„Nagyon örülök, hogy rám gondoltak, igyekszem méltó lenni a felkéréshez. Bár ez a feladat talán nagyobb izgalommal, felelősséggel és stresszel tölt el, mint az, hogy le kell úsznom a 100 méter mellet kétszer” – árulta el az MTI érdeklődésére a sportoló, aki két éve adott életet kisfiának, Mór Álmosnak.
„Ez a felkészülés volt életem legnehezebb felkészülése. Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy indulhatok a párizsi paralimpián, és ráadásul éremesélyesként utazhatok, akkor azt nem biztos, hogy elhiszem” – mondta.
Illés Fanni felidézte, hogy őt is elérte a szülés utáni depresszió, csak kicsit más formában, mint másokat.
„A bánatot az okozta, amikor edzésekre kellett mennem és nem lehettem a kisfiammal. De tudtam, hogy mit vállaltam és azt is, hogy ő jól van otthon édesanyámmal. Sok szempontból nehéz volt, a testem is ellenem dolgozott, dolgozik az utolsó pillanatig. Szóval
nem volt egyszerű, de harcos vagyok, itt vagyok”
– fogalmazott Illés Fanni.
A Vasas 32 éves, végtaghiánnyal született úszója az eredményességgel kapcsolatban nem tűzött ki maga elé célt, de azt mondta, jó lenne éremmel hazatérni.
„Nyilvánvalóan jó lenne megvédeni a tokiói címemet, de ez most nagyon nehéz lesz. Igazából nem tűztem ki magam elé semmilyen célt, csak azt, hogy kiadjam magamból a százszázalékot, ami nekem ritkán jön össze egy versenyen. Jó lenne úgy befejezni a futamot, hogy azt érzem, ebben nem maradt semmi” – fejtette ki.
A sportolónak az eredményesség mellett mindig célja volt, hogy példát is mutasson. Párizsban a családjával lesz ott, férje, Szabó Álmos egyben az edzője, és kisfiuk is velük tart a francia fővárosba.
„Az egész felkészülést úgy csináltuk végig, hogy nem volt olyan nap, hogy ne látott volna engem, nem volt olyan éjszaka, amikor ne én keltem volna fel hozzá. Úgyhogy azt tudom mondani:
nagyon nehéz, nagyon bonyolult, de a megfelelő családi támogatással lehet az élsportot és az anyaságot együtt csinálni”
– mondta Illés Fanni, aki hétfőn versenyez majd a SB4-es kategóriában, 100 méteres mellúszásban.