Az első reflexió, ami az ember eszébe juthat, hogy semmi sem változott a Chelsea-nél a tulajdonosváltással. Az Abramovics-érában a Premier League nagy klubjai közül a Kékeknél cserélődtek a leggyakrabban a menedzserek, szakmai főnökök. Csak egyetlen összevetés: a legnagyobb londoni rivális, az Arsenal 2003 (a korábbi orosz tulajdonos Stamford Bridge-re érkezése) óta, a 2019 őszén hat mérkőzésre beugró Freddie Ljungberget nem számítva, mindössze a harmadik menedzsert alkalmazza. Sőt: az elmúlt negyedszázadra igaz ez, hiszen Arsène Wenger 1996 őszén vette át a csapatot. Ezzel szemben a Chelsea-nél Abramovics korszakában tizenhárom menedzser dolgozott, s az edzőváltások száma még több is, mert José Mourinho és Guus Hiddink egyszer-egyszer visszatért.
Persze, butaság lenne elvitatni egy óriási, számunkra már-már kezelhetetlen összegért a klubot megvásárló új tulajdonostól, Todd Boehlytól és társaitól azt a jogot, hogy ne „öröklött”, hanem „saját” menedzserrel dolgozzanak. Ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy a bizonyos szempontból rekordsikereket elérő Thomas Tuchel iránt nem volt meg a feltétlen bizalom.
A Chelsea az elmúlt hetekben, ha úgy tetszik, az új idényben, rosszul teljesített. A Dinamo Zagreb elleni 1-0-s idegenbeli BL-vereség után három fontos statisztikát lehetett emlegetni. Ez volt mindössze a harmadik alkalom, hogy a Chelsea vereséggel kezdte a BL-csoportkört. A második, hogy Tuchel érkezése óta a csapat először veszítette el három, egymást követő idegenbeli tétmérkőzését. A harmadik: az Everton elleni, 1-0-s idénynyitó óta a Kékek hat tétmérkőzésükből csak kettőt nyertek meg. Mind a két legyőzött kieső helyen áll a Premier League-ben.
Az új tulajdonosi kör 282 millió eurónak megfelelő, klubrekordot jelentő összeget költött játékosvásárlásra, ezért alkalmasint elvárja, hogy jól szerepeljen a csapat. Az érkezettek közül Raheem Sterling épült be a leggyorsabban – Zágrábban ő sem játszott jól –, de ezzel együtt is megjegyezhető: Romelu Lukaku és Timo Werner távozott, Sterlingen kívül ellenben nincs olyan csatár, akiről valószínűsíteni lehetne, hogy az idényben eljut húsz gólig.
Ez, persze, már nem Tuchel problémája, őt menesztették. Az elmúlt hetek látványa alapján semmiképpen sem váratlanul, de megérdemli, hogy emlékezzünk a működésével kapcsolatban a szépre is.
Működése első 350 napjában a klubtörténet első olyan menedzsere lett, aki elvitte a Kékeket a Ligakupa, az FA-kupa és a BL döntőjébe is. Roberto di Matteo után a második, aki Bajnokok Ligáját nyert a Chelsea menedzsereként. Annak ellenére, hogy mindössze 589 nap jutott neki a Kékek élén, nincs szakvezető, aki több nagy hazai vagy nemzetközi kupadöntőbe eljutott volna a Chelsea-vel.
Ugyanakkor létezik egy érdekes bontás az első és a második ötven meccséről. A mérkőzések száma alapján a működése első fele 2021. január 21-től november 23-ig tartott. Ekkor 32 mérkőzést nyert meg, 11 döntetlen, 7 vereség mellett. 81-24-es gólkülönbséget ért el a csapat. A kapusok az ötven meccsből 31-szer nem kaptak gólt.
A második ötven alatt 28 mérkőzést nyert meg, 13 döntetlen, 9 vereség mellett. 87-53-as gólkülönbséget ért el a csapat. A kapusok az ötven meccsből 18-szor nem kaptak gólt. Első látásra rögtön az ötlik szembe: az első időszakban szuper volt a védelem, az jelentette a különbséget.
Thomas Tuchel a Mainzban volt először vezetőedző (2009–2014), majd következett a Borussia Dortmund (2015–2017), a Paris Saint-Germain (2018–2021) és a Chelsea. A Dortmunddal csak egy DFB-kupát nyert, de hajszállal jobb volt a győzelmi mutatója (62,6 kontra 60,0 százalék), mint a Chelsea-nél. Párizsban a mérkőzései majdnem háromnegyedét megnyerte, elhódított hat trófeát, de „csak” második lett a BL-ben. A Chelsea-vel megnyerte azt is, valamint az UEFA Szuperkupát és a klubvilágbajnoki címet, igaz, az angol fronton háromból három kupadöntőt elveszített. Persze, aligha az ő edzői kvalitásain múlt, hogy a Liverpool idén tavasszal a Ligakupa és az FA-kupa döntőjében is megnyerte a tizenegyespárbajt a Chelsea ellen.
Mi lesz Tuchel következő állomáshelye? Korai talán még erről érdemben beszélni. De tény, hogy a PSG után nagyon gyorsan jött a Chelsea. Menesztésekor egy „szabad” élcsapat volt, az RB Leipziig, de a lipcseiek, állítólag, megállapodtak Marco Roséval.
A Chelsea két edzővel vette fel a kapcsolatot, Graham Potterrel, aki a Brightont irányítja és Mauricio Pochettinóval, aki Tuchelt váltotta nagyjából hatszáz nappal ezelőtt, a PSG élén. Pochettino múltja a tekintélyesebb, de Potter már Londonban van. Bármelyikük lehet a megoldás.
(Ami Tuchel stábját illeti, a Chelsea közleménye szerint munkában maradnak az új szakmai stáb felállításáig.)