Nemigen változik az iráni konfliktushelyzet. Az amerikai elnök újfent bejelentette, hogy Iránnak korlátozott idő áll rendelkezésre, hogy megállapodást kössön, mielőtt újabb amerikai katonai támadás éri az országot.
Az is kétséges, hogy mi lehet most a megállapodás tárgya,
- a nukleáris fegyverkezés / az atomprogram vagy
- a Hormuzi-szoros megnyitása,
és az is kérdéses, hogy az amerikaiak milyen típusú támadásban gondolkodhatnak.
Kaiser Ferenc, az InfoRádiónak nyilatkozó biztonságpolitikai szakértő az InfoRádióban elmondta, abszolút eltér a felek álláspontja az iráni atomprogramról, különösen arról a nagyjából fél tonnányi, 480 kiló körülire becsült, 60 százalék fölé dúsított uránról, ami urán hexafluorid formában található meg valahol Iránban, valószínűleg jó néhány helyre széttelepítve, szakértők szerint ez 9-10, különleges ügyesség esetén akár 12 nukleáris robbanófej elkészítéséhez is elég lehet.
Az iráni urán csak nukleáris fegyverre lehet jó
Az NKE egyetemi docense azt is tisztázta, a 60 százalék fölé dúsított uránt másra már nem is lehet használni, „ez egyértelműen fegyvercélra fejlesztett mennyiség”, ezt szeretnék nagyon megkapni az amerikaiak, de ennek az átadásáról Irán még csak nem is tárgyal, ez tehát az egyik legnagyobb akadálya a megegyezésnek.
Nagy kérdés szerinte a Hormuzi-szoros sorsa, fizessenek-e az áthaladó hajók díjat arrafelé, voltak esetek, hogy hajónként 2 millió dollárért át lehetett menni, ami nem kis összeg, annak figyelembe vételével meg pláne, hogy évente körülbelül 30 ezer nagyméretű hajó megy át a szoroson, ebből tehát több mint 60 milliárd dolláros bevétele lehetne az Iráni Iszlám Köztársaságnak, amit az amerikaiak szintén nem akarnak a szakértő szerint.
Amíg patthelyzet van, Irán mindenképp törekszik arra, hogy állva tartsa az érkező, vele ellenséges, valamint semleges hajókat.
Közben – mint Kaiser Ferenc megjegyezte – az amerikaiak az Arab-tengeren húztak blokádvonalat, így az iráni hajóknak az amerikaiak parancsolnak megálljt, néhány hajó tud csak közlekedni erre vagy arra.
A NATO e mentén deklarálta, hogy nincs Hormuzi-terve, de fontolgatja, hogy legyen, különösen azok után, hogy Donald Trump többször hangot adott annak, hogy a NATO nem segít az Egyesült Államoknak Irán ügyében. Erről Kaiser Ferencnek friss hírei vannak, ugyanis épp az Egyesült Királyságban tartózkodik egy tengerészeti konferencián.
„Amit személyesen a brit haditengerészet vezérkari főnöke mondott: egy rombolót és egy aknaszedő, aknamentesítő hajót is felkészítettek a britek a Perzsa-öbölbeli bevetésre, amely majd egy NATO-kötelékhez fog csatlakozni, ha legalább egy tűzszüneti megállapodást megkötnek. Nyilván a NATO addig nem fog odaküldeni hajókat, amíg nincs fegyvernyugvás, hiszen a NATO ebben a konfliktusban nem hadviselő fél” – tisztázta, hozzátéve, magával a támadással kapcsolatban az Egyesült Államok nem vonta be a NATO-t, az előkészületekben a katonai szervezet nem vett részt, a tagállamokat alapvetően meglepte a támadás, ími így kívül is esik a NATO illetékességi területén; „az úgynevezett észak-atlanti térség a Ráktérítőtől északra az Atlanti-óceán két partvidékét foglalja magába, ami ettől délre van vagy ami túl van Európán, az nem számít a NATO védelmi térségének”. Ráadásul amerikai kérés sem volt egyelőre a NATO felé, csak fenyegetés és panasz, az márpedig nem kérés.
Mi marad így Tajvanra, Kínára?
