Múlt héten hivatalosan is bejelentette, hogy visszavonul. Mi vezetett végül ehhez a döntéshez?
Már érlelődött bennem a múlt év októberétől, novemberétől, hogy a szezon végén tervezem befejezni a pályafutásomat. Nagyon örülök annak, hogy egy másodpercig nem inogtam meg, nem fordult meg a fejemben, hogy folytassam. Nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel hoztam meg a döntést. Már korábban terveztem ezt bejelenteni, de David Davis edző és a klub kérésére halasztottuk, ameddig lehetett. Az edző abban bízott, hogy esetleg hosszabbítok egy évet játékosként, de nem így lett.
A múlt pénteki bejelentés óta sem bizonytalanodott el?
Nem. Nem éreztem ilyesmit, és mások részéről sem volt olyan nyomás, amely közrejátszott volna abban, hogy meggondoljam magam.
Négy mérkőzés van hátra a pályafutásából. Máshogy készül az utolsó meccsekre?
Nem hinném.
Mindig mindent megtettem azért, hogy a maximumot hozzam ki magamból, illetve, hogy győztesen hagyjam el a csapattal a pályát.
A hátralévő tétmérkőzéseken is csak erre fogok gondolni.
Ősztől sportigazgató lesz Veszprémben. Feladata lesz az is, hogy megtalálja a saját utódját?
Természetesen, hiszen nemcsak az én, hanem a klub és a csapat célja is az, hogy minél ütőképesebb együttest alakítsunk ki, ebből kifolyólag pedig egy jobbátlövőt is szeretnénk előbb-utóbb igazolni. Vannak ketten-hárman ezen a poszton, de szeretnénk a legjobb játékosállományt Veszprémben tartani.
Csík Zoltán vezérigazgató úgy fogalmazott, hogy a klub jövőjét Nagy László kezébe adják. Ez mekkora felelősség?
Játékosként is nagy teher volt rajtam, ám nem nyomásként, hanem kihívásként tekintettem rá.
Persze voltak kritikus mérkőzések, periódusok. Most a pályán kívül kell hasonlóan jót alkotnom, mint eddig a pályán, játékosként. A szerepkör nagyon tetszik, bízom abban, hogy legalább olyan hasznos tudok lenni ezen a poszton is, mint játékosként.
Utolsó magyarországi mérkőzése a bajnoki döntő visszavágója lesz, éppen Szegeden, ahol a pályafutása elkezdődött. Milyen hangulatot vár?
Nehéz ezt megítélni. Óriási hálával tartozom azért, nem is tudom, kinek hogy ez így alakult, hogy a nevelőegyesületem ellen fogok majd pályára lépni egy olyan sportcsarnokban, ahová 1982benn, egyévesen tettem be először a lábam, hiszen édesapám Szegeden kosárlabdázott. Akkor költöztünk le Székesfehérvárról oda. 1982 óta ismerem azt a sportcsarnokot. Természetesen óriási élmény lesz, remélhetőleg veszprémi sikerrel.
Óriási szerencse és hála is egyben, hogy a Szegeddel játszhatom majd az utolsó bajnoki mérkőzésemet.
A Szeged a bajnoki címvédő, és ebben a szezonban már háromszor legyőzte a Veszprémet, viszont a Bajnokok Ligája miatt a lélektani előny az önök oldalán lehet. Ennek fényében milyen döntőre számít?
Az elmúlt években a Szeged lépésről lépésre, gólról gólra közelebb került a Veszprémhez. Ez így van rendjén. Ez nagyon jót tett a magyar kézilabdának, a magyar bajnokságnak. Tavaly a bajnokságot meg is nyerték ellenünk, amiért szeretnénk visszavágni. Idén kikaptunk tőlük a Magyar Kupában és a két alapszakasz-mérkőzésen is.
Van tehát miért revansot venni.
Elképesztően jó a játékosállományuk, nagyon jó kezekben vannak, jó az edző, de amit mi a BL-ben teljesítettünk, az is figyelemreméltó. Ezt a formánkat szeretnénk átmenteni a két bajnoki döntőre is.
Ha most garantálná valaki, hogy a Veszprém nyeri a BL-t, de a bajnokságot nem, aláírná?
Ha ostoba lennék, igent mondanék. De mindkettőt szeretném. Ha pedig a jövőre koncentrálunk, és figyelembe vesszük, hogy a következő szezontól minden országból már csak egy csapat vehet részt a BL-ben, a nemzeti bajnok, akkor a magyar bajnokságot választanám.
Kölnben, a BL elődöntőjében a Kielce lesz az ellenfél június 1-jén. Mennyire fűti a csapatot a visszavágás vágya a három évvel ezelőtt elveszített döntőért?
Ez csak extra motivációs tényező lehet. Egy csoportban szerepeltünk idén, s oda-vissza legyőztük őket, szeretnénk ezt harmadjára is megtenni. Persze mindenki fejében ott van a három évvel ezelőtti óriási kudarc, ezt is szem előtt lehet tartani.
A Flensburg elleni negyeddöntőben mutatott játék elég lehet a BL-győzelemhez?
Mindig lehet javulni, de a két meccs alapján optimisták lehetünk.
Arra lehet alapozni, de rá kell még dobni egy lapáttal.
Ha pedig minden jól alakul, akkor az utolsó mérkőzését a másik korábbi csapata, a Barcelona ellen játszhatja a BL-döntőben.
Az maga lenne a csoda. Jóleső érzéssel töltene el, ha ez így lenne, és a döntőben még le is tudnánk őket győzni. Reálisan nézve a Barcelona egy szinttel fölötte van a másik három csapatnak, de minden mérkőzést le kell játszani, és főleg egy ilyen hétvégén bármi történhet.
Április óta a magyar szövetségben a férfi szakágért felelős alelnök. Milyenek az első tapasztalatok erről a munkáról?
Örülök és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fontos szerepet, munkakört rám bíztak fiatal korom ellenére. Kihívásként fogok rá tekinteni. Aktív játékosként még kevesebb a lehetőségem van feltérképezni elsősorban az utánpótlást, de nyártól mindent be fogok pótolni annak érdekében, hogy minél felkészültebb és pontosabb képet kapjak. A felnőtt válogatottról nem kell beszélnem, hiszen aktív játékosként az elmúlt világversenyeken ott voltam, abban a körben mozogtam. Csoknyai István és Vladan Matics szövetségi kapitányok kérésére a selejtezőkön és a vb-n is részt vettem, bár akkor még nem alelnöki posztban. Azt kérték, hogy legyek a csapat mellett és a jelenlétemmel, a gondolataimmal segítsem őket. A következő időszakban is így lesz.
A két szövetségéi kapitány megbízatása június végén, a két Eb-selejtező után lejár. Az is a feladata is lesz, hogy kapitányt találjon. Milyen úton indul majd el?
A szövetségben dolgozó szakemberek véleményét kikérem és megvizsgálok minden lehetőséget.
De ez még a jövő zenéje, elnökségi ülés kell, hogy a jövőkép körvonalazódjon. Egyelőre erről nincs mit beszélni. Időszűkében sem vagyunk. A szövetséggel megbeszéltük, hogy amíg aktív játékos vagyok, az én szerepem háttérbe szorul. Így ennek a kérdésnek majd a két selejtező után jön el az ideje.