Konkoly Zsófia: a párizsi paralimpia többet adott és jelent nekem, mint a tokiói

A magyar küldöttség tizenöt éremmel – öt arany, hat ezüst és négy bronz – tért haza a párizsi paralimpiáról. A magyar csapat legeredményesebb sportolója Konkoly Zsófia úszó lett, aki 200 méter vegyesen és 400 méter gyorson arany-, míg 100 méter pillangón ezüstérmet nyert. Az immár háromszoros paralimpiai bajnok pécsi úszó többek közt arról beszélt az InfoRádióban, hogy a tokiói élményeket is felülmúlta az elmúlt csaknem két hét a francia fővárosban.

Hogy érezte magát pályafutása harmadik paralimpiáján? Milyen volt a hangulat Párizsban?

Nagyon élveztem. Mindig szeretek versenyezni, és ez most sem volt másképp. Jó volt maga a közeg és a hangulat is, amit a franciák teremtettek, illetve nagyon sok magyar jött ki Párizsba szurkolni nekünk. Ők is mindent megtettek azért, hogy igazán különleges legyen számunkra a paralimpia, aminek minden pillanatát éveztem.

Két aranyérmet és egy ezüstérmet nyert. Szakmailag hogyan értékeli az eredményeit?

Szerintem rendben volt. 400 gyorson, 200 vegyesen és 100 pillangón is nagyon jó időt úsztam. Mindent megtettem azért, hogy minél előrébb végezzek. Szerintem jól teljesítettem, és azt gondolom, hogy az edzőm is ezt mondaná.

Melyik pillanat volt önnek a paralimpia fénypontja?

Az első napon szerzett aranyérmem 400 gyorson. Számomra az volt a legszebb pillanat.

Ezzel megalapozta a hangulatot az egész magyar küldöttségnek Párizsban.

Igen, valóban, nemcsak magamnak, hanem az egész magyar csapatnak is. Utána négy napot pihenhettem, ami azért elég hosszú volt, és ezt meg is éreztem. Utána következtek a fő számaim, a 200 vegyes és a 100 pillangó. De maradt erőm, az edzőm jól kiszámolta, hogy időben meglegyen a gyorsítás és a felkönnyítés, úgyhogy tökéletesen sikerültek a futamok.

Mennyivel adott többet ez a paralimpia, mint a tokiói, amelyet a koronavírus-járvány miatt zárt körülmények között, nézők nélkül rendeztek?

Egészen mostanáig úgy gondoltam, hogy Tokió volt a csúcs a pályafutásomban. Egyébként az időeredményeket tekintve ezt még most így gondolom. Ugyanakkor most Párizsban szembesültem azzal, hogy mennyi minden maradt ki akkor, és mennyi pozitív élményt élhettem át az elmúlt napokban. Összességében azt mondanám, hogy a párizsi paralimpia számomra többet adott és jelent, mint a tokiói.

Mennyire érezte a csapattagok, a magyar szurkolók szeretetét ebben az időszakban?

Teljes mértékben. Nagyon sok üzenetet és gratulációt kaptam. Tényleg nagyon jó érzés volt, hogy ennyire sok emberhez eljutott az, hogy miért küzdünk és mit értünk el. Nemcsak én, hanem Pap Bianka, Illés Fanni és Száraz Evelin is sok-sok elismerést kapott az úszók közül, de szerintem a többi magyar résztvevőnek is kijutott a gratulációkból, úgyhogy nagyon örülök, hogy ilyen sokan beszámoltak vagy hírt adtak az eredményeinkről.

Mi következik ezután? Nyilván az ünneplésé lesz most a főszerep, illetve egy ilyen hosszú, megterhelő szezon végén pihenni is szeretne, igaz?

Igen, mindenképpen szeretnék pihenni az iskola mellett, ami a prioritás lesz a következő időszakban. Nem erőltetem a visszatérést, akkor megyek újra uszodába, amikor majd úgy érzem, ideje újra edzeni.

Az edzőjével, Jancsik Árpáddal miben maradtak? Milyen tényezőknek tulajdonítható, hogy ennyire sikeresek paralimpiai ciklusokon átívelően?

Hogy mi a titkunk? Szerintem Árpival nagyon jó a kapcsolatunk, nagyon sok mindent meg tudunk beszélni. Ahhoz, hogy egy edzés jó legyen, kell a jó hangulat is, és ezt ő meg tudja teremteni. Amikor pedig valamilyen problémám van, akkor jelzem neki, mert a megfelelő kommunikáció minden helyzetben nagyon fontos. Sokat dolgoztunk azon, hogy ez jól működjön, és nincs is ezzel semmi probléma.

Mondhatjuk azt, hogy kifizetődött az a munka, amit befektetett az edzésekbe az elmúlt években?

Igen, mindenképpen.