Az események az iráni befagyás ellenére is gyorsan történnek a háttérben, az amerikai szenátus megszavazta egy olyan törvényjavaslat napirendre tűzését, amely lényegében meggátolná Donald Trumpot, hogy kongresszusi felhatalmazás nélkül folytassa az iráni háborút, tehát még amerikai oldalon is vannak kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy mekkora amerikai erő vethető be és milyen katonai ereje lehet még Iránnak; Donald Trump folyamatosan magabiztosan nyilatkozik arról, hogy katonailag megsemmisítették Iránt, aztán hogy, hogy nem, mégis lőnek le amerikai gépeket az irániak. Ezzel kapcsolatban Kaiser Ferenc azt mondta, a helyben tartozókodó szárazföldi erők létszáma amerikai részről minimális, amiből egyértelmű, hogy az amerikaiak nem gondolkodnak invázióban.
„Sok értelme nem is lenne, mert
az iráni szárazföldi haderő, illetve a különféle félkatonai szervezetek, milíciák közel egymillió fős állományát eddig minimális veszteségek érték,
és az iraki, afganisztáni borzasztó tapasztalatok sem arrafelé terelik az amerikaiakat, hogy beavatkozzanak. De biztosan van egy amerikai tengerészgyalogos dandár a térségben, egy másik pedig úton van, de lehet, hogy az csak leváltja az elsőt. Van még egy ejtőernyős dandár is, de hát ez összesen – némi jóindulattal – 5-6 ezer katona, mondjuk egy kisebb sziget vagy valahol egy híd elfoglalására elég csupán. Nem látunk nagy amerikai csapatmozgásokat. Repülő eszközből bőven elég van, úgy meg pláne, hogy bejelentette az izraeli kormány, az amerikaiak számíthatnak Izraelre, ha megújítják a támadásokat, tehát több száz borzasztó korszerű vadász és vadászbombázó, légutántöltő-gép áll rendelkezésre, a levegőt teljesen uralják a szövetségesek. És ez annyira nem is terheli túl az amerikai képességeket. A legnagyobb probléma a haditengerészettel van. Ott az erők igen-igen jelentős részét oda kellett csoportosítani, az úgynevezett bevethető képességeket” – ecsetelte Kaiser Ferenc.
Egy példát is mondott: hiába van 11 repülőgép hordozója az Egyesült Államoknak, abból tartósan csak hármat tud alkalmazni, abból a háromból kettő ott van az Arab-tengeren, tehát közel Iránhoz, ez pedig azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló mennyiség 66 százalékát, amit be lehet vetni, odavezényelték, a többit javítják, kiképzésen van.
„És ugyanez igaz számos más hajó kategóriára, aminek akár a harmadát vagy a felét ott vetik be a térségben, például nagy méretű rakétás rombolók felét is, ami éppen hadra fogható, mert nyilván a háború miatt nagyon sok egység ellőtte a rakétakészleteit, és éppen úton van vissza feltöltésre. A drónokat is rotálják, és ez már az amerikai vezetésen belül is komoly vitákat vált ki, mert ez a fajta lekötöttség a Közel- és Közép-Keleten meggyengíti az ázsiai védelmi képességeket, különösen egy tajvani krízis kapcsán;
az Egyesült Államok most nem lenne képes hiteles elrettentő erőt csoportosítani Tajvan térségében, túlzottan lekötik az amerikaiakat a közel-keleti események.”
Arról is beszélt még, hogy olyan mennyiségű precíziós fegyverrendszert lőttek már el az amerikaiak akár támadó fegyverrendszereket, akár védelmi fegyvereket – például Tomahawk manőverező robotrepülőgépek, elfogó rakéták (Patriot) –, hogy ezeket utángyártani esetenként kicsit manufakturális módszerekkel, borzasztó precíz módon 4-5 millió dollárba is belekerül.
„Tehát megint ott tartunk, hogy ha adott esetben Kínával kéne bajuszt akasztani – ami most egy picit talán távolabb került Trump látogatása után, bár az elnök mondott olyanokat hazafelé a repülőn, amitől mindenkiben megállt az ütő –, akkor megint nem tudnak az amerikaiak hatásosan fellépni. Tehát az amerikai vezérkar és politikai elit részéről is van egy határozott nyomás, hogy ezt a háborút be kéne fejezni, hiszen egyébként a célt nagyrészt elérték abból a szempontból, hogy Iránnak a katonai képességeit, különösen tengeren kritikusan meggyengítették. Ugyanakkor nem látszik, hogy az adminisztráció milyen feltételekkel és hogyan fejezné be ezt a történetet” – foglalta össze a biztonság- és védelempolitikai szakértő.
A cikk Kocsonya Zoltán interjúja alapján készült.