Az amerikai csillagászati társaság, több ezer szakcsillagász nagy amerikai szervezete minden évben kétszer, először január elején gyűlik össze, ilyenkor szokták időzíteni a nagyobb bejelentéseket – ismertette a főigazgató. Mivel egy éve működik a James Webb űrteleszkóp, mostanában várhatók a nagy érdeklődést kiváltó hírek.
„Az egyik friss bejelentés a James Webb által felfedezett első exobolygóról szól. Az exobolygó az extraszoláris bolygó, azaz a Naprendszeren kívüli bolygó rövidítése, a más csillagok körül keringő planétákra szoktunk így hivatkozni.
Ezt a mérföldkövet én leginkább mérföldkavicsnak nevezném,
mert az, hogy a James Webb képes fölfedezni egy exobolygót, senkit sem lep meg, és amit talált, tulajdonképpen az se olyan nagyon meglepő rendszer, de az, hogy a James Webb tényleg képes arra, amire megtervezték, az mégiscsak egy jól dokumentált tudományos eredmény” – mondta Kiss László.
LHS475B a bolygó katalógusszáma, a déli égbolton az oktáns csillagképben található 41 fényévre tőlünk – idézte fel a csillagász. Érdekessége, hogy a bolygó egyszázalékos pontossággal akkora, mint a mi Földünk, a csillaga viszont nagyon nem olyan, mint a mi Napunk, hanem egy vörös törpe, ezért ennél a bolygónál két földi nap egy esztendő, ennyi idő alatt kerüli meg a csillagát. Minden egyes keringésekor elhalad a csillaga előtt, és a James Webb azt volt képes megmérni, hogyan csökken a csillag fényessége, amikor a bolygó éppen kitakarja a csillagkorong egy parányi részét – mondta Kiss László. Hozzátette, így lehet felmérni azt is, van-e légköre, hiszen a légkör több fényt nyel el, de erre utaló adatot a James Webb nem talált, így
az is lehet, hogy ez egy teljesen légkörmentes, sziklás planéta.
A James Webb egy több mint tízmilliárd éves csillagcsoportról küldött képeket. Ennek NGC346 az „égi telefonszáma”. Egy viszonylag közeli galaxisban, a Kis Magellán-felhőben található.
„Aktívan zajlik benne még mindig a csillagkeletkezés – mondta Kiss László. – Hiába idős maga a galaxis, még most is van benne elég hidrogénmolekula-felhő, gázfelhő, hogy abban csillagok keletkezzenek. Az újdonsága a dolognak az, hogy a James Webb hatalmas fénygyűjtő képességével képes volt elérni a kis tömegű csillagot, de még az exobolygók keletkezési tartományát is, amihez érzékenyebbnek kellett lennie, mint mondjuk a Hubble űrtávcső. Ehhez az kell, hogy nagyobb legyen a fénygyűjtőterülete, hat és fél méteres tükre van a Hubble két és fél méteres tükréhez képest. Ez a galaxis, a Kis Magellán-felhő tőlünk 200 ezer fényévre van, tehát
egy mindeddig ismeretlen sarokban néz be a tudomány, amikor ezt a területet vizsgálja
ezzel a kiváló űrteleszkóppal.”