Miért betegszenek meg egyesek sokkal súlyosabban a koronavírustól, mint mások, és miért károsodhat akkora mértékben a tüdő akkor, amikor már úgy tűnik, a páciens túl van a betegség nehezén? Ezek a kérdések kezdettől fogva foglalkoztatják a kutatókat az új koronavírus kapcsán. A figyelem egyre inkább az autoantitestekre helyeződik át: könnyen lehet, hogy bennük rejlik a rejtélyek magyarázata, írja a Nature.
A járvány kezdetén a túlzott immunreakciót tartották a koronavírus egyik legveszélyesebb szövődményének - a megbetegedés hatására a citokinnak nevezett fehérjék, melyek feladata az immunrendszer riadóztatása, veszélyesen magas mennyiségben lesznek jelen. Ez vezet a citokinviharnak nevezett jelenséghez, mely a test sejtjeit károsítja - az immunrendszer reakcióját elnyomó gyógyszerek időben történő beadásával lehet megelőzni a jelenség kialakulását. A citokinvihar rendszerszintű, rövid ideig tartó mivoltához képest az autoantitestek
célzottan támadnak és hosszú távon okoznak kárt.
Autoantitesteket a teljesen egészséges ember szervezete is termel, de csak kis mennyiségben, így jelenlétük semmilyen problémát nem okoz. Sok fertőző betegségben ugyanakkor szerepük lehet ezeknek a szervezet belső ellenségeinek tekinthető, autoimmun antitesteknek. Lehetséges,hogy egyesek fogékonyabbak az autoantitestek termelésére, melyeknek a fertőzés csak a pusztítás lehetőségét adja meg, de az is előfordulhat, hogy annak hatására kezdenek kritikus mennyiségben termelődni.
Jean-Laurent Casanova a New York-i Rockefeller Egyetemen szeptemberben vezetett kutatást a témában: megállapítása szerint közel ezer, súlyos koronavíruson átesett beteg tizedénél találtak olyan antitesteket, amelyek a patogének elleni immunreakciót segítő I. típusú interferonmolekulákat támadták. Ez kiugróan magas aránynak számít, ráadásul ezek az antitestek már a megfertőződés előtt jelen voltak az érintettek szervezetében és a férfiaknál jellemzőbb volt jelenlétük. Ez akár magyarázhatja azt a tényt is, hogy miért veszélyesebb a koronavírus a férfiakra, mint a nőkre.
Casanova most 40 ezer ember bevonásával végez vizsgálatokat, de más kutatók is ebben az irányban tapogatóznak. Egy novemberi kutatás szerint a foszfolipideket semlegesítő autoantitestek jelenlétére is van bizonyíték súlyos koronavírusos megbetegedést elszenvedőknél - ez pedig szintén aggasztó, mivel a foszfolipidek jelentősége a vérrögök kialakulásának megakadályozásában nagy. Idén januárban a sejtmembránok stabilitását megőrző és a tüdőben lévő kis erek integritását biztosító annexin A2 proteinnel szemben fellépő antitesteket mutatott ki David Lee és Ana Rodriguez közös, a New York Universityn végzett kutatása: azok vérében, akik belehaltak a betegségbe, sokkal magasabb volt az annexin A2 ellen ható antitestek szintje, mint azokéban, akik betegsége nem volt súlyos.
Az autoantitestek magyarázhatják azt is, miért jelentkeznek relatíve későn a súlyos koronavírusos tünetek: termelődésükhöz időre van szükség, így nem azonnal okoznak panaszokat és tüneteket.
Ha a kutatóknak igaza van, az a diagnosztizálás és a kezelés mikéntjére is hatással lehet: Casanova szerint érdemes lehet a szervezetben már meglevő autoimmunitási hajlamot a megbetegedés elején kiszűrni vérvizsgálattal, illetve szükséges lehet az érintettek szervezetében pótolni az autoantitest által támadott anyagot. A gyógyszeres kezelés kezdete kritikus szempont lehet, így oda kell figyelni arra is, hogy biztosan jókor kezdjék meg a terápiát.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!