Csütörtöktől vetítik a mozik Török Ferenc 1945 című fekete-fehér alkotását, amely – akár egy ballada – meséli el, miként áll feje tetejére egy falu megszokott élete, amikor 1945-ben váratlanul két zsidó érkezik a faluba. Senki nem tudja, miként jöttek vissza, mit akarnak, mégis kénytelenek szembenézni azzal, hogy ők mit tettek az elmúlt években, miként költöztek be az elhurcolt zsidók házaiba, és mennyiben tehetnek arról, hogy elvitték őket.
A fim egy olyan korszakról és egy olyan kérdésről beszél, amit eddig nem nagyon mertünk körbejárni, vagy ha ezt valaki fel is vetette, akkor abból olyan éles hangú és kellemetlen beszélgetés lett, amit nem lehetett folytatni – közölte Rudolf Péter.
„Éppen ezért örülök, hogy egy ilyen történelmi időszakról készülhetett film. De nem örültem volna ennyire, ha nem lett volna ilyen szép a történet. Mert szakmai szempontból egy tisztességes, morális alapállás önmagában még nem elég ahhoz, hogy filmről beszélgethessünk” - fogalmazott Rudolf Péter.
A színművész elmondta, hogy rendezői és írói szándék volt a cselekmény szikársága.
„A film egy western-helyzetes ballada keretében mondja el a történetet, ahol nemcsak a dialógus számít, hanem az is, hogy mit gondolunk két gondolatsor közé”
- fejtette ki.
Rudolf Péter úgy látja, hogy emellett Ragályi Elemér képei is roppant fontosak.
„A film árnyaltan fogalmaz egy keveset tárgyalt, sokakat érzékenyen érintő témában.
Nem emeli fel a nagy ujját, nem mutogat ránk, hogy bűnös nemzet vagyunk, ugyanakkor nem is keni el a dolgot és nem ad felmentést.
Éppen ez az árnyalás volt nekem nagyon fontos ebben a filmben” - vallja a színművész.
„Vannak egyértelmű figurák, de nem mindenkié az. A film sejteti, hogy ki milyen alapállapotban, milyen nyomorúságos helyzetben volt, amikor meglépett egy olyan dolgot, amit lehet, hogy ha pár évvel korábban megkérdeznek tőle, hogy megtenné-e, kikérte volna magának” - mondta Rudolf Péter.
„Az is nagyon izgalmas folyamat, hogy hogyan jön létre a bűn, hogyan hatnak az emberek agyára. Ez nem menti fel az illetőket, de a megértés vagy az empátia minden irányba való elindulása nagyon fontos ahhoz, hogy bizonyos esetekben nem megbocsátani, de megérteni meg tudjunk embereket” - fogalmazott a színművész.
Rudolf Péter szerint a film legnagyobb ereje éppen ez az empátia és az árnyalás.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!