Az iraki jelenlét utolsó fázisa nagyjából 2021-től egy óvatos kiképzési tevékenységet jelentett, nem is feltétlenül az iraki biztonsági erők – a központi szövetségi erők –, hanem a kurdok szemszögéből. És látva azt, hogy az Iszlám Állam jelenleg nem jelent olyan fenyegetést, mint a 2014 utáni időszakban, amikor az amerikaiak visszatértek, illetve látva az iráni háború miatt romló biztonsági helyzetet, amerikai szempontból időszerűnek tekinthető az iraki kivonulás – mondta Csiki Varga Tamás, a Stratégia és Védelem Konzultációs Csoport elemzője az InfoRádióban.
Formálisan mostantól az iraki központi kormányzat kezébe tudja venni a dolgokat, ám szerinte azzal az amerikaiak nem számoltak, hogy a vezetés Iránhoz sokkal erősebben kötődik az iraki síita közösségen keresztül, és részben ez a kormányzat és a mögöttük álló síita milíciák azok, amelyek a fő – katonai jellegű – erőt tudják majd adni.
Irakban persze „mindenkinek van fegyvere”:
- a központi kormányzatot az amerikaiak fegyverezték fel,
- a milíciákat részben Irán
- a kurdokat a nemzetközi közösség, épp az Iszlám Állammal való szembenálláshoz – mondta Csiki Varga Tamás.
Hozzátette: a fegyveres csoportoknak pedig mind saját céljuk van, európai szemmel nézve nemzeti vagy nemzetállami cél viszont – olyan, ami Irak területi egységére és az ország szuverenitására vonatkozna – nincs, épp ez volt a baj az elmúlt 10-15 évben. A milíciák lefegyverzését márpedig képtelenség volt megoldani, teljesen „betolni” sem voltak képesek ezeket az alakulatokat a központi hatalom alá.
Közben pedig a kurdok külön, ha nem is függetlenséget, de minél szélesebb körű autonómiát próbálnak fenntartani az iraki kurd területeken, ha kell, erőszak árán is.
A környező országok iraki befolyásáról szólva Csiki Varga Tamás elmondta: néhány hónapja erre egyértelmű válasz lett volna Irán ereje, most viszont arra kell várni, mi „kerekedik ki” az ottani amerikai jelenlétből, de pusztán a síita lakosság jelenléte miatt továbbra is azt gondolja, hogy Irán befolyása érvényesülhet. Szóba jön még Törökország, amely a kurdokat tartja ellenőrzés alatt, a saját területén jelentős kurd kisebbség is él, egyébként Szíriához hasonlóan.
Hogy lehet-e a terrorizmus újjáéledésével számolni az amerikai távozást követően, arról úgy vélekedett, hogy ezzel a forgatókönyvvel érdemes számolni. Amikor az amerikaiak először kivonultak – a 2003-2011-es iraki Szabadság hadművelet lezárása után –, akkor mindenki, mint most is, azt várta, hogy a központi kormányzat fenn tudja tartani a biztonságot, szavatolni tudja a védelmet a szélsőséges erőkkel szemben. Ehhez képest, pontosan a belső hatalmi egyensúly megbontása miatt, 2014-re ez a kísérlet alapvetően kudarcot vallott, és amikor az Iszlám Állam megjelent, az iraki biztonsági erők maguk sem tudtak érdemben védekezni. Sok esetben nem is akartak, egyszerűen elmenekültek, otthagyták a fegyvereiket. Épp az amerikai jelenlét adott hátteret, tartást annak, hogy mégiscsak legalább küzdjenek a szélsőségesekkel szemben – mondta az elemző.
Az irakiak szerinte most nagy örömmel veszik tudomásul és ünneplik azt, hogy az – ő szemszögükből külföldi megszálló – amerikaiak elhagyták az országot, de ez a fajta támogatás, amit műveleti szempontból fegyverekkel, hírszerzéssel, egyebekkel az amerikaiak adtak, lehet, hogy hiányozni fog” – indokolt Csiki Varga Tamás.
Egyelőre azért arról nincs szó, hogy emiatt az iraki kormány meg fog bukni, de „az általános belső stabilitás nem túlzottan erős”, részben
- a síita-szunnita-kurd belső ellentét miatt
- a gazdaság helyzete miatt, hiába is olajexportőr ország (lehetne) Irak
- a közellátások, közszolgáltatások miatt.
Az amerikaiak persze – mint rámutatott még – vigyázó szemüket Irakon tartják, ha elfajulnak a dolgok, újra megjelenhetnek itt. Hírszerzési segítséget továbbra is adnak a hatalomnak, a szélsőséges elemeket pedig dróncsapásokkal, különleges műveleti eszközökkel el tudják kapni. Összességében most az elemző szerint Irak „a legkisebb problémája” Amerikának a Közel-Keleten.
A cikk Exterde Tibor interjúja alapján készült.