a két nemzet viszonyát - mondta a szakértő.