Belélegezhető oxigént vont ki a Mars ritka légköréből a Perseverance kísérleti eszköze – jelentette be a NASA. A marsjáró kedden hajtotta végre az úttörő kísérletet a vörös bolygón.
A kutatórover MOXIE (Mars Oxygen In-Situ Resource Utilization Experiment) elnevezésű, kenyérpirító nagyságú eszköze
a Mars légkörének szén-dioxidjából állított elő 5 gramm tiszta oxigént, amely egy asztronauta lélegzéséhez 10 percre lenne elég.
Az amerikai űrhivatal közleménye szerint először sikerült kinyerni egy másik bolygó környezetéből olyan természeti erőforrást, amelyet az ember közvetlenül felhasználhat.
Az eszköz elektrolízissel dolgozik: magas hőmérsékleten választja szét a szén-dioxid-molekulákat, és állít elő oxigént. A Mars légköre, amelynek sűrűsége csak 1 százaléka a Földének, 95 százalékban szén-dioxidból áll. A fennmaradó 5 százalék elsősorban molekuláris nitrogénből és argonból áll. Oxigén elhanyagolható nyomokban van jelen a Marson.
A bőséges oxigénkészlet azonban kritikus fontosságúnak tekinthető a vörös bolygó esetleges emberi felfedezéséhez, mind az űrhajósok számára a belélegezhető levegő fenntartható forrásaként, mind pedig a hazarepüléshez szükséges rakétaüzemanyag összetevőjeként. A Marsról indított rakéták űrbe juttatásához különösen nagy mennyiségre lenne szükség.
A NASA számításai szerint négy űrhajós Marsról történő felszállásához 7 tonna rakétahajtóanyagra és 25 tonna oxigénre van szükség. Egy egytonnás oxigénkészítő eszköz Marsra szállítása sokkal praktikusabb, mint 25 tonna oxigéné – magyarázta Michael Hecht, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósa, a MOXIE-kísérlet vezető kutatója. Hozzátette, hogy a Marson élő és dolgozó asztronautáknak egy évre mintegy egy tonna oxigénre lenne szükségük.
A MOXIE óránként tíz grammnyi oxigént tud előállítani. A tudósok a következő két évben még legalább kilenc alkalommal akarják beindítani különböző körülmények között és a működés sebességét is változtatva.
Kiss László: messze még az emberi jelenlét
Az "aranyozott kenyérpirító" még csak prototípus, de bebizonyította, hogy az elv működik – mondta el az InfoRádiónak az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója. Kiss László beszélt arról is, hogy az oxigént másként is elő lehetne állítani a Marson, hiszen azt feltételezik, hogy elég sok felszín alatti víz van jeges formában, és azt is szét lehet szedni oxigénre és hidrogénre, nem az nem egyértelmű, hogy hol is van az a jég.
Ha van víz a Marson jég formájában, oxigént elő tudnak állítani, a napenergia pedig rendelkezésre állt, akkor úgy tűnhet, hogy alig van akadálya annak, hogy egy kolónia odatelepülhessen. Kiss László azonban felhívta a figyelmet, hogy a Mars nagy különbsége a Földhöz képest, amellett, hogy a felszínén a gravitáció a földi 37 százaléka, hogy már kihűlt, nincs olvadt vasmagja, ezért nincs a bolygóra kiterjedő mágneses tere, így a Mars felszínét háborítatlanul elérik a Napból érkező töltött részecskék, a kozmikus részecskék.
"Kellenek nekünk helyek, ahova be tudunk bújni.
A Mars 60 százalékkal messzebb van, mint a Föld a Naptól, ami azt jelenti, hogy a besugárzás a fele. A napenergiát is más módon, nagyobb hatékonysággal kell tudnunk kihasználni. Ha majd növényeket akarunk például termeszteni, akkor vélhetően nem lesz elég pusztán csak a napsugárzásban bízni, hanem mesterséges fényforrásokat is biztosítanunk kell, hogy képesek legyenek megetetni az ottani embereket" – mondta az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója.