A dinoszauruszok számos csoportjánál a koponyán különféle alakú, méretű és funkciójú csontkinövés található. Taréjok, tülkök, tüskék, gallérok vagy piramis alakú kidudorodások díszíthetik a koponyát. Egy klasszikus példa a Triceratops, amelynél a jó 1 m átmérőjű, nyakat védő csontpajzs előterében három, támadásra és védelemre egyaránt alkalmas csontos szarv mered előrefelé. De nemcsak a Ceratopsiáknál találunk ezen a téren változatosságot. Koponyadíszítettség tekintetében az egyik legmarkánsabb csoport a páncélos dinoszauruszoké, ahol annak kialakulását és egyedfejlődésen keresztüli változását még szinte alig vizsgálták – olvasható az MTM sajtóközleményében.
Az elmúlt 20 év kutatásainak köszönhetően mára több részleges koponya és töredékes koponyaelem került elő Iharkútról, melyek ennek a négy méteres, tüskés növényevő különböző fejlettségű egyedeihez tartoztak: amíg a legkisebb koponya alig volt 15-17 cm, a legnagyobb elérte a 35-40 centimétert – mondta a kutatást vezető Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának önkéntes kutatója.
Magyar János és Rosta Károly, az Őslénytani Tanszék munkatársainak áldozatos munkája révén a koponyák egyes darabjairól háromdimenziós rekonstrukciók készültek, melyeket aztán digitálisan összeillesztve és kitöltve a hiányzó részeket, a létrejött koponya rekonstrukciókon tudták összevetni azok kiterjedését és alakját a kutatók. Emellett kíváncsiak voltak a csontok belső szerkezetére is, ezért a budaörsi Zeiss CT berendezésével (Carl Zeiss Industrielle Messtechnik Austria GmbH Magyarországi Fióktelepe) alig egytized milliméteres digitális szeleteket készítve láthatták meg először, hogy milyenek is ezek a 85 millió évvel ezelőtti csontok belülről.
„A kutatásban résztvevő Matthew Vickaryousszal, a Guelph-i Egyetem professzorával közösen hasonlítottuk össze az Észak-Amerikából ismert Euoplocephalus koponya díszítettségét a hazai leletekkel. Amíg az észak-amerikai rokon formánál a koponya díszítettségét részben az okozza, hogy az állat egyedfejlődése során csontelemek forrnak hozzá a koponyacsontokhoz és teszik azokat dudorossá, tüskéssé (akár egyes mai mérgesgyíkféléknél), addig a Hungarosaurus esetében ennek nyomát sem találtuk. Utóbbinál egész egyszerűen maguk a koponyacsontok vastagodnak meg és váltak díszítetté (mint pédául a kaméleonféléknél), ami néhol 4-5 cm-es tarajok, dudorok formájában nyilvánul meg. Ezzel bizonyítást nyert, hogy a mai hüllőknél tapasztalható folyamatokhoz hasonlóan a páncélos dinoszauruszoknál sem egyetlen folyamathoz kötődött a koponya díszítettség kialakulása” – tette hozzá Ősi Attila.
A kutatás másik fő eredménye, hogy végre különböző fejlettségű egyedeken követhető nyomon a koponya díszítettségének kialakulását. Ebből derült ki, hogy a koponya díszítettséget okozó csontdudorok és taréjok (a Hungarosaurus esetében például a szemüreg fölött) már az egyedfejlődés korai szakaszában még egyáltalán nem kifejlett egyedeknél is erőteljesek voltak.
Hogy ezeknek a csontképleteknek pontosan mi lehetett a funkciója, erre egyelőre nincs egyértelmű válasz. A funkció tekintetében a mai, csontdudorokkal, taréjokkal rendelkező állatoknál (gyíkok, krokodilok, madarak) is nagyon sok féle válasz van, és még több esetben nem is ismerjük azt. Abból azonban, hogy már az egyedfejlődésnek viszonylag korai fázisában is jelen volt az erőteljes koponyadíszítés, arra gondolhatunk, hogy talán a saját fajtársak felismerésében, mint inkább a nemek közti különbség hangsúlyozásában lehetett szerepük. Ennek tisztázásához azonban további és teljesebb leletanyagra van szükség, fűzte hozzá Ősi Attila.
Az iharkúti lelőhelyen feltárt dinoszaurusz-leletek a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának gyűjteményi anyagát gyarapítják. A múzeum Eltűnt világok - A dinoszauruszok kora Magyarországon című állandó kiállításán megtekinthető számos eredeti lelet és dinoszaurusz rekonstrukció is, zárul a közlemény.