Úgy lép majd be terembe, hogy tudja: a pozíciója már nem biztos. A labdarúgás három legnagyobb konföderációja is a távozását követeli – ez olyan példa nélküli szakadás, amely a sportág erőviszonyainak felborulásával fenyeget.
A válság mély repedést tárt fel a FIFA falán. A lázadás élén Aleksander Čeferin, az UEFA elnöke, Szalmán bin Ibráhím Al-Kalífa sejk, az Ázsiai Labdarúgó-szövetség elnöke, valamint Victor Montagliani, a CONCACAF elnöke áll. Mindhárman egységes álláspontra jutottak abban, hogy „eljött az ideje a változásnak a FIFA vezetésében”, és Infantino azonnali lemondását követelik. Képviselőik várhatóan jelen lesznek a FIFA Tanácsának ülésén, hogy személyesen is szembesítsék őt ezzel. Az időzítés még kínosabbá teszi a konfrontációt. Infantino a 2027 márciusában, a marokkói fővárosban, Rabatban esedékes újraválasztásra készül, a jelölési dokumentumok benyújtásának határideje november 18-án jár le. Az ellenzék már meg is kezdte a szerveződést. Ramon Vega, a svájci válogatott korábbi hátvédje a múlt héten jelentette be, hogy indulni kíván a tisztségért, bár még nem erősítette meg, hogy rendelkezik-e az öt nemzeti szövetség támogatásával, ami a hivatalos indulás feltétele. Ám Infantino nem adja fel. Kemény harcot folytat a támogatás megszerzéséért és pozíciója megőrzéséért; a múlt héten a Zöld-foki-szigeteken találkozott az afrikai labdarúgás vezetőivel, akik szívélyes fogadtatásban részesítették és lelkes tapssal köszöntötték. Rabatban a dél-amerikai tömb támogatására is számít. Az Ázsiai Labdarúgó-szövetség vezetésének éles kritikája nem jelentette számára a teljes támogatás elvesztését a szövetségen belül. Sikerült maga mellé állítania egy jelentős csoportot, mindenekelőtt azokat az arab nemzeteket, amelyek már jelezték, hogy támogatják őt.
Az ügyet ismerő források a Reutersnek elmondták: Infantino ellenfelei tisztában vannak azzal, milyen csekély az esély arra, hogy erős alternatívát találjanak a helyére. Ehelyett eltökéltek egy új stratégia megvalósításában: fokozatosan elszigetelik őt, és megnyirbálják széles körű hatásköreit. Várhatóan a tanács napirendje messze túlmutat majd a vitatott külső finanszírozási megállapodáson, és jóval érzékenyebb témákat is érinteni fog, különösen az alábbiakat:
– A FIFA hatalmas pénzügyi tartalékai és a 211 tagszövetség közötti elosztásuk mechanizmusa. – A szervezeten belüli irányítási keretrendszer és a fegyelmi eljárások.
– A folyamatos vita a „békedíj” körül, amelyet a FIFA vitatható módon ítélt oda tavaly Donald Trump amerikai elnöknek.
Infantino külső finanszírozásra vonatkozó javaslata értelmében a szövetségek 20 millió dollárnyi fejlesztési támogatást kaptak volna, további 20 millió dollár lehívásának lehetőségével. Az UEFA és a CONCACAF azzal vágott vissza, hogy követelte: a FIFA közvetlenül fizessen ki 10 millió dollárt mind a 211 tagszövetségének.
Emanuel Medeiros, a Sport Integrity Global Alliance (SIGA) alapítója és vezérigazgatója így nyilatkozott erről a sorsdöntő pillanatról: „A labdarúgás világa olyan megbeszélést remél, amely megragadja ezt az egyedülálló lehetőséget egy valóban független, átfogó és átlátható irányítási felülvizsgálat lefolytatására. Mindenképpen új lendületet és új dinamikát szeretnénk látni.”
Miguel Maduro sokkal kevésbé volt optimista. Az ügyvéd és politikus – aki 2016-ban a FIFA irányítási bizottságának elnöke volt, mielőtt Infantino menesztette volna – így nyilatkozott: „Meglepne, ha a csütörtöki ülés bármilyen érdemi eredménnyel járna.”
Hozzátette: „Lehet, hogy bejelentik egy munkacsoport felállítását vagy akár egy független vizsgálat indítását, ám e folyamatok hitelessége – a FIFA eddigi tevékenységének ismeretében – igencsak korlátozott lenne. Ha egy ilyen eljárás nem valódi függetlenségen alapul, és nem érvényesíthető a gyakorlatban, könnyen csupán formasággá válhat, amelynek egyetlen célja a közvélemény felől érkező nyomás enyhítése.”