Halász Bence 2019 és 2023 után harmadszor is világbajnoki bronzérmes lett kalapácsvetésben. A 28 éves sportoló 82,69 méteres eredménnyel végzett a harmadik helyen a tokiói atlétikai vb döntőjében, és ezzel pályafutása során hetedszer zárt dobogós helyen felnőtt világversenyen. A Dobó SE olimpiai ezüstérmese az InfoRádióban értékelte tokiói szereplését.
Hogyan alakult a döntő ahhoz képest, amit előzetesen elterveztek az edzőjével?
Nagyon büszke vagyok arra, ahogy hozzáálltam az egész versenyhez, valamint arra is, ahogy teljesítettem. Nyilván előzetesen azért nagyobb elvárásokat támasztottam saját magammal szemben, de másképp szerintem nem is lehet odaállni egy világbajnoki döntőre, főleg esélyesként. Meg szerettem volna nyerni a versenyt, aranyéremért utaztam ki Tokióba, teljesen természetes volt számomra, hogy ebben a szellemben megyek be az összes kísérletnél a dobókörbe. Az arany végül nem jött össze, de semmi kivetnivalót nem találok a teljesítményemben, hiszen így is életem második legnagyobb dobását tudtam összehozni. Összességében szerintem a 82,69 méter nem rossz eredmény, két versenytársam jobb volt nálam. Az én teljesítményem pedig most egy bronzra volt elég. Ami biztos: jól látszódik, hogy elindultunk egy olyan úton, egy olyan fejlődési szakaszon az idei esztendőben, aminek pozitív hozadékai vannak. Azt gondolom, megkérdőjelezhetetlen a fejlődés.
Kisebb szerencsével akár az ezüstérem is elérhető lett volna, hiszen Merlin Hummel csak 8 centivel dobott nagyobbat a döntőben, mint ön.
Ez így van, de múlott már kevesebben is egy-egy érem más világversenyeken. Én például a 2019-es dohai világbajnokságon egyetlenegy centiméterrel maradtam le az ezüstéremről. Vagy ismert Pars Krisztián esete is, akinek 2011-ben Teguban hat centiméteren múlott a világbajnoki címe, végül második lett. Ez a sportnak az árnyoldala és egyben a szépsége is.
Az olimpiai címvédő kanadai Ethan Katzberg legyőzhetetlen ebben az időszakban?
Nem mondanám ezt. Nyilván nagyon erős ellenfélről van szó, de idén én kétszer is, az amerikai Rudy Winkler pedig egy versenyen bebizonyította, hogy őt is le lehet győzni. Persze nagyon nehéz feladat ez, főleg ilyen szinten, de abszolút nincsen arról szó, hogy megközelíthetetlen lenne. Az edzéseredmények és most már a versenyeredmények is azt mutatják, hogy sikerülhet megverni a kanadait. Nem egyszerű, de van még lehetőség a fejlődésre ilyen távolságokban is.
A harmadik vb-bronzérmét szerezte meg, és olimpiai ezüstérme is van Párizsból. Adott a kérdés, hogy mikor lesz ebből arany? Talán Los Angelesben?
Azon dolgozunk, hogy minél hamarabb meglegyen a vágyott arany. Ez sem egyszerű feladat, hiszen a versenytársaim is azért edzenek minden egyes nap, mert ők is nyerni szeretnének. Eddig is azt mondtam mindig, és ehhez tartom magam a továbbiakban is, hogy mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a lehető legjobb helyezés és legjobb eredmény elérése érdekében, de mások is ugyanígy állnak ehhez. A verseny napján nüanszok dönthetnek, apróságok is befolyásolhatnak akár több métert is. Megyünk tovább azon az úton, amit idén elkezdtünk, és reménykedünk abban, hogy egyszer a szerencse, ami eddig sokszor másokat pártolt, egyszer mellénk szegődik majd. Ugyanakkor nagyon fontos kiemelni azt is, hogy a szerencse leginkább azokat segíti, akik saját maguknak megkovácsolják a lehetőségét.
Maradt önben több? Volt olyan dobása a vb-döntőben, amiből akár többet is ki lehetett volna hozni? Egyáltalán milyennek érezte a dobókört?
A dobókör felülete nagyon jó volt, nagyon jó sebességet el lehetett érni, ezért is születtek ezek az óriási eredmények. Azt gondolom, hogy maradt bennem bőven. Elérhettem volna ennél jobb eredményt is. Ezzel együtt nem sajnálom, hogy így alakult, hiszen ez is egy óriási siker. Azt olvastam, hogy a mostani tokiói eredményemmel meg lehetett volna nyerni a legutóbbi nyolc világbajnokságot. Ez persze egyáltalán nem vigasztal engem, mint ahogy más dolog sem, de mégiscsak egy mérvadó teljesítmény, ha említés szintjén előkerül. A vb-döntőben az összes dobásom olyan volt, hogy apró technikai javításokkal el lehetett volna érni jobb eredményt is, de ezekből a kisebb hibákból is tanulva építkezünk tovább.
Úgy alakult a felkészülés, ahogy eltervezte? Ebből többet már nem lehetett volna kifacsarni?
Mindig lehet többet kifacsarni, és mindig lehet jobban vagy többet kiadni az edzéseken. Nagyon nehéz meghatározni, hogy milyen volt ez az év. Abból a szempontból mindenképpen jó volt, hogy azt a teljesítményt, amit a vb-n nyújtottam, tudtam hozni folyamatosan év közben is. Ez nagy önbizalmat adott nekem. Viszont az idei felkészülés teljesen más volt a korábbiakhoz képest, nagyon sok dolgot megváltoztattunk. Közvetlenül a vb-döntő után azt beszéltük az edzőmmel, hogy ezeknek az újításoknak még ki kell forrniuk a következő esztendőben. Meglátjuk, mit tartunk meg ezekből a változtatásokból, és mit csinálunk másképp. Ha ezek az elemek összeállnak egy erős, összetartozó kapoccsá, akkor nagyon jó eredmények születhetnek még ebből. Az idei versenyszezonom a világbajnoksággal véget ért. Most kiadós pihenés következik, utána pedig újult erővel és lendülettel fogunk készülni a következő évre. Jövőre is lesznek célok és új kihívások, hiszen Birminghamben Európa-bajnokságot rendeznek, Budapesten pedig debütál egy új versenysorozat, az atlétikai világdöntő, amelyen nagyon fontos lesz számomra a minél jobb szereplés.
És Európa-bajnokságról sincs még aranyérme.
Így van. Eddig két ezüstöt és egy bronzot sikerült szereznem. Az már most látszik, hogy három olyan dobóval, akik mindannyian képesek 82 méter körüli eredményre, nem lesz egy könnyű menet, de én sem fogom könnyen adni magam, azt megígérhetem.
(A nyitóképen: az ezüstérmes német Merlin Hummel, az immár kétszeres világbajnok kanadai Ethan Katzberg és a bronzérmes Halász Bence a férfi kalapácsevők éremátadóján a tokiói atlétikai világbajnokságon 2025. szeptember 17-én.)