Sós Csaba meglátása szerint évtizedes viszonylatokban jellemzően egy-egy kiugró olimpiája van a magyar úszósportnak, ugyanakkor ezeken felül is viszonylag eredményes. A szövetségi kapitány emlékeztetett, hogy az 1992-es barcelonai olimpián a Darnyi Tamás–Egerszegi Krisztina-"alakulat" öt aranyéremmel büszkélkedhetett, de mellette volt még három ezüst- és egy bronzérme is a csapatnak. A 2016-os riói olimpián pedig Hosszú Katinka tarolt, míg mondjuk 2000-ben, Sydney-ben egyetlen érmünk volt, még ha az arany is volt, Kovács Ágnesnek köszönhetően. (Sőt, rajta és a férfi váltón kívül senki nem jutott döntőbe.) Megemlíette még 2004-et, amikor Gyurta Dániel és Cseh László lett dobogós, előbbi ezüstöt, utóbbi bronzérmet nyert, míg a 2008-as pekingi olimpián „csak” utóbbi úszónk ért el érmes helyezést, igaz, három ezüstöt harcolt ki.
Sokszor van az, hogy egy-egy versenyző viszi úgymond a boltot – foglalta össze Sós Csaba.
Rámutatott: a magyar úszósportban hosszabb ideje
korosztályváltás zajlik, ami a halasztott tokiói olimpiának köszönhetően csak még inkább kitolódott,
így nincsen annyi „ütős” fiatal momentán, mint amennyi a mostani „kiöregedő” garnitúrában volt.
Ami a jövőt illeti, a szakember kiemelte, kettős célon dolgoznak. Egyrészt azért, hogy a 2024-es párizsi olimpián Milák Kristóf taroljon, ami az életkorának egyébként pontosan megfelel, valamint azért, hogy mellette további fiatalok is felzárkózzanak hasonló szintekre, további egy-két érmet biztosítva az ötkarikás játékokon, ahogyan az megtörtént például Rióban Kapás Boglárka és Kenderesi Tamás révén.
A szövetségi kapitány ugyanakkor leszögezte: a magyar úszók nincsenek lemaradva, a világ pedig még nem ment el mellettük. Ha például Hosszú Katinka kint lett volna a december közepi abu-dzabi rövidpályás úszó-világbajnokságon csúcsformáját hozva, akkor 10 méterrel verte volna meg a második helyezettet, ahogyan Gyurta Dániel is simán világbajnok lehetett volna – érzékeltette Sós Csaba.
„Nem ment el mellettünk a világ, csak nálunk sincsenek mindig Hosszú Katinkák, Gyurta Dánielek, meg Milák Kristófok”.
Ismeretes, Milák Kristóf remek tokiói szereplése után nem teljesen úgy sikerült az ősze nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna: a rövid pályás Európa-bajnokságon nem volt éppen csúcsformában, volt peche is, majd utána elkapta a koronavírust, ha konkrét tüneteket nem is produkált. Az év utolsó időszakában pedig orrsövényműtétje miatt kell/kellett kihagynia. Vele kapcsolatban Sós Csaba azt mondta: egy olimpiai ciklust nézve az említett kedvezőtlen tényezők jobb, ha ilyenkor történnek meg, nem pedig később.
Megjegyezte, amikor tavaly nyáron a koronavírus valóban „megütötte” Milák Kristófot, bár alig bírt lépni, amikor megérkezett a kaposvári ob-re, mégis keményen beleállt a versenyzésbe. Amit pedig például Tokióban művelt, az „maga volt a gyönyör”. Ő sincs tehát lemaradásban, sőt, sokkal előrébb tart, mint ahol tavaly ilyenkor volt, noha „a fenébe kívánjuk” már ezt a koronavírust – jegyezte meg a szövetségi kapitány.